Ma búcsúztatjuk hivatalosan Joeyt, ami a körülmények ismeretében kb. egy kétórás sörözés lesz itt a környéken, aztán rohan mindenki haza...
Ezek vagyunk mi.

Ma már nem akartam többet írni, de ezt muszáj.
Árulja el valaki, hogyan lehet a pesti (és budai) házmesterek/gondnokok/mittudomén 99%-a ennyire félművelt tahó, hogyaszongya, azaz írja házfalra, kapura, kerítésre, kukára, egyszóval mindenre, "vigyázzat"?? Mert könyörgöm, még kimondani is a nyelvtörő kategória, leírni is hosszabb, azt meg nem hiszem el, hogy a tegező-felszólító és a magázó hangnem között tétovázva virít ott mindehol ez a borzalom!
[kép is lenne, ha tudnám hová].
Házifeladat: minenkitépkedjeleakörnyezetébenelőfordulópapírokat. Mutassatok be nekik!

És kulturális ajánló: itt van (volt?) a Frenák Pál társulat az új darabjukkal, a Csajok, Credo Hysterica-val. Felejthetetlen élmény volt... A szokástól eltérően nem a Trafóban volt, hanem a várban lévő táncszínházban. GA vette a jegyeket, itt helyre szóltak, az első sorba. Aminek először nagyon nem örültem, de előadás alatt kiderült: igen, ott kell ülni, mert onnan látni a legjobban a táncosokat. Onnan látni az arcukat, a verejtéket és az apróbb mozdulatokat is. Amik mind elvesznek a hatodik-hetedik sorig, ahol rendszerint ülünk.
Nem találok szavakat az előadásra, annyira mellbevágó, annyira hiteles, annyira magával ragad. Így csak annyit mondok: meg kell nézni. Sokszor.

Demszky is blogot ír. Beszarok. A padödő után ezzel akarják a fiatalokat meghódítani? Egy fokkal jobb, de még sokat kell fejlődni.
Persze, az oldal ma nem működött: minden link halott, így a blogba sem tudtam betekinteni. Vagy ez nemcsak ma volt így?
Én kérek elnézést.

Tunézia, part two.
day 1: felébredek, wc, majd az elhúzott sötétítőn keresztül is betörő napfény hatására kimegyek a teraszra. Pálmafák, tenger, a nap nemrég kelt fel: egyszóval giccses tájkép. Kiülök fotózni a teraszra, majd visszamegyek egy könyvért. Poe elbeszélések. A környékhez pont nem találnak, de csak ez van. Ezt a látványt nem lehet kihagyni... Mellesleg 5 óra. Itthon 4. Ilyen korán legutoljára másfél éve kelhettem, mikor álmatlanság gyötört. Aztán lassan felkel Acsé is. Miközben az összeragadt szempillái közül kisandítva próbálja összeszedni magát, a szomszédból veszett kornyikálás hallik át. Aha, Joey is felkelt, mehetünk reggelizni. Ezt látni az ablakból:

Svédasztal. A felvágott gyanús színű és állagú, ebből nem evett egyikünk sem. Németeket láttam, dehát aki hajnalban a hideg tengerben fürödni képes, az még más szörnyűségekre is képes ;) Van sajt: kétféle szokásos, meg egy friss, feta/telemia-szerű, ami nagyon finom. Tojás, péksütemény, befőttek. Szomorúan állapítom meg, hogy lazac az nincs. Gyümölcs sincs (egyszer reggelinél volt valami fonnyadt narancs). De a fügedzsem nagyon finom. A kávé zsírosabb, nehezebb, mint a megszokott, nekem bejön. A többiek fanyalogva iszák a sajátjukat. Joeyt kivéve, ő teázik. A BB szerint faroknövelő tea, tkp. valami vesejavító győgynövénykeverék, ami mellesleg vízhajtó, ezért Joey egész nap wcre szaladgál. Mellé limeot hoz. L-i-m-e. Jelenti ki jelentőségteljesen, majd BBre pislog, mikor látja nem értjük. Végül előadja, hogy szerinte ez éretlen citrom, csak a hülye magyarokkal mindent meg lehet etetni, ha háromszoros áron adod. BB sikít, hogy most hagyja abba, hanem megöli, én meg magamba tömöm a maradék befőttet, hogy ne röhögjek hangosan.
Amire csak pár nap után jöttünk rá: alapból nincs kiskanál. A pincértől kell kérni. Más evőeszköz, szalvéta van az asztalon, tányérok az ételek mellett, de kiskanál az nincs. A pincértől kell kérni. Gondolom sejtitek miért... Mert akkor már van miért borravalót adni. No, tőlünk egy lyukas vasat nem láttak.
Reggeli után irány a part. A beachen alig vannak, mint kiderült a nem fürdővíz melegségü tenger az oka. Végülis nem volt túl hideg, többször is bementünk. Sokkal melegebb, mint május elején a Balaton. A homok majdnem fehér és nagyon apró. Kellemes itt. Aztán megjelent az első dezső. Azzal a pofátlan nyomulással kezdte a lányoknál, amiért itt pofonokat osztogatnak, de látszólag nem értette az európai kultúra lényegét*. Valahol a megveszem-az-asszonyt-egy-tevéért és a nem kell fizteni érte, de azért az enyém, mint ahogy egy tárgy az. Menjünk el hajókázni, mert az jó - zendített rá, mikor rájött: ma sem fog feleséget fogni, legalábbis nem itt. Aztán elkotródott, és lassan mi is, mert a nap már nagyon égetett. Mint kiderült nem elég hamar: a naptej ellenére szépen leégtünk. Foltokban. Ahol vékonyabb volt az adag, ott.
Menjünk be a városba. Medina - így hívják az óvárost. Itteni viszonylatban a forgalmas aluljáró a megfelelője, ahol gyanús dolgokat árulnak "százasé", csak sokkal agresszívabbak... Végülis egy halom szir-szar, amivel a turistákat lehet bolondítani és szépen átvágni (ők ezt üzletnek nevezik, felőlem tegyék, én átvágásnak hívom), igaz vannak érdekes dolgok is, de mi nem shoppingolni mentünk. Végigmentünk vagy két utcán, aztán beültünk egy kis vendéglőbe, ahol a Lonly Planet szerint jó áron lehet kuszkuszt enni. És tényleg. Ilyen helyet azután sem találtunk: nem voltak nyomulósak, barátiak voltak az árak, és egyáltalán nem volt átbaszás íze semminek. Ja, a kuszkusz, az előzetes hiedelmemmel ellentétben, egy köretszerű valami, amit minden mellé esznek: búzadara alapú, a fövő étel felett párolják, és tálaláskor átitatják az étel szaftjával. Nem nagy szám. Nos, a vendéglőben 5 dínérért (~850 ft) teljes menüt kaptunk: saláta, kuszkusz sült csirkével, menta tea és egy kis tál eper. Finom volt, és hatalmas adag: felét ha megettük.
Rengeteg cica van. Valamiért nem kevelik a kutyát, macskát tartanak háziállatként, amik szabadon mászkálnak az utcán, de nem kóbormacskák, mindegyiknek van gazdija. Nem szent állat, ahogy a régi egyiptomiak hitték, de nagy becsben van. Kutyát összesen vagy hármat láttunk az egy hét alatt.
Este vacsora, majd a tenger, a levegő, meg a sok mászkálás hatására bedőltünk az ágyba.
____________________________
*: ez onnan is látszott, hogy egy csók teljesen leszerelte, ami itt még barátok/barátnők között is elmegy, ha szükség van rá...

Ez az oldal kötelező:

Nos, Tunézia.
/egyelőre képek nélkül/ [update: mégicsak lesznek képek]
day -7: Joey jön, hogy mennek Tunéziába. Nyaralni akar a hideg Helsinki előtt.
day -6: Csak úgy odaveti, hogy nem-e akarunk menni velük. Írok Acsének és tíz perc múlva már lelkesen bólogatok, hogy de.
day -5: befizetünk az útra, azaz Acsé, mert Joeyék a kitalálással le is tudták a szervezést.
day 0: félóra várakozás után végre ott vannak a buszmegállóban. Ó, mi érkzetünk 20 perccel hamarabb. A reptéren beállunk az első sorba két rózsaszínbe öltözött cicababa és a hozzájuk tartozó kigyúrtak után. Joey választott sort, gondolom a seggek szerint. Alig mocorog a sor. A mögöttünk állók lassan átszállingóznak a másik sorba. Már csak mi állunk ott, de nem érdemes átmenni, hisz abban is ketten állnak. Végül kiderül, hogy mégiscsak át kellett volna menni, a másik sor minimum dupla sebességgel halad, ugyanis nálunk kezdő kislányok vannak. Bravó. Ülhetünk a folyósó mellett a wc közelében, négyen két sorban. A vámmentes zónában veszünk unicumot és csokit. Viszlát civilizáció! De ezt már csak leszállás után mormolom el, addig a fülemmel vagyok elfoglalva, ami borzalmasan bedugult és fáj. Talán mégiscsak ki kellett volna mosatni?
Közben kiderül: az alkoholos italokért fizetni kell, csak az étel és az üdítők are included. Akkor narancslé. A velünk utazó két leszbi csaj összehaverkodott 'Lajosbácsival', majd lenyomtak valami tax freeben vett töményt. Ettől ők csak vihorásztak, ellenben Lajosbácsi leszállás közben elindult, hogy ő most kiszáll. Valahogy sikerült leállítani.
Leszállni készülünk, ott már este van. Miközben én a fülemmel vagyok elfoglalva, Joey falfehéren markolássza a karfát és BB kezét - gondolom a végrendeletét mormolja vagy fogadkozik arra az esetre, ha mégiscsak épen érünk földet. Pedig nem is látta a melletünk ülő franciát, aki a leszállás megkezdése után haláli nyugalommal elővette a telefonját, majd elkezdett csevegni valakivel. Csak azért nem vertem pofán, mert a számat sem tudtam mozgatni a fülembe hasító fájdalom miatt. Kiszállás közben elhaladunk Lajosbácsi mellett, aki megadóan bólogat és mormog a székében. Most nem akar menni sehova. Remélem visszaviszik... [aztán kiderült: nem vitték]
Busz. Idegenvezető#1, aki beszédhibás: fogalma sincs, hogy mi a különbség az "a" és az "az" között, ezért mindig a-t mond, cserébe mindent kétszer, mindent kétszer mond. mond. Persze a hűlyék kedvéért, de akkor is az ő anyja...
Végre szálloda. Nem tengerre néz az ablak. Lemegyünk. 20 euró szobánként - közli a portás. Alkudozunk. Vigyorog, majd közli, hogy ok, megkapjuk ingyen. Nézünk nagyot: jó helyre jöttünk? Megnézzük. Ok a szoba. A régi kulcsokat levisszük, s ekkor közli: az ok, hogy ingyen adta a szobát, de azt ugye nem gondoljuk, hogy a szívességért nem jár semmi? bazz... nem vétettük el az országot. Kap szobánként 5 eurót. Végülis mindenki jól járt.

bazz... mozilla és firefox valamiért nem jeleníti meg rendesen az oldalt, ha az enen.hu -ról érkezel. Átírtam a domaint sima átirányításra, de így sem müxik... Ha egy nagy halom szemetet látsz, akkor refresh vagy enen2.blogspot.hu
[vagy csak a mi proxynkkal van baj es kívülről minden ok? írjátok meg]

Egy újabb öröm, hogy az rtl beszüntette a tárhely szolgáltatását. Amíg nem találok olyat, amire lehet kívülről linkelni, nem kaptok képeket. sorry.

Hazamegyek dolgozni, gondoltam reggeli közben, mielőtt még el sem indultam, hogy aztán hazamehessek. Végül nem mentem haza, hanem belekezdtem és bámulatos sebességgel lenyomtam kb kétnapi adagot, majd bejöttem ebédelni. Azóta levelet olvasok és a hazamenésen filózok. De ma este Kg.-sörözés, addig nem mehetek haza ;)

Meguntam a régi templétet, és amúgy is narancssárgában vagyok ma, legyen a blogom is ilyen. Voilá.

Újra sikerült felszedni valamit, most éppen enni nem tudok, azazhogy csak pirítós, sima rizs és tea a napi étrendem. Fáj a fejem, mennék haza

Újra itthon, mostanra sikerült átrágni magam a halomnyi céges és levlistás emailon, enyhén szédülök a monitor előtt, és a bedugult fülem pattogásán kívül nem sok zaj jut el hozzám. Egyelőre csak annyit, Tunéziában nyaraltunk, a "dezsők" között, ahogy Joey nevezte őket, és amit hamar átvettünk tőle. Szép vidék, kár hogy lakott.
Később bővebben is.

Tanfolyamon vagyok, még holnap is, leghamarabb pénteken leszek blogközelben.
Mellesleg megyek nyaralni jövő héten.

'reggelt. a zúnióban is büdös van, tessékmondani? Vagy rosz helyre jöttem be?