Vinete

Vinete, vinetta, padlizsán, törökparadicsom vagy akár aubergine, mind ugyanazt a zöldséget takarja, amit eléggé mellőz a magyar konyha, és aminek az újrafelfedezésében nagy szerepett játszott a második nagy erdélyi betelepülési hullám a kilencvenes években (az első '18-ban volt), akik hozták magukkal a török hatásra közkedvelt zöldség kultuszát. Természetesen nem volt ismeretlen, de elkészítésében az osztrák hatás rántottpadlizsánja dominált, ami valljuk be sem nem finom sem nem fantáziadús, a panír és az olaj egyszerűen elnyomja a zöldség ízét. Ha sietünk akkor már inkább hosszában félbevágva grillezzük. Két, egyszerű recept, az első a hagyományos saláta, a második egy keleties változat variációja a wok könyvemből.
1. Padlizsánsaláta. Hozzávalók: padlizsán, hagyma, olaj (extraszűz oliva, ha van), só, bors, és ízlés szerint majoranna, majonéz.
Vegyünk pár, jó nagy padlizsánt (a kicsik íze enyhébb és elkészítésük macerásabb is), figyeljünk arra, hogy a héja fényes és feszes legyen. Mossuk meg, majd sütőben vagy grillen süssük, mérettől függően 30-40 percig, addig amíg lágy nem lesz (a nagyobbak hajlamosak kihasadni és folyatni a levüket - ez jó, de készüljünk fel rá, ne kelljen a sütőről kapargatni a ráégett levet). Ha megsült, még melegen hámozzuk meg (a grillen hajlamos elszenesedni a héja, azt hideg vízzel mossuk le), szárát vágjuk le, majd szedjük szét hosszában (ha jól megsült, szinte nem is kell vágni) és egy szűrőben vagy megdöntött vágódeszkán hagyjuk lecsepegni legalább 2-3 órát(enyhén sózhatjuk is hogy siettessük a folyamatot). Ha lecsepegett, akkor össze kell vágni: sietősek turmixszal, ráérősek fakéssel homogénre aprítják. Ha nem turmixszal csináljuk a textúrája kellemesebb lesz. Ha ezzel megvagyunk, akkor sóval, borssal ízesítjük, majd belekeverünk olívaolajat (ha nincs, jó a napraforgó is), nem túl sokat, kb kilónként 4-5 evőkanállal, apróra vágott vörös vagy lilahagymát (ne sokat, mondjuk 1/4 fejet). Ízlés szerint adhatunk hozzá egy kis majorannát vagy majonézt. Utóbbi kissé elnyomja az ízét, gyerekként úgy jobban szerettem, most meg inkább a majonéz nélküli jön be. Kenyérre kenve esszük friss kerti paradicsommal előételnek vagy reggelire, vacsorára.
2. Keleties sült padlizsán. Hozzávalók: 2 padlizsán, 1-2 kimagozott chili, 2 kiskanál chilipor, 3 evőkanál világos szójaszósz, 2 cikk fokhagyma, olaj, 1 (zöld)citrom leve, barnacukor, só, bors, 1 marék zöld mentalevél, pirított szezámmag
Ide kisebb padlizsánokat válasszunk. Hosszában vagdossuk be 2-3 centis szeletekre úgy, hogy a száránál egybe maradjon (egy könyvhöz lesz hasonló, ahol a szára a könyv kötése, a szeletek pedig a lapok). Sózzuk meg a lapok mindkét oldalát, majd egy szűrőben hagyjuk 1/2-1 órát lecsöpögni. Ha lecsöpögött, papírtörlővel töröljük szárzra, majd kenjük be a kencével (szójaszósz, chilipor, 1 kanál olaj, 4-5 kanál víz) kívül-belül és tegyük előmelegített sütőbe, a padlizsánok méretétől föggően 10-15 percre. Közben legalább 2-3-szor forgassuk és kenjük meg a kencével. Ha megvan, egy serpenyőben forrósítsunk pár kanál oljat, ebbe szórjuk bele a karikákra vágott chilit és a karikákra vágott fokhagymát és pirítsuk 1-2 percig. Vegyük le a tűzről, majd tegyünk bele 1 kanál barnacukrot, a citromlevet, és a maradék kencét, kavarjuk el, tegyük bele a felcsíkozott mentaleveleket és melegítsük össze. Tegyük bele a padlizsánokat, 20-30 percig pácoljuk (forgassuk, locsoljuk közben), majd tálaláskor szórjuk meg pirított szezámmaggal. Kitűnő köret vagy akár főétel.