Talán ez az egyetlen étel, amit a gyerekek egyhangulag elutasítanak, aztán nagy részük felnőttkorában egyszercsak szeretni kezdi. Esetleg a görögök kivételek, dehát azok buzik ugye, és az nem számít ;) Szóval húzza a gyerek a száját és köpköd, hogy azt soha meg nem enné, aztán 10 év múlva valamiért megkóstolja, ilyen indítóok lehet például egy fogadás, ahol a sznob ételek, mint lazac, mellett ez is van, és emberünk a végigéhezett diákévekre való tekintettel végigzabálja az asztalt. Aztán egyszercsak eljut ezekhez a kis zöld és/vagy fekete bogyókhoz, és már nem is tudja mit eszik, hiszen régen túl van minden mértéken, és csak másnap csodálkozik, hogy tudott annyi mindent felzabálni, de ekkor még nem érdekli ez, csak a mindent kipróbálni ösztöne hajszolja tovább és megeszi a valaha annyira utált bogyókat. És, láss csodát, egyáltalán nem az a szörnyű keserű íz, amire halványan emlékszik, inkább simogató. Kesernyés, de kellemesen az, és végtelenül telített.
Aztán kíváncsisága oda fajul, hogy megveszi élete első üveg bogyóját, majd egyre inkább kitapasztalja a különböző márkák, fajták és kombinációk nyújtotta élményt. Így jut el a standard paprikával töltött zöldtől a mandulával, kaprival, fokhagymával töltöttig, majd átlovagol a feketére, aminek teljesebb az íze, és végul eljut az aszaltig, ami ennek a műfajnak a non plus ultrája, az ultimate olajbogyó. Na ez tényleg olyan, hogy ha most lennék gyerek, biztos kirohannék a világból ha valaki meg akarná etetni velem.
Előszöris fekete, a magot nem távolították el belőle. Aztán nincs semmi lé körülötte, ami az ízét enyhítené, csak a bogyók. Harmadsorban az aszalás következtében fonnyadtak (milyenek lennének? ;) ), így nem túl esztétikusak a feszesbőrű társaik mellett (a féri-szemránckrémek világában a ránc már eleve az ördögtől való). De az ízük... hmmm... maga a tökély. Ha egyszer megkóstolod, a többi csak olcsó utánzatnak fog tűnni, amolyan lebutított próbaverziónak. Hiába a sok színes töltelék vidám üvegben, hiába a magnélküliség felemelő bátorsága, a kihalászás izgalma, az íz, az még közel sem jár még ahhoz sem, ami egy 2 hete kinnfelejtett aszalt olivával jár.
Aszalt olivabogyó, azaz Spanyol olajbogyó görög módra*. Gyártó Fragata, 250 gr, 450 Ft.
/miközben ezt írom, a macska beleszaltózott a tányérjába, kilöttyintve az abban lévő tej egy részét, majd riadtan pislogott kettőt és elkezdte felnyalni. hiába, na gourmandok vagyunk mind./
__________________________
*: nem röhög, tényleg ez van az üvegen.
2005-11-12
Subscribe to:
Post Comments (Atom)

2 comments:
Az első mondatot illetően ki kell, hogy ábrándítsalak. Másfél éves kislányomat csak úgy tudom rávenni, hogy megegye a kenyeret, ha megígérem, hogy kap utána egy szem olivabogyót. (Nem egy szelet kenyér, hanem minden falat kenyér után!)
Ilyen is van? :)
Post a Comment