top ten strangest home gadgets
A levegőtusolót és az intelligens sütőt elfogadnám.

dehydration, disorientation... claustrophobia... panic attacks, paranoia, hallucinations, visual and aural deterioration...

Igazi thriller, amilyet rég nem láttam, ha egyáltalán. Finoman megkomponált borzongások, megfelelően hullámzó hangulat: néha belassul, minden elcsendesedik, csak azért, hogy amikor még nem is várjuk újra felpörögjön és egy sokkal nagyobb fokozatra kapcsolva elinduljon a borzongás.
Mindenki, aki járt már valaha barlangban, és netán meg is tapasztalta milyen a sötétség és a csend odalent, az még jobban fogja élvezni a filmet. A tökéletes csend és tökéletes sötétség már önmagában is horrorisztikus, ha csak hárman vagytok: a csend, a sötét és te. Ezt csak bonyolítani tudják a kapkodó, hisztis, egymás ellen acsarkodó és egymást babusgató barátnők és vetélytársnők riadt, elveszett és kétségbeesett csapata, akiknek nemcsak a sötétséggel és a csenddel kell szembenézniük, hanem a múltjukkal és az ismerősnek hitt ismeretlen barlang mélyével is. Tiszta pszihoanalízis.
Az ügyesen megkomponált ritmus mellett a fényképezés is a film erősségének mondható, hiszen a műfajban oly szokatlan módon jól megkomponált és rendesen megvilágított jelenetek sorjáznak, a szívemnek oly kedves színszűrőkkel megbolondítva, ezzel is megadva az alaphangulatot egy-egy jelenethez. Végre nem a fekete háttérből néha elővillanó fények és néha felhangzó sikolyokon kell rettegni, és nem a szemünk meresztgetésével vagyunk elfoglalva ahelyett hogy reszketnénk a fotel mélyén. Ebből a szempontból biztosan műfajteremtő alkotás, sikeres case study, biztos vagyok benne, hogy rövedesen több mainstream thriller is élni fog a módszerrel, és végre levehetem a kezem a tv fényerősségszabályzójáról, ha egy kis borzongattatásra támad kedvem. És higgyétek el nekem, hogy nem is a premier plánban mutatott nyílt törés a legdurvább jelenet, az csak finom felvezető (nem, nem lesz benne agymütét). Ha végignézzük a szereplőket, akkor könnyen az előitéletünknek esünk áldozatul: hat csinos nő, akik többé-kevésbé barátnők is, barlangászni indul, egyikük nemrégiben elszenvedett súlyos traumáját a feledés eszközével gyógyítandó. És ennél a pontnál mondaná mindenki (najó nem éppen mindenki), hogy A-HHA, kösz ennyi elég is volt, persze, hogy jó film; na ne röhögtess, ismersz, nem? Pedig... pedig nem ettől jó. Ez nem az a film, és nem az a műfaj, amit ennyi elvinne. Inkább az éles kontraszt miatt érdekesek a szereplők, a film elején látott csinos és sugárzó nők rövid idő alatt nemcsak a sminkjüket vesztik el, de a sugárzásuk is eltűnik, a sokadik réteg vér, könny és sár alatt. Szóval a Sarah felvidítására, vagy visszatérését ünneplő barlangászás jól indul: kedvező idő, jó hangulat, és meghitt, baráti légkör, nem utolsósorban az előző este elfogyasztott sörök hatására. A kirándulás is inkább egy rutin csuklógyakorlat, hétköznapi kiruccanás, baráti séta, és nem extrém sport: egy közismert, rövid és teljesen feltárt barlang bejárására indulnak, amit egyesek rosszalnak is, hiszen ez nem az ő elemük, ők a vadhoz, extrémhez szoktak hozzá. A vicceskedő, feldobott hangulat egyre inkább tovalibben, ahogy mélyebbre és mélyebbre ereszkednek, és ez a színhasználaton is meglátszik: a hidegkéket narancssárga, sárga, majd világosbarna váltja, és néha a zöld is megjelenik egy-egy jelenet erejéig. Természetesen a kevésbé gyakorlottakon előjönnek az ilyen helyeken megszokott tünetek, a profibbakon meg a szeleburdiság fog ki: így vagy úgy, de mindannyian az ismerős barlang fogjai lesznek, amiről rövidesen kiderül, hogy nem is annyira ismerős, hiszen... ez nem AZ a barlang, hanem egy eddig feltáratlan, ismeretlen. Talán nem véletlenül az. És talán ekkor, vagy talán egy kicsit előbb elszabadul a belső és külső pokol, már senki sem tudja, hogy ki barát és ki ellenség, és főleg hogy hogyan fognak kijutni innen. A szűrők is elvadulnak, a képek már önmagukban is sokkolóak lesznek (becsszóra visítottam a film alatt), az események is felgyorsulank, de a készítők szerencsére nem nyúlnak a mára már elcsépelt blair witches kézikamerás rángatáshoz (ami egy egyfilmes poén, sajnos egyes rendezők még mindig ott vannak leragadva), hanem konzisztensek maradnak önmagukkal, az addig is használt módszerekkel. Végül szóljunk pár szót a címről is, amit sikerült szerencsétlenül magyarra átültetni: igaz ugyan, hogy a descent barlangot is jelent, de esést, leereszkedést, rajtaütést és leszármazást(!) is, amelyek a film végére megkérdőjelezik a leegyszerűsítő barlang fordítás jogosságát. Mert nemcsak egy barlang, nemcsak egy kirándulás, nemcsak egy thriller. Egy igazi must see.

A filmszakmában észlelhető pangást figyelembe véve, 2005 egyik legjobb filmje. 10/10.

[The Descent, UK, 2005]

snobbishness

Tegnap megsétáltattuk a macskát. Pórázon. Ez a 0.1-es séta-változat, mert csak a ház mögötti füves-fás részen voltunk, a Vérmezőre a kutyák miatt egyelőre nem merészkedtünk ki. Node ami késik...

süt a nap

Azt merte mondani az a ribanc, hogy ő jobb nő nőben, mint amennyire én jó vagyok pasiban.

(pedig mindenki tudja hogy nemis)

Nem tudom elhinni, hogy ez az egyetlen film ma a mozikban, amit érdemesnek tartok megnézni. Najó, nem az egyetlen, de benne van az első háromban. Mellesleg a másik kettőhöz sincs kedvem, érdektelen szarok. Hová lettek a rendezők?!

s tengert láték amint kitekinték

Tegnap megnéztük az árvizet, vagyis este sétáltunk egyet a dunaparton.
Kellemes séta volt, hogy a rakpart nem volt tele autóval, csupáncsak a hidakon volt kellemetlen a dugó miatti füst. Sajnos a bicikliutat is elárasztotta az Erzsébet híd alatt, ami igencsak nem szép tőle, már a tegnap délután is a villamossínen kellett jönnöm egy jó darabon. Remélem pár nap múlva újra járható lesz.
Szórakoztató volt a sok majom, aki fényképezőgéppel a kezében (néhányuk még álvánnyal is) fontoskodva mászkált fel-alá, sugallva, hogy ő most történelmet ír. Naigen. A legtöbb gépén tele volt, ami tekintve h este volt (így sötét) jó választás lehetett, amint jó választás lehetett a vaku is. A partot szárazság alatt is lehet fotózni, I don't get the idea, folks.
Mellesleg lehetett volna jó képeket készíteni: a Batthányi térről, ha a Parlament rendesen ki lenne világítva, nagyon killer képet lehetne róla készíteni este későn, mikor jó sötét az ég; valamint a budai rakpartról is (Bem azt hiszem; a Lanchíd és a Batthányi között), ami rendesen ki van világítva és a magas vízállás miatt szépen tükröződik a víz felszínén, csupáncsak állvány kell és nagylátószög (mondjuk egy 14-es). Mondtam is az aszonynak, hogy akkor lenne tökéletes, ha az épületek is vízben lennének, de szépen kivilágítva. Node ne legyünk maximalisták, szép volt így is.