valahogy annyira tavasz van, hogy nincs kedvem semmire, az a kellemes tavaszi bágyadtság öntött el és legszívesebben kiülnék egy napos padra és bámulnék magam elé bambán. közben esetleg rágcsálnék valamit, barna kenyeret vagy valami hasonlót, és néha, mikor nem bambulok nézhetném az arra járókat... enyhe hideg lenne, de nem fáznék, mert a nap már elég erosen sütne ahhoz, hogy felmelegítsen. és akkor talán újult erovel térhetnék ide vissza, hogy folytassam, amit alig kezdtem el...