Nos, Tunézia.
/egyelőre képek nélkül/ [update: mégicsak lesznek képek]
day -7: Joey jön, hogy mennek Tunéziába. Nyaralni akar a hideg Helsinki előtt.
day -6: Csak úgy odaveti, hogy nem-e akarunk menni velük. Írok Acsének és tíz perc múlva már lelkesen bólogatok, hogy de.
day -5: befizetünk az útra, azaz Acsé, mert Joeyék a kitalálással le is tudták a szervezést.
day 0: félóra várakozás után végre ott vannak a buszmegállóban. Ó, mi érkzetünk 20 perccel hamarabb. A reptéren beállunk az első sorba két rózsaszínbe öltözött cicababa és a hozzájuk tartozó kigyúrtak után. Joey választott sort, gondolom a seggek szerint. Alig mocorog a sor. A mögöttünk állók lassan átszállingóznak a másik sorba. Már csak mi állunk ott, de nem érdemes átmenni, hisz abban is ketten állnak. Végül kiderül, hogy mégiscsak át kellett volna menni, a másik sor minimum dupla sebességgel halad, ugyanis nálunk kezdő kislányok vannak. Bravó. Ülhetünk a folyósó mellett a wc közelében, négyen két sorban. A vámmentes zónában veszünk unicumot és csokit. Viszlát civilizáció! De ezt már csak leszállás után mormolom el, addig a fülemmel vagyok elfoglalva, ami borzalmasan bedugult és fáj. Talán mégiscsak ki kellett volna mosatni?
Közben kiderül: az alkoholos italokért fizetni kell, csak az étel és az üdítők are included. Akkor narancslé. A velünk utazó két leszbi csaj összehaverkodott 'Lajosbácsival', majd lenyomtak valami tax freeben vett töményt. Ettől ők csak vihorásztak, ellenben Lajosbácsi leszállás közben elindult, hogy ő most kiszáll. Valahogy sikerült leállítani.
Leszállni készülünk, ott már este van. Miközben én a fülemmel vagyok elfoglalva, Joey falfehéren markolássza a karfát és BB kezét - gondolom a végrendeletét mormolja vagy fogadkozik arra az esetre, ha mégiscsak épen érünk földet. Pedig nem is látta a melletünk ülő franciát, aki a leszállás megkezdése után haláli nyugalommal elővette a telefonját, majd elkezdett csevegni valakivel. Csak azért nem vertem pofán, mert a számat sem tudtam mozgatni a fülembe hasító fájdalom miatt. Kiszállás közben elhaladunk Lajosbácsi mellett, aki megadóan bólogat és mormog a székében. Most nem akar menni sehova. Remélem visszaviszik... [aztán kiderült: nem vitték]
Busz. Idegenvezető#1, aki beszédhibás: fogalma sincs, hogy mi a különbség az "a" és az "az" között, ezért mindig a-t mond, cserébe mindent kétszer, mindent kétszer mond. mond. Persze a hűlyék kedvéért, de akkor is az ő anyja...
Végre szálloda. Nem tengerre néz az ablak. Lemegyünk. 20 euró szobánként - közli a portás. Alkudozunk. Vigyorog, majd közli, hogy ok, megkapjuk ingyen. Nézünk nagyot: jó helyre jöttünk? Megnézzük. Ok a szoba. A régi kulcsokat levisszük, s ekkor közli: az ok, hogy ingyen adta a szobát, de azt ugye nem gondoljuk, hogy a szívességért nem jár semmi? bazz... nem vétettük el az országot. Kap szobánként 5 eurót. Végülis mindenki jól járt.