Puck naplója, 2005. dec. 14.

Ma én írok, itt ez a zúgó gép valami t0rr3ntt3l, ha már úgyis zajong legalább használjam is. A monitort már régebben megszerettem, kellemes meleg a teteje és egész kényelmes fekvés esik rajta. Lássuk mit tud a billentyűzet kjéo9ö9ü99kélél,áé,..,-léopkl,-.-,.-.-................ ugráltam egyet, de ez buta szerkezet, nem írja amit gondolok.
A gazdám úgyse fog ma írni, ahogy a reggel kinézett, jó ha betalál a kényelmes, meleg irodájába hogy ott szundikáljon egész nap, amíg engem itthon hagyott kemény munkát végezni: tele van a lakás alig- vagy egyáltalán meg nem rágott dolgokkal, és a felfedezést is intenzíven folytatni kell: ma a szekrényre tervezem felmászni a múltkori sikertelen próbálkozás után. Nagyot döndült az a doboz, meg is ijedtem, de sok érdekes apró dolog jött le, amiket aztán körbe lehetett kergetni az egész lakásban. Mintha még lenne ott ilyesmi, és még fennebb egész különös dolgok vannak. Náha az az érzésem direkt vannak annyira magasan, hogy gyakorolhassam a polcmászást. Másképp nem lesz belőlem nagy vadász. Az ilyenkor menetrendszerint bekövetkező kiabálást és az egy-két pofont kibírom, nem haladhat előre a világ ha egész nap a dobozban fekszem.
Szegény gazdi remélem valahogy hazatalál és este újra ennem ad, nem mint a tegnap mikor már rég aludtam mikor megérkezett, gyűjtve az erőt az éjszakai ugrálásra, és még a lépcsőházba sem engedett ki szaladgálni. Morgott valamit, aztan leült a gép elé és csak akkor játszott velem, ha elkezdtem ugrálni a fején vagy a binnetyűzeten. De akkor is egy kicsit. Pedig én mindent megtettem h rám is figyeljen, még az egérpadot is megrágtam. Hát nem csak reggel vette észre?! Elképesztő. Aztán reggel hiába ugráltam rajta, csak morgott és a fejére húzta a takarót, és mikor felkelt, akkor sem volt túl kedves: megitta az összes tejet (nekem egy cseppet sem adott, pedig a tegnapi már megsavanyodott a tálamban), majd kirakott a teraszra, ami uncsi volt: elolvadt a tegnapi hó, be is jöttem hamar figyelni amint a zuhanyzófülkében áztatja magát. Ezt az egyet értem, én is nagyon szeretek ott lenni, de csak akkor ha nem folyik a víz, mert nem szeretek vizes lenni. A földön lévőbe még beletapicskolok ugyan, de gyorsan felmászom a papucsára vagy a ruháira megszárítkozni. Aztán kijött és az utolsó fél pohár tejet megitta a tegnapról maradt hideg kávéval. Igazából itt kedtem aggódni, máskor még Acsével is morogni szokott, ha nem forró a kávéja... És majdnem elfelejtett ennem adni, csak indulás előtt jutott eszébe. Sajnos hiába tanultam meg a dobozokat kirágni, eldugta őket valahová, így még ki sem szolgálhatom magam, rághatom a száraz tápot, ha a konzerv elfogyott.
Na abbahagyom, mert megint nem lesz megrágva semmi, és akkor az milyen nap lesz már?