"Annual income twenty pounds, annual expenditure nineteen nineteen six, result happiness. Annual income twenty pounds, annual expenditure twenty pounds (n)ought and six, result misery".
Pár hír az elmúlt napokból, É-Koreát illetően: Kísérleti atomrobbantás, nagy hatótávolságú rakéták tesztje tegnap és ma, hangzatos szólamok az ellenséges államok ellen, diadalmas tévéhíradások, szorgos népünk győzni fog stb. Ezt a stílust nem most kezdték, mondhatjuk akár ebben fogantak, és ebből építkeztek. Északon egy erős barát, Kína, ha nem is ugyanaz, de hasonló rendszer, és még északabbra a volt szovjetek, oroszok. Keletre Japán, délre a másik Korea, akik ha nem is ellenségesek, de joggal aggódnak mindentől, és mindent meg is tesznek hogy minden ilyen jellegű akció retorzióval járjon. Így lassan kialakul(t) egy olyan helyzet amiben minden mindegy, rosszabb már nem lehet. A klasszikus jelenet, ami helyzetet jellemzi:
- Kim Jong-Il, megsértettétek az ENSZ BT határozatát, ha nem hagyjátok abba, súlyos szankciókat fogunk ellenetek foganatosítani! - Hát lehetne még rosszabb? Jehova! Jehova!
2003-05-26
érdekes hogy egyeseket a távolság szakít szét, másokat meg a közelség. habár a kétkedésben van az ördög, nem tudom elhinni, hogy ennyi elegendo volt... azt hiszem ez már régen megtörtént, és ez csak ürügy volt rá: gyerekes kifogás a vége. ez bánt egyedül. ha menni kell, akkor menni kell. semmi sem tartott örökké. de legalább mondjuk ki.
Kedves olvasóink. lekiszemétláda rovatunkat hallgatták. Kérem maradjanak velem. nem ígérek semmi érdekeset. dehát ha valaki blogot olvas, az úgysem érdekesre vágyik (hehe). És egy bölcsesség musorunk végére: a szingli nok írnak intenzíven blogot. lsd. az oket, néha dobozt.