Ti, sötétkék alapon fekete betűkkel író algák, figyellek benneteket!

volt egy kis bug a templétben: minden fejléc tartalmazott egy háttérszínű "w"-t, amire csak úgy jöttem rá, hogy a google valamiért weN-ként jelenítette meg az oldalam. aztán ránéztem a templétre és voilá...

És a hétfő reggeli csatában a gonosz csúfosan alulmaradt, győzött a jó, hölgyeim és uraim! :))
proof

Nem bírom megérteni, hogy a vérbe nem lehet azt a retkes légkondit használni, már egy hete ki van kapcsolva, miközben rohad minden, olyan meleg van, de nem, nem lehet. Persze az ingüket felveszik még harmadnap is, hogy nem áll bele a görcs az orrukba, mikor reggel belebújnak - igen, tudom, nem kell levenni, az a titok -, és lehet futkorászni tovább; miért nem jön már egy rohadt jégkorszak, haljanak ki ezek a puhányok végre, nem egy rohadt inkubátor, hanem egy munkahely, bazeg, hát nem látjátok? Komolyan mondom, kedvem lenne végigmenni egy shotgunnal mind a 8 emeleten és pofánlőni az alföldi tahókat; vegyé pulóvert, ha fázol, lenne kedvem jól odamondani: beül a primitív a légkondi alá, majd lekapcsolja, hogy fázik... miért nem ül máshová és vesz fel manuszt?? Komolyan mondom, a virággondozók és a kaliforniani amcsi nyelvtanár is állandóan beszól nekik: köcsögök, meleg van! De nem, ők jobban tudják... ááááááááááááááááááááá...
Legyakom a régi gépemről a windózt és jól linuxot rakok rá, hátha az enyhíti a meleget :)

Nem ötlettelen napok ezek, csak sajna nem engedhetem meg magamnak az írást, túl sok mindent kell(ene) megcsinálni, nincs idő a fájdalomra, ha elnézitek nekem a bűnrossz reklám parafrázisát, így csak egy gyors olvasnivaló-ajánlóval jelentkezem, ezúttal blog, újra Pálkata, akinek a blogjára tévedtem egyik pár perces felszusszanásom/elkalandozásom során: Janet mellei és a médiavisszhang, avagy szexista prűd disznók uralják a médiát tengeren innen és túl: Az egész ügyben nem az lepett meg, hogy a jenkik cenzúrát vezetnek be és törvényekben kívánják szabályozni a trágárság és obszcenitás megjelenését, mert tőlük ennél több nem várható, hanem a mi talpraesett, karakán férfiaink öntelt szemlélete. A teljes írást érdemes elolvasni itt, a febr. 13-i post.
Kommentár: Bözsi, túl nagyra értékeled az ittenieket :))

Update: nem ajánlom a siteot, mert ő is csak egy elfogult kultúr-xenofób, alulfizetett firkász, magyar átlagember.

Nemcsak nerdeknek: egy analízis az ms-féle kiszivárgott kód kommentjeiről :))

És hogy lássátok mennyire nem a levegőbe beszélek, mikor a zindex innen-onnan másolásáról beszélek, itt a tegnapi cikkajánlónk indexes-változata, szóról-szóra megegyezik a wiredessel, mégsincs sehol egy ref.

Itt ülök egy unalmas meetingen... Fáj a fejem... Már 3 napja zsibbad a bal kezem... Nem tudok figyelni... És a szemem is...

A mai cikkajánlónk szintén a wired egyik cikke, amiben a szerző a Microsoft sw ipari dominanciáját, a genetika - máig is oly divatos - oldaláról nézve, egy globális katasztrófa előidézőjeként látja. Monokultúra. Ez a kulcsszó. Olvassatok!

Az ember berak mindent a dobozába, előbb még szépen rendszerezve, majd egyre nagyobb összevisszaságban, majd áttolja, lezár minden programot, lelövi a gépet, kihúz minden kábelt és a gépet is áttolja a növényekkel a tetején... Ekkor már üres a box, semmi sem emlékeztet arra, hogy ki lakott/ült benne, csak a névtábla, amit mintegy befejezésként levesz a falról...

Aha. Szóval ez az a Sántha Attila. Már jópár napja gondolkodom rajta, hogy ő-e a metróbeli plakátokat nézegetve. Nem olvastam, nem tudom ajánlani. De amint lehet belenézek egy nyugis könyvesboltban. És visszatérek rá.

A nemrégen elkövetett költözés után újabb: ezúttal a gyárban. Az emelet egyik feléből a másikba költözöm, egyidőben majdnem mindenki mással...
Így, ha nem frissül az oldal az elkövetkező napokban, nem a netben van a hiba ;)

A mai linkajánlónk tárgya a Hubble teleszkóp. Mivel Bushie a Marsra helyezte a hangsúlyt, úgy tűnik nem sok van hátra szegénynek. A wired cikke. Érdemes megnézni a képeket is.

Használjatok rendes böngészőt!
<------------------- click!
a kockázatok és mellékhatások elkerülése végett azonnal szedje le le a gépéről az IE-t és telepítsen FireFoxot vagy Mozillát (W2k/XP: Start/Settings/Control Panel/Add / Remove Programs/Set Program Access and Defaults - choose default web browser)

Basszus loosernek érzem magam: mégiscsak vettem bérletet... Valahogy a metró fele haladva, péntek-esti fáradtan, két lufival a zsebemben nem volt kedvem azon parázni vajon lesz-e ellenőr vagy nem.
De majd jövő hónaptól... pedig ma még egy ellenőr-kordonon is átslisszoltam... azaz jól kezdtem a (hó)napot :)

/folytatom a környezetemben megfigyelhető archetípusokat/

5. kummantók: ők azok, akik folytonosan nem csinálnak semmit. De azt nagy hévvel. Tipikusan egyszerre több mindenben is benne vannak, mindegyiken (legalábbis a felszínes szemlélő számára) nagy erőbedobással dolgoznak, a meetingeken félórás kiselőadásokat tartanak arról, hogy hol tartanak, és meglepő improvizációs késszséggel rendelkeznek, mikor hétről-hétre ugyanazt mondják el teljesen máshogy. Ha nem dolgozol együtt velük, akkor nem is tűnik fel, hogy ugyanott tartanak már az idők kezdete óta. A munkáik - természetesen - nem haladnak előre, de ezért mindig a "másik" projek a hibás, ugyanis mindig kerül egy, amiben nagyon fontos és sürgős tennivalójuk van. Mikor helyet keresnek, igyekeznek olyan boxba kerülni, ahol nemigazán láthatóak, így senkinek sem tűnik fel, hogy egész nap valami "más" foglalja el őket. Mivel mi egy szociálisan érzékeny multi vagyunk, akár nyugdíjba is vonulhatnak innen. Két alfaja ismert: az értelmes, de valamilyen manageri inkompetencia vagy rendszerhiba következtében kényelmessé degradálódott jó munkaerő, akiket néha-néha ki lehet billenteni az apátiájukból és akkor egész jó eredményeket produkálnak, illetve a teljesen hülyék, a reménytelenek, akik valami párhuzamos világban élnek, és foglamuk sincs arról, hogy mit kellene csinálniuk, illetve mi is az az IT. Utóbbiak, annak ellenére, hogy többségük műszaki végzettségü(!), gyorstalpalón átesett bolti eladók szintü hozzáértést tanúsít sok-sok kérdésben (azt nem értem, hogy ezeket ki vette fel?). Előbbieket a Dilbert-világban Wally jeleníti meg.
6. mindenhez értők: más szóval nagyszájuak. A nagymennyiségü beszéd mellett egyeseknek figyelemreméltó technikai tudásuk is van, amik az improvizált hozzászólásaik során nagy hasznukra válik, ugyanis legtöbb alkalommal nem azért szólnak hozzá, mert érdekli őket a téma vagy nem értenek valamit, hanem csak azért, hogy mindenki lássa: ők k.ra értenek mindenhez és mellesleg minden érdekli őket. Sokszor képesek egy maratoni meeting végén is vitába bocsájtkozni valami lényegtelen apróság fölött valakivel, mikor a többiek már régen menekülnének, és különben is csak el kellene olvasni azt a 2 oldalt a megfelelő technikai dokumentációból a vita eldöntéséhez. A product management részleg tárt karokkal fogadja be őket, többnyire előbb-utóbb ott kötnek ki.

Kaptatok üzenőfalat. Habár a cenzúrázás jogát fenntartom, nem fogok túlzásokba esni.
Írjatok.

Beszereztem egy kis fahéjas kekszet, nagy bögre zöld teát és a kollégáimról fogok írni, majd megnézem az Osmosis Jones c. filmet. Tegnap láttam belőle 9 percet, megjárja. Ma még nem kezdek bele a doksiolvasásba. Írok egy mélt Ának, meghallgatom az eheti Honlap Tegnapját, legalábbis az első órát, amit már letöltöttem. Holnaptól becsszóra átrágom magam azokon a doksikon és okosan fogok nézni. De ma punnyadok még egy kicsit.
A kollégáim egyszerű emberek. Nagyobbrészt műszaki végzettségüek, köznyelven szólva nerdek, egy részük sima paraszt, másrészük kedves gombszemü mackó. És nagyon kevesen, de vannak az értelmes lények. Ha a marson lennének, most örülnének az amcsik: végre értelmes lények. Ha már a Földön kihalóban vannak, valahonnan importálni kellene. Mi lesz itt 25 év múlva? ajajjj... Mert itt még valamennyire a java tanyázik, a majmok esetén okulva (akik még mindig nem fizettek, hogy rohadjanak meg), van rosszabb. Szóval az értelmes marslakók a következő csoportokat figyelhetnék meg az irodaházunkban, ha ide pottyanna le az Earth-explorer:
1. A parasztok: többnyire egyszerű szülők gyermekei (azaz primitív emberek primitív utódai). Többnyire munkáscsaládból vagy földművescsaládból származnak, büszkén első generációs értelmiséginek vallják magukat, a szakterületükön viszonylag jól megállják a helyüket, a mindennapi életben, ha nem említik, akkor is lerí róluk: honnan jöttek és mivel. Agresszívak, műveletlenek, nem tudnak öltözködni és viselkedni sem. Nem ritka közöttük a magas beosztással bíró sem, ezek nemhogy a fehér zokni-szandál páros ocsmány mivolátról nem értesültek, a testi higéniából sem jutottak a heti párszori kézmosáson túl. Munkájukat ha törik-ha szakad elvégzik, állandó bizonyítási kényszer üldözi őket, ezért akár a kollégák életét is megkeserítik, ha az állandó (felfele irányuló) megfelelési kényszerük erre irányítja őket.
2. nerdek: többnyire túlképzett, hihetetlen gyakorlattal rendelkező, emberi interakcióra alkalmatlan egyének, akik csak azért vannak itt, mert egyedül képesek egy kisebb csapat munkáját elvégezni. Életüket a monitor előtt töltik, őket találod itt vasárnap délután dolgozni, ha valamért be kell ugranod. Legtöbbször vezetői pozícióra alkalmatalnok, amint az a klasszikus megnyilvánulás is hűen bizonyítja: mikor nerd1-et vmi elcseszett koncepciót követően projekt mgr-nek nevezték ki, azzal érkezett a felsőbb fórum elé, ahol az elképzeléseit kellett volna megosztani, hogy én megírom a kódot, ti teszteljétek le. Megírhatta ő, de másnaptól más vitte a projektet.
3. elvarázsoltak: nem ezen a világon élő, ide-oda botorkáló egyének, akik a munkájukat elvégzik, ha megfelelő irányba állítják őket, de ez nem kis feladat a managereik számára. Ha nerd-vonások is szorultak beléjük, akkor nagyobbrészt kellemes munkaerők is lehetnek, csak a megfelelő hangot kell velük megtalálni.
4. érvényesülők: minden alkalmat megragadnak, hogy a rendszer/szervezet apró fehér foltjait a szabályokon belül maradva, de a végletekig kihasználva minden "lehetőséget" megragadjanak, vagy kihasználjanak. Értsd ez alatt, hogy ha valamit ki lehet kölcsönözni, akkor ők tuttira olyan gyakran viszik el, amilyen gyakran csak lehet és olyan sokáig ülnek rajta, amíg már rájuk nem szól valaki. Munkaerőként változatosak, de (ha nem is mindig előttük) a többiek állandó cikizésének céltáblái. A fenti típusokkal kevert változattal még nem találkoztam.
folyt köv

basszus, hogy lássátok, mi is kerget a blogírásba, itt egy link, ilyet kellene olvasgatnom. azaz mindent onnan :(

Kicsit módosítom az ajánló rovatot, ezután pár szavas magyarázatot/kivonatot is fűzök hozzá, hátha így több kedvetek lesz hozzá. Az előbb olvasgattam Pálkatát, ajánlom melegen, sajnos az utóbbi időben eléggé kifújt a két S-es girl (Susie és Suematra), csak árnyékuk önmaguknak, inkább Palkata.
Ma egy hosszabb cikket ajánlok a wiredről, amiben hét szerző a gépek élő szervezetkénti működésének előnyeiről ír (és az ez irányba mutató trendekről), az élet különféle területeiről jövén. Living Machines

Na ennyit erről. Hitelesség, pontosság, objektivitás. Guernica /courtesy Palkata/
boáááááááá

Mindig csodálkozom azon az embereken, akik megveszik a pofátlanul drága sült gesztenyét az utcán. Ma is láttam egy árust, 220-ért adott 10 darabot. Hogy kinek ér meg 22 ft-ot egy db sült gesztenye, az érdekes kérdés. Hogy ne a pofátlan árusok zsebét hízlaljátok, megosztom veletek a gesztyenyesütés "titkát":
- vegyél gesztenyét (Érdemes alaposabban is megnézni vásárlás előtt, ugyanis nemegyszer láttam penészes, romlott gesztenyéket is árulni. A jó gesztenye egyenletes színű, nincs rajta ilyen - olyan elszíneződés -a koszt kivéve-, felülete kemény). Pár napnál hosszabb ideig nem szabad otthon tartani;
- gyújts be a sütőbe;
- mosd meg folyó víz alatt a gesztenyéket;
- a még vizes gesztenyék egyik oldalát egy éles késsel vagdosd be (legegyszerűbb, ha egy fatálra leteszed, majd egy nagy és éles kést függőlegesen ráhelyezel, majd picit lenyomod). Vigyázz, ne vágd félbe, mert finomabb, ha csak bevágva van;
- egy tepsibe rakosgasd be a gesztenyéket, lehetőleg ne legyenek egymáson, hanem egymás mellett;
- be az egészet a már forró sütőbe (középre) és kb. 30 percig süljön (közepes láng);
- közben (10-15 percenként) egy fakanállal meg kell forgatni, illetve egy-két maréknyi vízzel megszórni;
- fél óra után egy-kettőt kivenni és megkóstólni, ha még nem sült meg, újabb tíz percre visszatenni (locsolás);
- ha megsült, egy konyharuhába kiszedni, amit egy lábosba (vagy valami másba, lehet műanyag tál is) berakunk, úgy hogy felülre is kerüljön konyharuha, majd a lábost csomagolófóliával lefedjük;
- 10-15 perc múlva fogyasztható.

Költözés: nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, főleg mióta egyre több kacatom van, hol vannak már azok a régi szép(?) idők, mikor egy, esetleg kettő, menetben, tömegközlekedve, áthordtam mindent? A szomorú csak annyi, hogy nagy mennyiségű kacatot is hurcolok magam után, amiket alig vagy egyáltalán nem használok, de nem tudom kidobni őket, mert a szívemhez nőttek, vagy még jó állapotban vannak, csak valamiért elfeledkeztem róluk. A ruháim kb. 1/3-át nem hordom, kb felét csak ritkán, a többit meg túl gyakran, ezekből rövid idő alatt nem hordott lesz, amit szintén nem dobok el, hisz "még jó lesz valamikor".
Szerintem akkor van túl sok cuccod, amikor már egy részüket nem tudod észbentartani, mikor már túl sokan vannak ahhoz, hogy az aktív emlékezetedbe beleférjenek... Akkor már saját lakás kell, amibe lehet gyűjteni, és ahonnan nem kell egy-kétévente átcsoportosítani egy másikba mindnet, ahol nem baj, ha elkallódik valami, nem fog kellemetlen meglepetéseket okozni, rövid időn belül.
Ja, tegnap költöztünk. Many thx to SF, without your help we were still there.