Gumicsirke
Remélem mondanom sem kell, hogy utálom a reklámokat. Ez egyszerű előítélet, bevallom, dehát hadd legyen nekem is ilyen, ha már oly sok mindent tolerálok ;)
És akkor rövöd zárójel arról, miért is. Persze [finnül segg] az előítélet, mint olyan, zsigeri és nem szorul magyarázatra, de azért mégis. Nem szeretem, ha el akarnak adni valamit. Nem szeretem, ha úgy akarnak eladni, hogy az eladandó dolog tulajdonságai helyett olyasmit domborítanak ki, ami igazából mellékes, vagy egyáltalán nem a termékhez köthető (pl. mosópor és idealizált világ; kóla és trendiség, stb.). Azt különösen rühellem, ha az üzenet nem egyezik meg a termék valódi tulajdonságával, vagy egyszerűen hazugság. Erre jó példa a gumicsirkés tévéadóreklám. Összességében az átlagreklám ötlettelen szókapcsolatokkal, szóképekkel, erőltetett szlogenekkel, már az óvodákban is ciki (rossz) szóviccekkel (leszámítva arcosgesztipéter és sleppjét, akik valahogyan a mélyenrepülő rapülők óta a menőség alfájának és omegáéjának tekintik ezt), és helytelen beszéd jellemez. Most csak úgy, kapásból: olcsó árak (két árat szeretnék, díszdobozban), gyümölcsös/frissítő íz, etc. Természetesen a szar reklámok (mutasson már végre valaki egy "jó reklámot"!) a megrendelő nyomására lesznek szarok, az intelligens reklámszakemberek majd kihasadnak az eredeti ötletektől és a trendi megoldásoktól. Nahát, nahát. Ha egyszeris a sarkukra állnának a kedves okosak és nem akarnának fél nap alatt meggazdagodni, és a minőséget a fontos szempontok közé helyeznék, akkor nem kellene ilyen szánalmas kifogással takarózni. Miért, ha az autójuk elromlik, akkoris belepofáznak az autószerelő munkájába? Naugyehogynem.
És az egész reklámosdi akkor különösen visszataszító, hogyha tudjuk honnan is indult: a totalitárius propagandákból.
Laboratóriumi fasizmus. Egy mondatban.
Ja, a gumicsirke. Tipikus példája a szar reklámnak. Első ránézésre egészen rendben van: vicces, trendiskedő szöveg, egyértelmű üzenet. Másodikra már felfordul a szemlélő gyomra: mit is reklámoz? Egy tvadót, amiben köztudomásulag a 70-es évek B filmjei jelentik a szenzációt, azok a nagy filmek*. Persze vannak még szappanoperák, 100 éves konzervsorozatok, és hazai gyártású sorozatok is, amik nem érik el a szappanoperák színvonalát sem a történet, sem a szereplők (színészek, mi?) teljesítménye terén, azért is kerülnek külön kategóriába. Hogy csak a filmekről ejtsünk szót (a többiről nem is érdemes; igaz a filmekről sem). Szóval jó filmek. Hmmm. És mégis hol?! A fizetős filmcsatornán is ritka, mint a fehér holló, hát a gagyitévén.
Akkor most a jól megcsinált reklám, aminek a valóságtartalma 0 /nulla/, az jó reklám?
NEM az.

Szerintem.

___________
*: Természetesen szinkronizálva, hogy másképp, mert a nézők agya nem tudná felfogni a látottakat, ha nem 3 beszédhibás egyén** mondaná alá a pongyolán fordított, nyelvtani hibáktól hemzsegő, rosszul értelmezett szöveget. Tisztelet a ritka kivételnek.

**: ugyanaz a három minden filmben.