csak a miheztartas végett... :)

Ha már beígértem, akkor beírom.
Sunset. Napnyugta egy vulkán parazita kráterének keleti felén, amikor a teambuildingünk második napjának délutánján az árnyékból kimerészkedtünk egy kőre. S ott készült ez a kép, amin nem valakinek az aurája látható, hanem csak az ellenfény festi ilyenre. Már túl voltunk egy délelőtti paintballon, ahol kicsit megrándult a combom miközben térden másztam a susnyásban, és sikerült úgy beletérdelni a csalánba, hogy a vastag katonanadrágon keresztül is megcsípett, és ahol minimálstratégiával sikerült minden mérkőzést elveszíteni, vagy -mikor szerencsénk volt- döntetlenre kihozni, és nyakig sárosan, egy óra késéssel beesni ebédelni, mikorra a lusták már toporzékoltak, és mikorra a délutáni tötélcsúszás-programnak is sikerült betenni, hisz az elcseszett háromszor-másszunk át-mire földet érünk módszer 10-15, de esetenként félórát is felvett, ami túl sok volt ahhoz a félperces élvezethez, mikoris siklassz a semmi fölött egy drótkötélen... Volt még betervezett game-party, amiből hál' Istennek nem lett semmi, mert a bénák a sok hub meg kábel ellenére nem tudták belőni a hálózatot (ping volt, úgyhogy nemsok hiányzott, mikor feladták :)), szauna-jacuzzi-meleg-hidegvizes medence, sok bor, és rostonsült húsok, macska, olcsó poénkodás. Nameg éjjel négykori fals tűzriadó, elromlott a cucc és kivisított mindenkit az ágyból: tiszta zombifilm, ahogy az elhízásnak indult majmok hiányos öltözetben kóvályognak és anyáznak a folyósón. De volt, aki annyira nem esett kétségbe: eszméletlenül idétlen (álmos?) fejjel sört bontott és kiült a szálloda elé cigizni...

És egy pletyka: a Házinyulas nem házinyulas többé, sőt lassan nem is kolléga, azaz még két napig az. Bomlik a csapat, mennék én is, de nem vonz semmi sem.

Lehetne a mottója az Elefántnak, amit a hétvégi mozitobzódás során láttunk. Baudrillardot idézi az a szürreális nézőpont, ahogy megismerjük a szereplőket, ahogy végigkövetjük őket azon a napon, és nem a hűvös dokumentarista* távolságtartás az, ami a végtelenben apró pontként jeleníti meg szereplőinket: az iskola, a hatalmas sportpálya, minke csak részeit tudják belakni, a hatalmas termek és végtelen folyósók, a szereplők teljes üressége, amint céltalan robotként mászkálnak fel-alá a végtelen térben. Célja, valamilyen tudása, érdeklődése csak a fotós srácnak van, aki valamiképpen kitűnik a céltalanul téblábolók tömegéből, hogy aztán tökéletes droidsággal (vagy a nagy lehetőséget megérezve) szeme elé kapja fényképezőgépét és click az első lövés után. Élete fotója? Nem tudjuk meg, mert a második lövés az övé. Üres az erős kontrasztos fiu is, a kétszerezett fekete-sárga kombinációval mintegy kiemelkedve a szintén színes, de mégis szürke tömegből. Őt is érdekli a környezete, a közvetlen, mert a többiről semmit sem tud: látjuk törődik az apjával, az ismeretlen gyerekekkel, akiket a sulitól próbál távoltartani, de fogalma sincs a nagyobb értelemben vett világról, a WW2-ről... amint a lövöldözős gyerekeknek sincs: rajzol, zenél, de nem tudja mit, a teljes apátia csak a fegyverek bűvöletét engedi közel hozzájuk. Nem tudunk meg róluk semmit, mert nincs is amit megtudni: ugyanolyan jellegtelen egyen-emberek, mint a többi. A megvalósult utópia egyen-emberei, kiknek a vágyait már mind megvalósították, a céljaikat már elérték, még a kezüket sem kell kinyújtani értük. Libertatea fara efort [erőfeszítés nélküli szabadság]? á lá Culianu? hmmmm...
Ezért nem marad semmi a világban, ami húzza őket, ami ellen- vagy mellett harcoljanak, minden távol maradt tőlük, mert minden lényegtelen. Mire van szükség a földi paradicsomban? Mi mozgathat meg valamit ott, ahol a táj is végtelen? Ahol érezni a végtelent és a létező utópiát egyszerre? Nem lehet hinni, nem lehet tenni, nem lehet létezni sem, mert már az életösztönök is kihaltak: ahogy a rasztás fiu a kíváncsiságtól(?) hajtva megkeresi a lövöldözőket, majd mintha a TVben látná közel megy, és hagyja magát lelőni.
Mert annyira szürreális, annyira nem evilági a táj, hogy a létező utópia mindent lenulláz, ami még szikrát adhatna a felnövekvő gyerekeknek, ami még megidézné azt a valamit, amitől másak az emberek, amiben különböznek, amitől azt látjuk: ez másvalaki...
és itt elérkezünk a pre-utópikus generációhoz, és filmet is ugrunk... [rövidesen]
__________________
*: ordító ellentétként ott van Moore. Akár a legújabb, akár a columbineos filmje.

Majdnem írtam. DE fotó is járt volna a poszthoz. De átmenetileg meghalt az imageshack. De nem tudok másik hostoló szervert. De a hét elejéről lett volna szó, reménykedj(et)ek, hogy nem felejtem el. Mire újra lesz.

Majdnem-kéthét után visszajöttem: túléltem a keddi paintballt és sikeresen elkerültem a vízbefúlást és az alkoholmérgezést is. Most bágyadt vagyok (=álmos és kedvetlen), majd holnap...

Bazz, ez a magyar online kereskedelem: azt még lenyeltem, hogy a domainem regisztrációjának kifizetését a tetves inter-európa bank online fizetőrendszerében lehet csak megtenni, ahol csak visát fogadnak el, szegény c3, biztos máshol nincs haver, így kénytelenek azt a használhatatlan szart belinkelni.
De az online könyvrendelés, amit Philip K. Dick Kizökkent idő c. művével kiséreltem meg, egyszerűen botrányos. Nos, mi is a nagy helyzet? Az online rendelés esetén kapott -5% (89 Ft) kedvezmény talán érdekel valakit, de a tovább gomb lenyomása után feltehetőleg még a lelkes netshoppolók is lehülnek: futár reggel 8 és 15 között (csak Bp) 450, ha bankkártyával fizetünk, és ez a legolcsóbb! Az ingyenes kiszállításhoz min. 20,000(!) Ft értékben kell vásárolni (~12 db könyv), hát elmennek a jó büdös francba, de tényleg, az amazon $24.99 (~5,500 Ft) felett ingyen szállít, és nem egy tetves városon belül! És -természetesen- csak dombornyomott debit cardot (Visa vagy MasterCard) fogadnak el, mert csak. Mellesleg van ilyenem, de nem fogom megadni a számát valami elcseszett online rendszernek, hogy aztán parázhassak: mikor tör be valamelyik szerencsétlen script-kiddie* a szájtjukra és használja fel szépen a pénzem saját céljaira. Azért van a credit card, hogy reklamálni lehessen utólag is, és ne én futkorásszak az elcsalt többlet után.
És akkor még rinyálnak, hogy nem vásárol senki online. Hátbazz, inkább hazafele megveszem az aluljáróban kevesebb macerával és olcsóbban. Most azért fizessek legalább 361 Ft-al (20,28%) többet, mert nyugaton így vásárolni trendi? Nyugatról én is így vásárolok, de nem itt. Feldughatják az online boltjukat.
___________________
*: mondjuk éppen azoktól nem kell tartani, de vannak okosoabbak és az szopó lenne.

És itt egy érdekes ÉS cikk: Irak, Foucault, Derrida, avagy mi köze van a dekonstrukciónak a kritikai geopolitikához? [posztújbaloldal: ez különösen tetszik, új buzzword, tessék figyelni mikortól kezdik majd a sznobok használni!]
Előzménynek azonban nem árt elolvasni Seres László eredeti cikkét (amivel, csak úgy mellesleg, nagyvonalakban egyet is értek*), valamint György Péter Seres cikkére írt válaszát, amit Neményi László szed ízekre a fenti cikkben.

Vidám az élet.

_____________________
*: és a pacifisták felőlem be is kaphatják...

Nincs kedvem semmihez, még dolgozni sem. Legszívesebben magam olvasnám, de napok óta nincs semmi új. Nincs új post. Azaz a tegnap belekezdtem egybe, de aztán mégsem írtam két mondatnál többet.

Cserébe olvastam blogokat. Pumpkin megunta és kitálalt: nemis barátnő, nemis bikapcsolat, nemis ő, csak a rinyálás maradt, ami miatt már régen nem olvasom. Olvastam. Mert kb. 1 hónapja rákattantam valakinek az oldaláról, és azóta néha megnézem. Így derült ki a mai.

Suematra újra ír, de túl vidám és alig cinikus.

Régen nem láttam filmet moziban.

El kellene menni már.

Ma délelőtt az esőben bandukolva eszembe jutott Culianu (ki ismeri?) Hesperus műve, amit nemrég olvastam újra, miközben magas lázzal haldokoltam otthon, és az abban körüljárt szabadság fogalmak és gyakorlati megvalósításuk.
Ma erről akartam írni, de aztán mégsem. fáj a torkam, levert vagyok.

Joey írja, hogy hideg van.
hihihi...

Ne feledjétek, jún 15 arc-plakát kiállítás határideje!
A fidelitas rendezett egy ellen-kiállítást valahol, élőben nem, csak az indexen láttam. Persze, az indexes cikkből süt a savanyú szőlő feeling, pedig tényleg csak egy ellen-arc kiállítás, kb. ugyanolyan színvonalú plakátokkal, csak ellentétes előjelü politikai üzenettel átitatva. Talán megnézem, még nem döntöttem el, egyelőre azon drukkolok, hogy legyen egy kis jó idő a hétvégén, hogy lehessen fotózni, kell még egy kis anyag a plakátjaimhoz.

Érdekes tevékenység a blogírás. Merthogy minek? Meg kinek? De tényleg. Most érezzem magam rosszul, ha a beígérteket nem írom meg időben (vagy egyáltalán) vagy ne? És ha írok, mennyire legyek igényes? Mintha csak magamnak írnám és akkor lehet helytelenül írni, gyanús szóösszetételeket használva, ekezetek nélkül, csavaros, ésisaligértem mondatokkal, vagy inkább ne? Milyen gyakran? És mennyit? Meghagyjam az átlagon aluli postokat, vagy utócenzúrázzak? Vagy csak a nagyon jókat írjam meg? Képek legyenek? Mennyire igényes képek? Egyáltalán miről írjak?
- Mit láttam?
- Mi történt ma?
- Mit gondolok ma?
- Mit gondolok ma egyes aktuális dolgokról?
- Mit fogok ma tenni?
- vagy?
Éseztígyminek?

És ezt így hogy?
Mondhatta Joey szombat délben, mikor a kerti partihoz még semmi sem volt meg. És nem is lett volna, ha nincs más, aki megcsinálta. Mi persze késtünk egy órát, nehogymá kelljen valamitis az előkészületekből részkivenni, különbenis még Csvel kellett hadakozni, hogy menjünkmárel, nameg meghívottak voltunk, vagynem? Volt ott minden, az esőt is kihúztuk a fák alatt, a kaja is jó volt, az emberek is. Aztán mégiscsak erőt vett magán az eső, ők bemenekültek, mi kinnmaradtunk, s megvitattuk az élet nagy és kis dolgait...
Hideg van, néger?

Ma búcsúztatjuk hivatalosan Joeyt, ami a körülmények ismeretében kb. egy kétórás sörözés lesz itt a környéken, aztán rohan mindenki haza...
Ezek vagyunk mi.

Ma már nem akartam többet írni, de ezt muszáj.
Árulja el valaki, hogyan lehet a pesti (és budai) házmesterek/gondnokok/mittudomén 99%-a ennyire félművelt tahó, hogyaszongya, azaz írja házfalra, kapura, kerítésre, kukára, egyszóval mindenre, "vigyázzat"?? Mert könyörgöm, még kimondani is a nyelvtörő kategória, leírni is hosszabb, azt meg nem hiszem el, hogy a tegező-felszólító és a magázó hangnem között tétovázva virít ott mindehol ez a borzalom!
[kép is lenne, ha tudnám hová].
Házifeladat: minenkitépkedjeleakörnyezetébenelőfordulópapírokat. Mutassatok be nekik!

És kulturális ajánló: itt van (volt?) a Frenák Pál társulat az új darabjukkal, a Csajok, Credo Hysterica-val. Felejthetetlen élmény volt... A szokástól eltérően nem a Trafóban volt, hanem a várban lévő táncszínházban. GA vette a jegyeket, itt helyre szóltak, az első sorba. Aminek először nagyon nem örültem, de előadás alatt kiderült: igen, ott kell ülni, mert onnan látni a legjobban a táncosokat. Onnan látni az arcukat, a verejtéket és az apróbb mozdulatokat is. Amik mind elvesznek a hatodik-hetedik sorig, ahol rendszerint ülünk.
Nem találok szavakat az előadásra, annyira mellbevágó, annyira hiteles, annyira magával ragad. Így csak annyit mondok: meg kell nézni. Sokszor.

Demszky is blogot ír. Beszarok. A padödő után ezzel akarják a fiatalokat meghódítani? Egy fokkal jobb, de még sokat kell fejlődni.
Persze, az oldal ma nem működött: minden link halott, így a blogba sem tudtam betekinteni. Vagy ez nemcsak ma volt így?
Én kérek elnézést.

Tunézia, part two.
day 1: felébredek, wc, majd az elhúzott sötétítőn keresztül is betörő napfény hatására kimegyek a teraszra. Pálmafák, tenger, a nap nemrég kelt fel: egyszóval giccses tájkép. Kiülök fotózni a teraszra, majd visszamegyek egy könyvért. Poe elbeszélések. A környékhez pont nem találnak, de csak ez van. Ezt a látványt nem lehet kihagyni... Mellesleg 5 óra. Itthon 4. Ilyen korán legutoljára másfél éve kelhettem, mikor álmatlanság gyötört. Aztán lassan felkel Acsé is. Miközben az összeragadt szempillái közül kisandítva próbálja összeszedni magát, a szomszédból veszett kornyikálás hallik át. Aha, Joey is felkelt, mehetünk reggelizni. Ezt látni az ablakból:

Svédasztal. A felvágott gyanús színű és állagú, ebből nem evett egyikünk sem. Németeket láttam, dehát aki hajnalban a hideg tengerben fürödni képes, az még más szörnyűségekre is képes ;) Van sajt: kétféle szokásos, meg egy friss, feta/telemia-szerű, ami nagyon finom. Tojás, péksütemény, befőttek. Szomorúan állapítom meg, hogy lazac az nincs. Gyümölcs sincs (egyszer reggelinél volt valami fonnyadt narancs). De a fügedzsem nagyon finom. A kávé zsírosabb, nehezebb, mint a megszokott, nekem bejön. A többiek fanyalogva iszák a sajátjukat. Joeyt kivéve, ő teázik. A BB szerint faroknövelő tea, tkp. valami vesejavító győgynövénykeverék, ami mellesleg vízhajtó, ezért Joey egész nap wcre szaladgál. Mellé limeot hoz. L-i-m-e. Jelenti ki jelentőségteljesen, majd BBre pislog, mikor látja nem értjük. Végül előadja, hogy szerinte ez éretlen citrom, csak a hülye magyarokkal mindent meg lehet etetni, ha háromszoros áron adod. BB sikít, hogy most hagyja abba, hanem megöli, én meg magamba tömöm a maradék befőttet, hogy ne röhögjek hangosan.
Amire csak pár nap után jöttünk rá: alapból nincs kiskanál. A pincértől kell kérni. Más evőeszköz, szalvéta van az asztalon, tányérok az ételek mellett, de kiskanál az nincs. A pincértől kell kérni. Gondolom sejtitek miért... Mert akkor már van miért borravalót adni. No, tőlünk egy lyukas vasat nem láttak.
Reggeli után irány a part. A beachen alig vannak, mint kiderült a nem fürdővíz melegségü tenger az oka. Végülis nem volt túl hideg, többször is bementünk. Sokkal melegebb, mint május elején a Balaton. A homok majdnem fehér és nagyon apró. Kellemes itt. Aztán megjelent az első dezső. Azzal a pofátlan nyomulással kezdte a lányoknál, amiért itt pofonokat osztogatnak, de látszólag nem értette az európai kultúra lényegét*. Valahol a megveszem-az-asszonyt-egy-tevéért és a nem kell fizteni érte, de azért az enyém, mint ahogy egy tárgy az. Menjünk el hajókázni, mert az jó - zendített rá, mikor rájött: ma sem fog feleséget fogni, legalábbis nem itt. Aztán elkotródott, és lassan mi is, mert a nap már nagyon égetett. Mint kiderült nem elég hamar: a naptej ellenére szépen leégtünk. Foltokban. Ahol vékonyabb volt az adag, ott.
Menjünk be a városba. Medina - így hívják az óvárost. Itteni viszonylatban a forgalmas aluljáró a megfelelője, ahol gyanús dolgokat árulnak "százasé", csak sokkal agresszívabbak... Végülis egy halom szir-szar, amivel a turistákat lehet bolondítani és szépen átvágni (ők ezt üzletnek nevezik, felőlem tegyék, én átvágásnak hívom), igaz vannak érdekes dolgok is, de mi nem shoppingolni mentünk. Végigmentünk vagy két utcán, aztán beültünk egy kis vendéglőbe, ahol a Lonly Planet szerint jó áron lehet kuszkuszt enni. És tényleg. Ilyen helyet azután sem találtunk: nem voltak nyomulósak, barátiak voltak az árak, és egyáltalán nem volt átbaszás íze semminek. Ja, a kuszkusz, az előzetes hiedelmemmel ellentétben, egy köretszerű valami, amit minden mellé esznek: búzadara alapú, a fövő étel felett párolják, és tálaláskor átitatják az étel szaftjával. Nem nagy szám. Nos, a vendéglőben 5 dínérért (~850 ft) teljes menüt kaptunk: saláta, kuszkusz sült csirkével, menta tea és egy kis tál eper. Finom volt, és hatalmas adag: felét ha megettük.
Rengeteg cica van. Valamiért nem kevelik a kutyát, macskát tartanak háziállatként, amik szabadon mászkálnak az utcán, de nem kóbormacskák, mindegyiknek van gazdija. Nem szent állat, ahogy a régi egyiptomiak hitték, de nagy becsben van. Kutyát összesen vagy hármat láttunk az egy hét alatt.
Este vacsora, majd a tenger, a levegő, meg a sok mászkálás hatására bedőltünk az ágyba.
____________________________
*: ez onnan is látszott, hogy egy csók teljesen leszerelte, ami itt még barátok/barátnők között is elmegy, ha szükség van rá...

Ez az oldal kötelező:

Nos, Tunézia.
/egyelőre képek nélkül/ [update: mégicsak lesznek képek]
day -7: Joey jön, hogy mennek Tunéziába. Nyaralni akar a hideg Helsinki előtt.
day -6: Csak úgy odaveti, hogy nem-e akarunk menni velük. Írok Acsének és tíz perc múlva már lelkesen bólogatok, hogy de.
day -5: befizetünk az útra, azaz Acsé, mert Joeyék a kitalálással le is tudták a szervezést.
day 0: félóra várakozás után végre ott vannak a buszmegállóban. Ó, mi érkzetünk 20 perccel hamarabb. A reptéren beállunk az első sorba két rózsaszínbe öltözött cicababa és a hozzájuk tartozó kigyúrtak után. Joey választott sort, gondolom a seggek szerint. Alig mocorog a sor. A mögöttünk állók lassan átszállingóznak a másik sorba. Már csak mi állunk ott, de nem érdemes átmenni, hisz abban is ketten állnak. Végül kiderül, hogy mégiscsak át kellett volna menni, a másik sor minimum dupla sebességgel halad, ugyanis nálunk kezdő kislányok vannak. Bravó. Ülhetünk a folyósó mellett a wc közelében, négyen két sorban. A vámmentes zónában veszünk unicumot és csokit. Viszlát civilizáció! De ezt már csak leszállás után mormolom el, addig a fülemmel vagyok elfoglalva, ami borzalmasan bedugult és fáj. Talán mégiscsak ki kellett volna mosatni?
Közben kiderül: az alkoholos italokért fizetni kell, csak az étel és az üdítők are included. Akkor narancslé. A velünk utazó két leszbi csaj összehaverkodott 'Lajosbácsival', majd lenyomtak valami tax freeben vett töményt. Ettől ők csak vihorásztak, ellenben Lajosbácsi leszállás közben elindult, hogy ő most kiszáll. Valahogy sikerült leállítani.
Leszállni készülünk, ott már este van. Miközben én a fülemmel vagyok elfoglalva, Joey falfehéren markolássza a karfát és BB kezét - gondolom a végrendeletét mormolja vagy fogadkozik arra az esetre, ha mégiscsak épen érünk földet. Pedig nem is látta a melletünk ülő franciát, aki a leszállás megkezdése után haláli nyugalommal elővette a telefonját, majd elkezdett csevegni valakivel. Csak azért nem vertem pofán, mert a számat sem tudtam mozgatni a fülembe hasító fájdalom miatt. Kiszállás közben elhaladunk Lajosbácsi mellett, aki megadóan bólogat és mormog a székében. Most nem akar menni sehova. Remélem visszaviszik... [aztán kiderült: nem vitték]
Busz. Idegenvezető#1, aki beszédhibás: fogalma sincs, hogy mi a különbség az "a" és az "az" között, ezért mindig a-t mond, cserébe mindent kétszer, mindent kétszer mond. mond. Persze a hűlyék kedvéért, de akkor is az ő anyja...
Végre szálloda. Nem tengerre néz az ablak. Lemegyünk. 20 euró szobánként - közli a portás. Alkudozunk. Vigyorog, majd közli, hogy ok, megkapjuk ingyen. Nézünk nagyot: jó helyre jöttünk? Megnézzük. Ok a szoba. A régi kulcsokat levisszük, s ekkor közli: az ok, hogy ingyen adta a szobát, de azt ugye nem gondoljuk, hogy a szívességért nem jár semmi? bazz... nem vétettük el az országot. Kap szobánként 5 eurót. Végülis mindenki jól járt.

bazz... mozilla és firefox valamiért nem jeleníti meg rendesen az oldalt, ha az enen.hu -ról érkezel. Átírtam a domaint sima átirányításra, de így sem müxik... Ha egy nagy halom szemetet látsz, akkor refresh vagy enen2.blogspot.hu
[vagy csak a mi proxynkkal van baj es kívülről minden ok? írjátok meg]

Egy újabb öröm, hogy az rtl beszüntette a tárhely szolgáltatását. Amíg nem találok olyat, amire lehet kívülről linkelni, nem kaptok képeket. sorry.

Hazamegyek dolgozni, gondoltam reggeli közben, mielőtt még el sem indultam, hogy aztán hazamehessek. Végül nem mentem haza, hanem belekezdtem és bámulatos sebességgel lenyomtam kb kétnapi adagot, majd bejöttem ebédelni. Azóta levelet olvasok és a hazamenésen filózok. De ma este Kg.-sörözés, addig nem mehetek haza ;)

Meguntam a régi templétet, és amúgy is narancssárgában vagyok ma, legyen a blogom is ilyen. Voilá.

Újra sikerült felszedni valamit, most éppen enni nem tudok, azazhogy csak pirítós, sima rizs és tea a napi étrendem. Fáj a fejem, mennék haza

Újra itthon, mostanra sikerült átrágni magam a halomnyi céges és levlistás emailon, enyhén szédülök a monitor előtt, és a bedugult fülem pattogásán kívül nem sok zaj jut el hozzám. Egyelőre csak annyit, Tunéziában nyaraltunk, a "dezsők" között, ahogy Joey nevezte őket, és amit hamar átvettünk tőle. Szép vidék, kár hogy lakott.
Később bővebben is.

Tanfolyamon vagyok, még holnap is, leghamarabb pénteken leszek blogközelben.
Mellesleg megyek nyaralni jövő héten.

'reggelt. a zúnióban is büdös van, tessékmondani? Vagy rosz helyre jöttem be?

A csatlakozás örömére nesztek:

"A malac a vízbűl veszi kija a zuniót, tesszikérteni?"

A szanalmas.hu jóvoltából.

Láttátok az Erzsébet hídat? Ma reggel már fenn volt az a csodálatos [=übergagyi] installáció, amit a csatlakozás apropójaként szemlélhet minden arra járó erősgyomrú. És ez nem minden, ugye, mert az ilyenek csőstül jönnek: a Millenáris is hasonló színvonalú installációkkal, térszobrokkal kedveskedik az erre fogékony síkagyaknak.
Feltétlenül megnézni, lehetőleg ebéd után. Hacsak nem fogyókúráztok, mert akkor helyette.

Hová lett az activetopic.com? Tegnap tűnt fel, hogy nincs üzenőfal, ma utánanéztem... a dnst nem tudja feloldani a böngészőm. A másik sem. A másik gépen sem... Látja valaki?