Showing posts with label kultura. Show all posts
Showing posts with label kultura. Show all posts
2006-12-08
nico and the navigators
Avagy post-event programajánló. Trafó, of course, ez a második előadás, amit tőlük láttunk, és meg kell hogy mondjam egyre jobb. Nehéz leírni, látni kell, lévén avantgárd színház: mindennapi helyzetek karakírozva, odanemillő, vagy inkább mondhatnánk hogy filozofálgató, gúnyolódó dialogusokkal. Nem az a kalsszikus színház, ami nem baj, sőt.
2006-11-29
a király és a leányka
Kezembe akadt egy 5-6 éves Balkon, még a Kolozsvári változat, ami azóta hamvába halt. A magyar még él, be lehet olvasni.
Tudom, nem sokan olvassátok, főleg nem az archív, sokéves számokat, ezért elmesélem az egyik cikket, ami a post fotójáról szól, és megjelenik egy Menzel filmben, az íróasztalon erőszakoló katona válla fölött, a falon, amint letekint és végletekig viszi az amúgy is abszurd jelenetet.
A fotón, a nagyvezér mellett, egy távolkeleti tagköztársasági pártküldöttség egyik emberének gyereke látható, amint a fotós egy ihletett pillanatban lencsevégre kapta a meglepődött S.t, amint felvette a gyereket, aki a fagyos orosz tél ellenére friss vágott virágokat adott át, majd a nyakába ugrott. Ezt a pillanatot örökítette meg a fotós, és hamarosan slágerfotó lett belőle, milliószám küldték a birodalom minden sarkába. Eltalált kép volt: a nagy vezér és egy távolkeleti kisgyerek, egy kimerevített pillanatba sürítve a népek barátságát/egymás keblére borulását a szovjet birodalomban, a vezér emberközpontuságát, gyerekszeretetét. Tökéletes marketingfogás, ha úgy tetszik, ami a birodalom sok-sok gyerekének szívét dobogtatta meg, és alakította át a carrier pathjukat egy életre. És akkor nem is szóltunk a felnőttekről.
A folytatás nem annyira vidám, mint a kissé balul elsült bevezetés (a vorosilovnak szánt csokrot is S vette át, a kislány a gyerekek szemtelenségével elkérte a második ajándékot is): pár hónap után az apukát elvitték államellenes szervezkedés gyanújával, nem is került haza sose. Az ajándékokat visszavették, a képről készült másolatokat bezúzták, a családot ellehetetlenítették. Aztán a kis Gheta (mert így hívták a kislányt) felnőtt, megöregedett, s most Moszkvában él, szobája falán a fotó, ami a(z) (ennyi év után sosemvoltnak tetsző) gyerekkorára emlékezteti. A tvt nézi.
A tvben meg Menzel filmje megy éppen.
Tudom, nem sokan olvassátok, főleg nem az archív, sokéves számokat, ezért elmesélem az egyik cikket, ami a post fotójáról szól, és megjelenik egy Menzel filmben, az íróasztalon erőszakoló katona válla fölött, a falon, amint letekint és végletekig viszi az amúgy is abszurd jelenetet.

A fotón, a nagyvezér mellett, egy távolkeleti tagköztársasági pártküldöttség egyik emberének gyereke látható, amint a fotós egy ihletett pillanatban lencsevégre kapta a meglepődött S.t, amint felvette a gyereket, aki a fagyos orosz tél ellenére friss vágott virágokat adott át, majd a nyakába ugrott. Ezt a pillanatot örökítette meg a fotós, és hamarosan slágerfotó lett belőle, milliószám küldték a birodalom minden sarkába. Eltalált kép volt: a nagy vezér és egy távolkeleti kisgyerek, egy kimerevített pillanatba sürítve a népek barátságát/egymás keblére borulását a szovjet birodalomban, a vezér emberközpontuságát, gyerekszeretetét. Tökéletes marketingfogás, ha úgy tetszik, ami a birodalom sok-sok gyerekének szívét dobogtatta meg, és alakította át a carrier pathjukat egy életre. És akkor nem is szóltunk a felnőttekről.
A folytatás nem annyira vidám, mint a kissé balul elsült bevezetés (a vorosilovnak szánt csokrot is S vette át, a kislány a gyerekek szemtelenségével elkérte a második ajándékot is): pár hónap után az apukát elvitték államellenes szervezkedés gyanújával, nem is került haza sose. Az ajándékokat visszavették, a képről készült másolatokat bezúzták, a családot ellehetetlenítették. Aztán a kis Gheta (mert így hívták a kislányt) felnőtt, megöregedett, s most Moszkvában él, szobája falán a fotó, ami a(z) (ennyi év után sosemvoltnak tetsző) gyerekkorára emlékezteti. A tvt nézi.
A tvben meg Menzel filmje megy éppen.
2006-07-10
Mondhatnám, hogy Bécs is csak egy nagy falu, de nem teszem, mert talán érdemel egy második esélyt. A modern művészeti múzeúm csak közepesen volt érdekes, de lehet hogy velem van a baj. A zenemúzeúm meg túl nagy ;) Ellenben a parkok teljesen rendben voltak. És az utcán vett magoszsemlében-sonka-sajt-paprika szendvics is.
2006-03-31
Kiállítás ajánló
[Úgyis rég volt ilyen]
1. Pócs Péter plakátkiállítás a Budapest Galériában (Március 15. tér, Erzsébet híd pesti hídfőjénél), valamint
2. Révész Tamás: New York fotókiállítás a Kogartban (Andrássy út 112)
1. Pócs Péter plakátkiállítás a Budapest Galériában (Március 15. tér, Erzsébet híd pesti hídfőjénél), valamint
2. Révész Tamás: New York fotókiállítás a Kogartban (Andrássy út 112)
2006-03-07
Frenák
A Milanra nem mondom, hogy nem szabad kihagyni, mert már elmúlt.
De a Tricks & Tracks-re talán még lehet jegyet kapni.
De a Tricks & Tracks-re talán még lehet jegyet kapni.
2004-10-25
Végül pénteken voltunk a Niko and the Navigatorsön (Eggs on Earth), egész jó volt, még így is, hogy a feliratozás hagyott valami kívánnivalót maga után. Nos, ne legyünk telhetetlenek, szép volt. Ennél részletesebb leírást nem kaptok, nézzétek meg, keressetek rá a neten...
A másik két programról is szólva: Jevgenyij Griskovec: Egyidejűség, egyszemélyes színház az élet, létezés nagy kérdéseiről sok humorral és a nagyon mélyen.
A második Saburo Teshigawara / KARAS: Bones in Pages kortárs japán tánc. Azt hiszem ennyi elég is érdeklődésfelkeltőnek.
A másik két programról is szólva: Jevgenyij Griskovec: Egyidejűség, egyszemélyes színház az élet, létezés nagy kérdéseiről sok humorral és a nagyon mélyen.
A második Saburo Teshigawara / KARAS: Bones in Pages kortárs japán tánc. Azt hiszem ennyi elég is érdeklődésfelkeltőnek.
2003-06-23
Kultúrális ajánlónk következik:
Egész jó kortárs kiállítás a Modern Muvészetek Házában (Helsinki), itt csak 4 darabot emelnék ki:
- installáció: egy kis szoba, benne asztal, szék, ágy. Az asztalon lámpa, mögötte falitükör. Elso látásra semmi különös sincs benne, el kell telni egy kis idonek, míg a szemlélo rájön: nem látja magát a tükörben. Bárhogyan is áll, közel megy vagy távol nem látszik. Nincs ott :)
- installáció: hasonló az elobbihez, csupán itt látod magad egy dicsfénnyel a fejed körül (ugyanaz az elköveto, Markus Kahre).
- installáció (a gun, so what?): egy távcsöves vadászpuska álványon valamint egy polc különbozo nagyságú üvegekkel. Használati utasítás a puskához. Belenézel a távcsobe, felhúzod, becélozol egy üveget. Elsütéskor egy háttal álló emberi alak villan be a célkeresztbe.
- videó installáció: két projektor vetít egy sarok falaira, egy szintben vannak és a két kép mintegy szuper szélesvásznu vetítés majdhogynem összeér. A bal oldali képen egy no áll egy gombolyaggal a kezében, amit lassan teker, a másik képen egy széken ülo no, kezén fonál, ami lassan tekeredik le (néha fel) a kezérol. A fonál "átmegy" az egyik képrol a másikra, mintegy összekötve a két képet. Miután elfogy a jobb oldali no kezérol a fonál, feláll a székrol és átmegy a másik képbe, majd megöleli az ott állót, mire az leejti a gombolyagot. Ez puhán pattog, majd eltunik a két no és csak gombolyagok pattognak puhán a két képen. Ezt látni kell, nagyon hatásos a két "iker" kép és a módszer, ahogyan a muvész összeköti oket.
/folyt. köv./
Egész jó kortárs kiállítás a Modern Muvészetek Házában (Helsinki), itt csak 4 darabot emelnék ki:
- installáció: egy kis szoba, benne asztal, szék, ágy. Az asztalon lámpa, mögötte falitükör. Elso látásra semmi különös sincs benne, el kell telni egy kis idonek, míg a szemlélo rájön: nem látja magát a tükörben. Bárhogyan is áll, közel megy vagy távol nem látszik. Nincs ott :)
- installáció: hasonló az elobbihez, csupán itt látod magad egy dicsfénnyel a fejed körül (ugyanaz az elköveto, Markus Kahre).
- installáció (a gun, so what?): egy távcsöves vadászpuska álványon valamint egy polc különbozo nagyságú üvegekkel. Használati utasítás a puskához. Belenézel a távcsobe, felhúzod, becélozol egy üveget. Elsütéskor egy háttal álló emberi alak villan be a célkeresztbe.
- videó installáció: két projektor vetít egy sarok falaira, egy szintben vannak és a két kép mintegy szuper szélesvásznu vetítés majdhogynem összeér. A bal oldali képen egy no áll egy gombolyaggal a kezében, amit lassan teker, a másik képen egy széken ülo no, kezén fonál, ami lassan tekeredik le (néha fel) a kezérol. A fonál "átmegy" az egyik képrol a másikra, mintegy összekötve a két képet. Miután elfogy a jobb oldali no kezérol a fonál, feláll a székrol és átmegy a másik képbe, majd megöleli az ott állót, mire az leejti a gombolyagot. Ez puhán pattog, majd eltunik a két no és csak gombolyagok pattognak puhán a két képen. Ezt látni kell, nagyon hatásos a két "iker" kép és a módszer, ahogyan a muvész összeköti oket.
/folyt. köv./
Subscribe to:
Posts (Atom)
