Ma végre megvolt a tavalyi kiértékelésem. Az eseményhez méltóan lekarmolt szemmel érkeztem, lásd alább, és kellően felpörögve, de higgadtan. Nem is mondtam h télen ilyen erős napsütéses napokon délelőtt milyen varázslatos a Váci utca: az erős ellenfényben az épületeknek csak a kontúrja látszik és nagyon hosszúak az árnyékok. Olyan szürreális az egész.

Mivel úgy döntöttem, hogy nem érdemes megszökni, láthatólag úgyse megy ez nekem, jó kis ordítozásba torkollott az eredetileg 1.5 órás mítíng, ami kisebb szünet és újabb 1.5 óra múlva sem ért véget: holnap folytatjuk, mostmár nyugodtan (hehe).
Nem tudom elértem-e bármit ezzel, azonban biztos h kellemesebb volt mint javadocot írni, amit majom módjára elvállaltam 2 napja, a tegnapra.