A heti filmek rövid fikázása rovat következik (disclaimer: az elemzett filmeket nem néztem meg és nagyobbrészüket nem is fogom. ha valamelyik sztárba vagy rendezőbe szerelmes vagy, ne is olvasd tovább. Akkor sem, ha kedvenc szórakozásod a plázamozik látogatása. Véleményem szubjektív, a tények részleges ismeretére alapul, és nem érdekel ha megbántok vele valakit. Az osztályzás tízes skálán történik, tíz a legjobb, 1 a legrosszabb minősítést jelenti):

Éjfél után (Dopo mezzanote): mivel ezt nem a plázákban vetítik, érdemes egy esélyt adni neki, ha egy barátotok kölcsönadja (a kazaa mindenki barátja ;), netán nem számít a Művész pofátlan jegyára, vagy egyszerűen csak megengedhetitek magatoknak, akkor mégiscsak más szélesvásznon. Európai romantikus vígjáték, ismeretlen szereplőkkel és rendezővel, ez nem tud ajánló lenni a Lakótársat keresünk (L' Auberge espagnole) után. Hatos.

Közelebb! (Closer!): amerikai romantikus dráma. Egy újabb romantikus szar Julia Robertssel, akivel újabban minden filmet el lehet adni. A teljes nyáltengerhez még csak a Richard Gere hiányzik, de ott van Jude Law helyette, ő is megteszi, hát istenem, akinek még mindig a rózsaszínű nyuszik a heppjei, az mejen csak el, biztos jól fog szórakozni 2 kg popcorn és 3 l kóla társaságában. Mellesleg kapott 2 golden globe-ot is, szóval ezekután én messze elkerülném ezt a filemet. Ha csajozni/pasizni akartok, inkább olyan filmre menjetek, ami nem kerül egy valag pénzbe. Négyes

Vejedre ütök (Meet the fockers): magyarul beszélő amerikai komédia. Egy újabb tengerentúli moslék, amit még magyar szinkronnal is súlyosbítottak. Nem is vesztegetek rá sok szót, inkább arról, hogy a szinkronszínészeket és rendezőket is kilőném egy távoli bolygóra, ahogy Douglas Adams a telefonmosókkal, merketingesekkel, és a hansonló fölösleges idiótákkal tette. Ha nagyon unatkoztok, akkor a holokausztmúzeúm huszadszori megtekintése helyett jó lehet ez a film is, most hogy a hó elolvadt és nincs mit ellapátolni. Ben Stiller is játszik benne, úgyhogy ne lepődjünk meg ha tinilányok kéjes sikongatásait kell hallgatnunk végig a film alatt. Mivel ez a film is amerikában készült, és ott még a legszarabb film is egész jó technikai színvonalat mutat, Hármas.

Aviator (The Aviator): amerikai-japán-német filmdráma. Scorsese új alkotása, a majd' három órás film csak az igazán elkötelezett mozibajáróknak ajánlott. Három óra alatt még kóla nélkül is sok embernek wc-re kell menni, úgyhogy ne plázába nézzük meg, ahol a faszparasztok ötpercenként fognak kijárni. Szóval a film: ha megnézzük a szereposztást, már nem olyan ígéretes a dolog, mert a Di Caprio gyerek (aki lehet h kurvajó színész csakhogy eddig nagyobbrészt szar filmekben játszott) és Jude Law (szintén) szerepel benne. Szóval kicsit kevesebb nyál és több ígéretes alakítás, mint az előző filmben, de annyira sokat nem várok tőle. A közepe-vége fele le fog ülni, hogy a végére happyend, delegalább sziruptól csöpögő end felirat után hagyhassuk el a termet. Ötös

Bújócska (Hide and Seek): feliratos amerikai thriller. Végre valami más a sok cukorbajos film után. Sablontörténet sikolyokba áztatva. De Niro nem rossz színész, sőt, talán miatta érdemes megnézni. Egyelőre csak a Duna pláza adja, úgyhogy leginkább szombat vagy vasárnap kora délelőtt menjünk el, legalább üres teremben borzonghatunk egy-két hozzánk hasonló néző társaságában. Hatos.

Én, Pán Péter (Finding Neverland): feliratos angol-amerikai filmdráma. Sosem értettem a Peter Pan mizériát, nekem egyszerű sületlenségnek tűnt, és ez a film sem fogja ezt a képzetemet eloszlatni. Ezt a másfél órás előszereplős disney-utánérzést talán a jobb filmeket látott Jhonny Depp tudja feldobni, a történet biztosan nem. Egy esélyt azért megér, ha nagyon ráérünk a gyagyitévék helyett válasszuk csak ezt a filmet, kikapcsolódás, és enyhe csalódás lehet jutalmunk. A Jhonny gyerek még meglepetést is okozhat, ahogy néha eddigis megtette, reménytelen fimlekből nézhetőt varázsolva. Hatos.

Ezen a világon (In This World): angol dráma. Egy újabb menekültfilm, amiben a nyugati ember az általa okozott szenvedést próbálja a sors kifürkészhetetlenségének a nyakába varrni. Két afgán menekülttábor-lakó útját kísérhetjük végig Iránon, Törökországon, Olaszországon, Franciaországon keresztül, amint az ígéret földjére, Angliába tartanak. Érdemes megnézni, azonban igyekezzünk délelőtti órát választani, hogy ne kelljen a sok márnemtarisznyás idealista világmegváltó hangos hüppögését hallgatni végig a film alatt, majd az okoskodásaikat kifele menet. Ha annyira szívükön viselik az emberek sorsát, tegyenek is valamit, mert a nagyszívem van és mindenkit szeretek attitűd őket nem hatja meg. Hét.

A japán szerető (Japanese Story): ausztrál filmdráma. Ez a film hetesről indul, mert japánok is vannak benne, valamint nem kommerszízű. A történetből sok nem derül ki, a képek szépek, a rendezőnő és a színészek nagyrésze ismeretlen, ellenben Toni Collette neve ismerősen hangzik. Igen, ő volt Griselda a 8 1/2 women-ben, Harriet Smith az Emmában, és Kitty az Órákban. Ez talán egyeseknek mond valamit. Szerintem nézzétek meg, az Örökmozgóban ritkán lehet melléfogni. Nyolcas.

Duett: magyar doku, 1 perc. Ez egy kísérőfilm lesz, nem jártam utána hogy melyik film mellé adják. Pókokról szól, az eddig vágóként dolgozó Politzer Péter rövidfilmje. Mivel kísérőfilm, osztályzatot nem kap: ha nagyon szar is, azt az 1 percet ki lehet bírni, ellenkező esetben meg kedves ajándék.