A csatlakozás örömére nesztek:

"A malac a vízbűl veszi kija a zuniót, tesszikérteni?"

A szanalmas.hu jóvoltából.

Láttátok az Erzsébet hídat? Ma reggel már fenn volt az a csodálatos [=übergagyi] installáció, amit a csatlakozás apropójaként szemlélhet minden arra járó erősgyomrú. És ez nem minden, ugye, mert az ilyenek csőstül jönnek: a Millenáris is hasonló színvonalú installációkkal, térszobrokkal kedveskedik az erre fogékony síkagyaknak.
Feltétlenül megnézni, lehetőleg ebéd után. Hacsak nem fogyókúráztok, mert akkor helyette.

Hová lett az activetopic.com? Tegnap tűnt fel, hogy nincs üzenőfal, ma utánanéztem... a dnst nem tudja feloldani a böngészőm. A másik sem. A másik gépen sem... Látja valaki?

Tegnap a Derevo táncszínház a Felvonulási téren egy nagy, hideg és füstszagú sátorban. Kissé sámánszínház, kissé keserédes bizánc, kissé ironikus, kissé dobhártyarepesztő. Mindezek ellenére, vagy mellett, érdekes élmény, nem érdemes kihagyni. [bár ha jól emlékszem, a tegnap volt az utolsó előadás, maybe next time, ha eddig nem látta volna mindenki].
És ha a már nem megtekinthető előadásoknál tartunk, akkor mindenekelőtt a Compagnie Marie Chouinard társulat által előadott Chorale c. darabot ajánlom, fergeteges darab, szerintem mozgás- és viselkedésparódia, Acsé szerint inkább kontextusból kiemelt, szokatlan környezetbe áthelyzezett mozdulatok voltak. Nos, ez mindegy is, nagyon jó előadás, ha megnézitek /-tétek/, osszátok meg velem, mit láttatok bele.
Ja, és jön a Frenák-féle Fiúk után a Lányok is, kb. 2-3 hét múlva, figyelem, nem a Trafóban!

North Korea. Ha valaki nosztalgiázni szeretne, oda kell menni.

És majdnem elfelejtettem kirakni: itt van a Kill Bill második része. Megnézni!

Tizennyolc éve cseszték szét a Csernobili erőmüvet. Nem elfelejteni!

Ehemmm... nem egészen úgy van, hogy nem írok, nem olvasok, azonban linkek nincsenek kinn, mert nem igazán tudok olyanokat, akiket ki tudnék tenni, mert: vannak ugyan olyan oldalak, amiket heti 1-2 alkalommal megnézek (plastik, szanalmas, wéwéwé.palkata), és olyanok is vannak, amiket ritkábban, de rendszeresnek mondhatóan látogatok, mondjuk kéthetente egyszer (neverminderzsuzsi, pumpkin, [update]matula[/update], valamint az azóta már leállt suematra), de ezek egytől-egyik olyan siteok, amik tömegesen vannak kinn "referenciaként" más siteokon. Ahogy ezt már a newage-sumérmagyar-párhuzamostudomány hármassal jellemezhető tudományosponyvaimeretterjesztő szerzők esetében sem tartottam jó dolognak, igyekszem kimaradni belőle. Hisz egyiket sem tudom tiszta szívvel ajánlani, úgy meg minek. De nem adom fel a nézelődést...

Visszatérő sirámom, hogy csak az agyatlan tömeg létezik, ami mindent befogad, amit sulyokolnak, demellesleg nem is érdekli semmi, és nincs egyetlen lény sem a földön (vagy ebben a koszfészekben), aki nem éppen valamelyik örökké tartó hatalomért ácsingózó csoport háziebe, s van véleménye, amit valamilyen formában igyekszik is a nagyközönség elé tárni. Nos, van. Mindig kellemes meglepetést okoz, ha ilyennel találkozom, sajnos ez a tömeget nem éri el, mert a mainstream információáradatba nem kerül bele. [itt egy zárójelben megjegyzem, hogy elitista vagyoik, vagyis rohadtul nem érdekel mit gondol/tesz a tömeg, a nép az irányításra hivatott barmok gyülekezete, többségében, és hiába hagyjuk, hogy azt tegyen, amit akar, mert úgyse fog élni a jogával, max újra egy karizmatikus tömegszónok után fognak futkorászni, és lesni minden parancsát - pl. hitgyüli, denemcsak - egyszóval igenis ne szavazhasson mindenki, vagy érjen egy pontot a bunkóparaszté, míg egy értelmiségié mondjuk tízet vagy százat].
Álljon itt az eddig talált kettő darab örvendetes jelenség:
- Pócs Péter grafikusművész, plakátok szekció, de nemcsak
- pilótarádió.
Pócsra a Giacometti kiállítás megtekintése után találtam rá a Szépművészeti alagsorában lévő könyvesboltban egy album formájában, de sok plakátját meg lehet venni postcard kiadásban is, vagy megnézni a neten a fenti linken. Leginkább az "United colors of Hung(a)ry" sorozat jön be, de a többi is hansonlóan színvonalas. Enjoy!
A pilótára pedig egyik kollégám hívta fel a figyelmem, persze ő nem része a sokakat magába ölelő majomhalmaznak.

És hogy ne csak anyázás legyen a mai napra, itt egy kellemes cikk

Nabazz, tudtam, hogy hiányzik valami ;)
Ez az, elvtársak, ez egy nagyon fontos kérdés, lássuk be, amint az értelmiségimunkásparaszt aláírók disszonáns gyülekezete is tanúsítja. Oszt nehogy megegyenek a disznók, ott a korpa között! és a napszimbólum? azt nem akarnátok legalizálni?? /deaztmárnemvárommeg, itthagylak csillagostúl, adókulcsostúl, kutyaszarostúl együtt/

/d/ [ma agresszív vagyok]
Nos, ez, a beharangozottól eltérően, nemcsak a marketingszennyezés c., általam rögtönzött semmiszó, ami a már tenap anyázott metrórádió, hanem a technika csodáit is magába foglaló all-in-one anyázás lenne, ha befelyezem.
Kezdjük a blognál. Végignéztem a magukat észosztónak tituláló blogokat, hát ne tudd meg mennyire kibebaszottul silányak, ha ott észt osztanak, akkor a zindex Tóta-féle beszólós cikkei már az out of range vagy overflow kategória, egyszerű kis rinyálós-koptatom a billentyűzetem-hűdesokidőmvan, mégilyenmarhaságokrais jellegüek mind. Igazságtalan vagyok, tudom.
A metrórádió: elegem van abból, hogy a haver cége kitalál valami baromságot, amiből jól meg akar gazdagodni valami hátán, s aztán azt megpróbálják beadni a népnek, hogyaszongya úttörő kezdeményezés (B+ az ötvenes években indultak az ehhez hasonló falurádiók, mit találgatják fel nekem a melegvizet?), nép véleménye, utazóközönség szórakoztatása. Miért nem rózsaszínszoknyás ababotondokat mutogatnak inkább, ahogy a metró érkezése előtt kánkánt ropnak a sínek között? Vagy miért nem a Kontrollba oltott Texasi láncfűrészest adja elő egyszemélyes pantomímelőadásban a demszki"budakeszilakos"gábor társulat?? (ezt is a sínek között, hogy akit nem érdekel, ne kelljen néznie, meg a vér se fröccsenjen rá a drága utasra). Most komolyan. Az én adómból* fenntartott bkv szutyokjáratokon nincs elég színes szir-szar (reklám), nem elég az infoscreen (az legalább kussban van) meg a jegyekbérleteket kántálás?? Rádió kell? Az. Meg hétszámjegyű bónuszok a vezetőségnek. Az kell nagyon. Akkor inkább ellenőrt minden utas mellé. És lőjenek le, ha bliccelsz.
Mégis mit gondolunk, kedveskéim, hol élünk? Banánköztársaság vagy francia gyarmat? kiafaszt érdekelnek a reklámjaitok? kiafaszt érdekelnek a híreitek (avagy kinek kell egy újabb kéziirányítású, elfogult médium)? kiafaszt érdekelnek a "divatos" zenéitek? Erre ott van min. tíz kereskedelmiszutyokrádió, ha csak az országosokat nézzük. Hallgassa azt, akit érdekel, engem hagyjanak ki belőle. Havi ötezeré engem ne szórakoztasson senki. Utazni akarok, ha szórakozni megyek, az definitely nem bkv járaton lesz. Nem eléggé tiszta ahhoz. Akkor inkább kocsmavillamos. Persze, ez senkinek sem jut eszébe. Majd, ha a haver cége beszól, írnak róla egy személyreszabott tendert. Talán. Ha kellőképpen részesülnek belőle az urak.
Meg a mikró. Kivoltazafasz, aki kitalálta a "forgatós" mikrót? Amelyiknél az időszámlálót forgatva lehet beállítani a melegítési időt? Mert az elmehet a búsba, de most azonnal, mert kb. 1 év rendszeres használat után már lehetetlen kávét melegíteni vele, mert a 2 mp és 1 perc között nincs beállítható időpont: vagy hideg marad, vagy kifut az egész, s lehet törölgetni. Ahogy ma is történt: betesz, elforgat a beosztás szerint fél percre, mire kijutna a konyhából, megáll, visszamegy, elfordítja kicsivel tovább, kimegy konyhából, mire kb 1 perc múlva visszaér, a kávé zubog és fele már a tálcán vigyorog. ááááááááááááá...
__________________________
*: persze, én vagyok a hülye, hogy adót fizetek. Amit erre költenek.

/a/
Annak ellenére, hogy sokan áprilisi tréfának vették, mégiscsak van gmail. 1 giga tárhellyel, spamszűréssel. És ha már jól beindul, lemondom az indexes, freemail.hu -s accountjaimat, le én azon nyomban, elég a yahoos és a nosztalgia email.ro, amiről csak azért nem mondok le mert van egy csomó levél rajta, amik talán érdekesek lennének, ha lenne időm újraolvasni őket, és a majmok, akiknek a jókurvaanyjukat, már több mint 1 éve lógnak kb. 100-150-el /nettó/, listájára onnan vagyok feliratkozva. faszkivan.

/b/
Basszus honnan veszi valaki magának a bátorságot, hogy beszóljon az ékezetek miatt. Mintha júnikóddal szarták volna a világot. Eleget szívtam már az elcseszett ékezetek miatt, hogy ne írjak egy listára se ékezetekkel. Az igénytelenség, öcsi, hogyha te attól érzed magad hottentottának, ha ékezetekkel írsz. Akkor már miért nem rovásírás, he? Ja, hogy arról nem tudunk? Ejnye, no, pedig már vagy tíz éve is van, mikor az első windózos rovásírás-fontkészlet terjedni kezdett. És akkor még csak offline. Szóval kuss.

/c/
Erről sokat nem írhatok. Mást fogunk csinálni. Most éppen jobb lesz. Habár, ha visszagondolok, egyre csak jobb lett mindig. Legalábbis nekem. Fene sem kivánja a poshadt állóvizet. Éljen a munkahelyi evolúció!

/d/
Sokan, sokat mondtak róla. Némely fasszopó még a sátánt sem ismerte fel, és ott rinyált az idióta csecsemőn meg anyján. Némelyek megváltva érezték magukat utána. Némelyek lelkesedtek, némelyek csak legyintettek. Én megnézni fogom. Eredeti nyelven, feliratttal ;)

Mai topikok:
Még tegnap előfizettem a gmailra. /a/
Leszólt egy mélymagyar az ékezettelen íméljeim miatt. /b/
Újra örülök a félévenkénti irányváltásoknak. /c/
Nem láttam a Passiót, de meg fogom nézni. /d/
Marketingszennyezés. /e/
Egyszerűség miatt beszámoztam őket, helyesebben bebetűztem.

hogyazajókurvaanyátok! ha bevezetik oszt' télleg nem fizetek 1 forintot se az utazásért.
sajnálom, de ez egy ilyen nap

ennyire kurvajól állunk, hogy az egyetlen megoldatlan dolgunk a vörös csillag önkényuralmi jelkép avagy sem??
gimme a break!

Kedves olvasók! Az e havi Anarchizmus díjat az Ahimsa csoportnak ítélem oda, a mai parlamenti akciójukért.
Szép volt!

Twilight

Emlékeztek Tarkovszkij Stalkerére? Vagy arra az elbeszélésre, ami a film alapját képezte? Nos, itt egy link ahol extrém motorozás vagy városlátogatás következményeként bele lehet tekinteni egy igazi Stalker élményeibe. Enjoy!
Én szomorka lettem tőle.

A hétvégémről nem is írtam, pedig ez volt az eredeti cél, a micsinálok csak kitérő akart lenni. Én ilyennek tartom az igazi tavaszt, és nem bánnám, ha még legalább egy hónapig ilyen idő maradna. Kifejezetten idegesít az a hirtelen nyár, ami csak ukmukfukk be szokott köszönteni, miután két napig tavasz volt. Az élet nagy kérdései máskorra maradtak, nem oldódott meg egyetlen egy sem, csak kellemes séták a budai oldal különböző parkjaiban, illetve a Széchenyi hegyen. Tegnap mire a Normafához értünk már kitartóan csepergett, ezért busszal visszamenekültünk a meleg és kényelmes lakásunkba, a tervezett hazagyaloglás helyett. És kellemes volt a csepegő esőt élvezni miközben alig egy lélek, csak ráérő bringások zúztak el mellettünk néha. És olyan tavasz volt.

A hosszú hétvégét még megtoldottam egy nappal, és a tegnapot kivettem szabadnak, így dupla hétvégém volt. Most, hogy a határidőm közeledik, egyre inkább úgy érzem, nem haladok, nem haladtam semmit, és egyelőre nem is tűnik úgy, hogy meglesz. Természetesen ismerős a jelenség, már sokszor éreztem így és kevés kivétellel mégis meglett. Most van az a fázis, amikor összeáll a kép, de ezt nem lehet siettetni. Mostanában kellemesen tengek-lengek, hátha megszáll az ihlet. Remélem még a jövő hét vége előtt lesz, hogy be is tudjam fejezni időben.
Ja, hogy nem írom le sehol, mit is csinálok? Nem könnyű, igazán nevet nem is találtam neki. Eredetileg software engineer /programozó?/ voltam egy multinál (a multi még megvan), de mostanra kicsit beleuntam a majomszerű kódolásba, mikor kiderült, hogy annyira érdekes dolgokat nem lehet itt csinálni, max ha valami kutatóintézetben vagy az opensource community önkéntes tagjaként egy magam választotta projektben nyomulok. Nos, az előbbi helyre igen-igen körülményes bejutni (vagy igen, de ott az anyagiak, ugye... és a szürke ismeretlenség), utóbbiból megélni nem lehet, így valami mellett kell azt tenni, amire jelen esetben nincs időm/kedvem/erőm, az otthoni gépemet inkább szórakozásra használom. Visszatérve: az utóbbi időben a "magasabb" szintek fele mozdultam el, úgymint tervezés, management, utóbbi évben még inkább elméletiesebb dolgot csinálok, tervezéselőkészítést, kb. ez írja körül, itteni nevén concept study, aminek során gyakorlatilag egy ötletet/javaslatot kell körüljárni, anyagot gyűjteni róla, megvizsgálni a lehetséges változatokat hasznosság/hatékonyság/implementáció nehézsége mentén, előkészíteni a tervezést háttéranyagokkal, meg ilyenek... Gyakorlatilag az editort/debuggert felváltotta előbb a word, majd a power point... amit visszalépésnek is lehet nevezni. Nos lehet, nem tudom.

Nos az index esete a maszoppal egy újabb gyönyörű példája az előbbi postban emlegetett Abszurdisztánnak. Nem részletezem, olvassátok el, ha nem ismerős.
Nem mondom, hogy különösen kedvelem az indexeseket, de be kell vallanom, hogy őket olvasom a leggyakrabban a médiumok közül (írott, sugárzott és elektronikus). Ha kritizálom őket, ez azért van, mert nem nézhetjük el nekik, ha (akár szándékosság nélkül) tévednek.

Olvasom, hogy tüntetés volt a Szabadság (sic!) téren a szovjet emlékmű ellen. Nos, annak ellenére, hogy egyetértek a tüntetőkkel, nem tudok azonosulni velük. Nem egyforma a világnézetünk és szeretnék elhatárolódni tőlük (ez mostanában úgyis nagy divat - komolyan ez az ország sokkal jobban megérdemli az Abszurdisztán címet, mint az a másik, de erről alább): ha történetesen ugyanazt gondoljuk az obeliszkről (nagyvonalakban: nincs helye a belvárosban, max a szoborparkban), itt meg is áll az egyezés. De a gesztus jó. Romboljátok le!
Visszatérve Abszurdisztánra: manapság egyre gyakrabban jut eszembe Joseph Heller 22-es csapdája, annak is a hűségnyilatkozatos része, amiben lassan-lassan mindenért hűzégnyilatkozatot kellett aláírni, és a legénység gyakorlatilag egész nap egyik sorból a másikba vándorolt, hűségnyilatkozatokat írva alá (persze az eredeti szándék a "nem megfelelőek" ellehetetlenítése, mivel ők nem írhatták alá, ezért nem is kaptak sem ebédet, sem egyebet). Nos, ez a folyamatos elhatárolósdi is erre megy ki: elterelni a figyelmet a magas adókról, a korrupt, de inkompetens politikusi rétegről, a hatékonytalan államapparátusról, az egyre élhetetlenebb környezetről, satöbbi, satöbbi. Mellesleg érdemes elovasni (esetleg újraolvasni) ezt a könyvet, a mindennapok talán könnyebbek lesznek vele ;)
[Update: Azért e post, hogy magyarázzam, miért is nem kapnak a tüntetők anarchizmus díjat, ha az "ismeretlen leöntő" kaphatott. Díj esetén ugyanis nemcsak a tiltakozás tényével értenék egyet, hanem a mikéntjével is, sőt kontextusukból sem lehetne kiemelni a történteket. Ezekkel nem tudok azonosulni. Ezért nincs díj.]

ez éppen ilyen tavaszi bágyadt dal, a Lovasi Mire megtanultamja: már elmúltam húsz/még nem vagyok negyven/tudom hogy kell győztesnek lenni/de nincsen hozzá kedvem.

'reggelt, a mai nap linkajánlóval kezdődik: egy nagyon addiktív flash-game, a goldminer, valamint egy szintén flash-es windóz-zörej mix.

Ma reggeli hír: kiegyezett a Sun a Microsofttal. Eléggé szopó a Sunnnak, ha érdekel, itt egy elemzés.
Sokat lehetne beszélni erről, hisz a Sun a Java-val (és nemcsak) szembement az MS uniformizáló törekvéseinek, eddig. Mielőtt valaki beájulna a Sun hatalmas szívétől és nagylelküségétől, olvassa el Joel on Sw stratégia a színfalak mögött c. írását angolul vagy magyarul. Tanulságos.

Az ausztrál filmfesztiválról eddig két film volt meg: The Man Who Sued God [Az ember, aki beperelte Istent], ez a keserédes történet egy ausztrál halászról, akinek a gecimulti biztosító nem akar fizetni a villámsúlytotta halászbárkáért, mert az ún. "acts of God" kivételt képez, amit bele is írtak (apróbetűvel, hogyan másképp?) a szerződésbe. Nohát akkor, mondja főhősünk, pereljük be az Istent (a biztosító ellen úgysem lenne esélye), vagy ő tehet róla, vagy valaki nagyon kamuzik itten. És legyen (ne feledjük, az angolszász jogrend érvényes a kenguruk földjén is), elindul a per. Közben sikerül összeismerkedni egy "igazi" sztorit vadászó újságírónővel, aki szintén ráugrik a perre, így már ketten nyomulnak, érvelnek, ki más ellen, mint az egyházak képviselői ellen, hisz ők "képviselik" Istent, akkor tessék érvelni, hogy is van ez? Háttérben meg beindul a kavarás: vallási fanatikusok tüntetnek, a halász hitelezői (ex-feleség és annak férje) kerülnek pénzügyileg kényes helyzetbe, kirúgják a riporternőt, maguk mellé állítják a halász ügyvéd bátyját, és egyre inkább világossá válik: ezt a pert nem lehet megnyerni... Hogyan lesz kiút ebből a nehéz helyzetből? Roppant egyszerűen: a per csak precedensnek kellett, s amint kimondatott: Isten nem hibáztatható hajók süllyesztgetésével, visszavonja a keresetet, és a biztosítókat fogja beperelni, mostmár a precedensre hivatkozva...
Szépen fényképezett film, a tengerpart csodálatos kék-fehérségével, az ausztrál táj szépségével, és a Joey pizzájával, amit körberágtunk, miközben az előttünk ülő bácsika és nénike hangosan sípoló telefonján keresztül próbáltuk megérteni a halász tájszólását, mivel voltunk annyira sznobok, hogy nem kértünk fordítást (hangbemondásos volt, ahogy az ilyenek általában). Kellemes szórakozás volt, ha még megy, és nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg.
A másik film a Children of the Revolution [A forradalom gyermeke] egy megszállott szélsőbalos anyuka és fiacskájának botladozásai, akinek apja nem más, mint a nagy Sztálin, dokumentarista stílusban előadva, rengeteg geggel és megkapó színészi alakítással.

Basszus, hallgatjátok néha hétvégén a Cafét? Az utóbbi időben én néha igen, és valami borzalmas az a Dévényi, igaz, leginkább csak az előzeteset hallgattam, mert a műsortól sikeresen elijesztett, annyira übergagyi, hogy az már vérszar.
Nem volt "szerencsém" hallani őt régebben, a neten keringett vmi mp3, az a lemezlovas című, ami nem színvonaltalanabb, mint a promó, de akkor is nagyon gáz. Mármint, hogy egy magára valamit is adó rádióban ilyet nyomnak.
Azé egyszer érdemes meghallgatni, röhögni lehet rajta...

A mai cikkajánlónk újfent a wiredről van, ezúttal egy igen hosszú portré egy nem-hagyományos hackerről, Lamoról, a The homless hacker vs. The New York Times, amiben a rövid pályafutás-ismertetőn túl, portrét is rajzol róla, megmutatva a már már legendás személyiség árnyoldalait is, nemcsak a "híradások" (igen, idézőjelben) netbetyárját, ezt a kortárs robin hoodi imageval felvértezett fiatalt.
A másik cikkünk a Bill Gates "viziójáról" szól, amiben a jövőt vázolja, a tőle már megszokhatott nagyvonalúsággal, 'a hardware olcsó lesz, a sw meg mindent fog tudni' -ban összefoglalható nightmare-t, mert ki akar egy ennyire kibillentett világot? Dehát láttunk már karón varjút, ugye, még mindig tisztán emlékszem arra a kb. hét évvel ezelőtti "vizióra", ami a windózokba beépülő, "rövidesen elérhetővé váló" új csodaszerről szóló dícshimnuszok formájában elérte a magyar számtech szaksajtót is, nevezetesen a computerworld-öt, azt a két v. háromszínben nyomott hetilapot, amiben a forradalmi technológiát beharangozó cikket olvastam. Röviden arról volt szó, hogy a mainframe világból kölcsönzött modell szerint a bonyolultabb, nagy erőforrásigényű applikációk rövidesen egy szerveren fognak futni, a user gépe pedig csak megjeleníti a kimenetet (mint a terminál anno). Nos, a Unixok/Linuxok már régen tudják, a Windózok azóta se*. Vicces volt olvasni azt a, saját leleményességétől, meg a szakszavakban lubickolástól elélvezó, sőt maga alá is húgyozó újságírótól olyan "magasztos" és trendi fogalmakkal való dobálózást, mint "combos szerver", ami azóta is vad vihogásra késztet, ha éppen eszembe jut. Gondolom valami akkoriban trendi kifejezést ferdített le a lelkem. Én meg azóta sem láttam ilyen állatot. Sem fikászban, sem windóz szerverben ;)
A combos szerver hál' Istennek nem ragadt meg egyetlen eltés fordítómajom fülében sem, mert azóta sem találkoztam vele, habár ki tudja, mert igyekszem a magyarra fordított szakirodalmat hanyagolni, annyira borzalmasak a nyelvészkedő majmok.
Tudom, ezek nem mai cikkek, de eddig nem volt időm írni róluk.
______________________________
*: Ehhh.... van remote desktop az xp-hez, de az szinte használhatatlan: így is csak egy ember használhatja ugyanabban az időben a gépet, sok értelme nincs, legalábbis az itt leírtban biztosan.

És most két rövid hír:
- Ausztrál filmfesztivál van az Örökmozgóban (amin jól képviselteti magát a mostanában valamiért elhanyagolt, de véleményem szerint a legtöbbet mondó műfaj: a filmszatíra)
- jön a Google Mail, a gmail hatalmas tárhellyel és hatékony spamszűrővel (egyelőre nem elérhető, majd visszatérek rá, ha az lesz).