Fogyasztási szokások

Nem akarok az énblogból egy gasztro-modorosblog lenni, trendet alakítani, meg ilyesmik, de vannak olyan dolgok, amiket ki kell beszélni a mai Magyarország félresikerült fogyasztói társadalmáról. Persze könnyű azoknak, ahol többszörösét fordíthatják, és sokszor annyi idejük volt akklimatizálódni a globális árudömpinghez, de kis odafigyeléssel sokat tudunk lendíteni ezen is, egy gondtalanabb, kiegyensúlyozottabb élet reményében. Ez nem gasztro-nacionalizmus vagy fitnesz-fasizmus, ez józan ész, odafigyelés, tájékozottság. Természetesen, akinek az a gondja, hogy havi 5-10 ezer forint hova megy, annak ne ez legyen a főbb gondja, dehát nem is nekik írok.
Kezdjük azzal, hogy -tapasztalataim szerint- mi van Európában, leginkább a nyugati országokban. Franciaország híresen nacionalista, és ez a gasztronómiai felhozatalban is látszik: rengeteg francia termék logós csomagolás van az előrecsomagolt felvágottak, sajtok, húsok között, és ezeket is veszik a legtöbben (ehhez az is hozzátartozik, hogy az áruk is barátságos). Angliában szintén jelölik főleg a húsokon, tejtermékeken, a hazai származást, és hogy mennyire veszik komolyan azt jól mutatja egy tavalyi botrány, amikoris Új-Zéland-i bárányhúst címkéztek britnek, ami volt gyarmatként és brit nemzetközösségi tagként talán meg is bocsájtható, az angoloknak mégse tetszett. Hasonló példákat szerte Európából hozhatunk, a legutolsó legyen a finn példa, ahol inkább megveszik a drágább és ízetlen hazai paradicsomot, mint az importból származó, valamivel jobb minőségűt. Ez extrém példa, és ilyet itthon nem is igazán lehet/szabad csinálni, a piac sajátosságait is figyelembe kell venni (de ezekről később).
Kis kitérő az árakra, és arra, hogy miért is fontos mindez, amit itt leírok. Fontos érv, hogy az agyonszubvencionált NY-EU-i mezőgazdaságok jobb minőségű és olcsóbb termékeket állítanak elő. Nos, ez részben igaz: támogatást valóban többet kaptak/kapnak és valóban jobban gépesített a mezőgazdaságuk, de hogy jobb minőségű terméket állítanának elő, az kétséges. Ugyanis a jó minőséget drágán el lehet adni, a magyar piacra pedig az olcsó nyugati dömpingárú jellemző (a kivételekről később), így nehezen hihető, hogy ide hoznák azt a terméket, amit más nyugati országokban, vagy akár otthon magas áron tudnak értékesíteni. Nem, nem azt hozzák ide, hanem a gyenge minőséget. Másrészt ha nem támogatjuk a hazai termelést, akkor azok tönkremennek, ezzel fokozva a függésünket, másrészt azokat az embereket is el kell majd tartani, ahelyett, hogy adóznának.
Mit is veszünk és milyet:
- tejtermékek: tej, vaj, joghurt, kefir(*), tejföl: magyart veszünk, odafigyelve hogy tényleg tejből van-e. Danonet semmiből sem veszünk, a többinél elolvassuk, hogy honnan van (tudtad, hogy a Mili teavaj pl hollandiában készül? - ilyet sem veszünk).
*: kaukázusit egyetlen cég gyárt: a mili. a többi nem az (lásd danone) vagy gyenge minőségű (pl. tescós saját márka)
  - sajtok: ez már bonyolult téma: trappistát és ementálit vehetünk hazait, de figyeljünk, hogy tejből legyenek. Akinek bejönnek a füstölt sajtok, az veheti azokat is, a szlovák parenyica rendben van amennyiben tejből készült. Nem veszünk ismeretlen összetételű szlovák, német, osztrák és a jóég tudja hol gyártott sajtot. Ha darabolt és nincs ráírva, hagyjuk ott, még ha akciós is. Nagy kivétel a szaküzletből beszerezhető francia (pl. camembert, brie, ementáli, kemény és spéci, nem tehéntejből készültek), olasz (pl. parmezán, mascarpone, mozzarella), holland, svájci, stb. sajtok. Mascarponét és mozzarellát vehetünk hazait is, a szarvasi például egész jó, a camembert más kérdés, akkor vegyünk ha nem szeretjük az erős, karakteres ízű franciát.
  -túrók: tehéntúrót hazait veszünk, juhtúrót sajnos nem igazán lehet kapni, amire ráírják az is nagyobbrészt tehéntejből készült. Ha nem tudunk igazit beszerezni egy erdélyi juhásztól vagy ott élő rokonunktól, akkor vegyünk szlovákot vagy hazai gomolyát, az sem rossz, szükség esetén elmegy.
- felvágottak: ez kemény dió: alapszabály, hogy hazai párizsit nem eszünk, de gépsonkát és hasonlókat is nagyon ritkán. Szalámi és jó minőségű kolbászból csak hazait (esetleg spéci francia, olasz vagy spanyol, de általában a hazai finomabb). Sonkát spanyolt vagy olaszt, németet nem érdemes, akkor inkább hazait.
- hús: mindenféle friss húst hazait vegyünk, csak akkor kivételezzünk ha valami speciálisra fáj a fogunk pl argentin hátszín.
- hal: nyilvánvalóan pisztráng, ponty, harcsa, ezek mind hazaiak legyenek. Az itthon nem elérhetőkből pedig igyekezzünk minőségit venni, lehetőleg szaküzletből, ne bevásárlóközpontból.
- zöldség, gyümölcs: az egzotikus gyümölcsök, zöldségek kivételével szintén hazait, lehetőleg mikor idény van, mert akkor a legjobb és az ára is sokkal kisebb. most például spárgaszezon van, az epernek még nem jött el az ideje.
- konzervek: alapszabály, hogy mindent frissen veszünk, ha lehet, és konzervet igyekszünk mellőzni. Pár kivétel itt is van: ha paradicsom kell az ételbe akkor -hacsak nincs nyár közepe és sikerült jó ízű, érett paradicsomhoz jutni-, akkor olasz paradicsomkonzerv (ne a legolcsóbbat és nézzük meg ne legyen benne tartósítószer). Halkonzerv: erről a malackaraj lehozott egy jó postot, összefoglalva: távol-keletit nem, lengyel vagy Ny-európait inkább. Ízesítettek vagy körítéssel készültek általában nem jók, habár én imádom a paradicsomos halat, azok áltálában jók szoktak lenni mint pl. a lengyel King Oscar. Tonhalból rio mare, vagy hasonló minőségi.
Maradt még a bor, de azt majd legközelebb.