Igazi thriller, amilyet rég nem láttam, ha egyáltalán. Finoman megkomponált borzongások, megfelelően hullámzó hangulat: néha belassul, minden elcsendesedik, csak azért, hogy amikor még nem is várjuk újra felpörögjön és egy sokkal nagyobb fokozatra kapcsolva elinduljon a borzongás.
Mindenki, aki járt már valaha barlangban, és netán meg is tapasztalta milyen a sötétség és a csend odalent, az még jobban fogja élvezni a filmet. A tökéletes csend és tökéletes sötétség már önmagában is horrorisztikus, ha csak hárman vagytok: a csend, a sötét és te. Ezt csak bonyolítani tudják a kapkodó, hisztis, egymás ellen acsarkodó és egymást babusgató barátnők és vetélytársnők riadt, elveszett és kétségbeesett csapata, akiknek nemcsak a sötétséggel és a csenddel kell szembenézniük, hanem a múltjukkal és az ismerősnek hitt ismeretlen barlang mélyével is. Tiszta pszihoanalízis.
Az ügyesen megkomponált ritmus mellett a fényképezés is a film erősségének mondható, hiszen a műfajban oly szokatlan módon jól megkomponált és rendesen megvilágított jelenetek sorjáznak, a szívemnek oly kedves színszűrőkkel megbolondítva, ezzel is megadva az alaphangulatot egy-egy jelenethez. Végre nem a fekete háttérből néha elővillanó fények és néha felhangzó sikolyokon kell rettegni, és nem a szemünk meresztgetésével vagyunk elfoglalva ahelyett hogy reszketnénk a fotel mélyén. 
Ebből a szempontból biztosan műfajteremtő alkotás, sikeres case study, biztos vagyok benne, hogy rövedesen több mainstream thriller is élni fog a módszerrel, és végre levehetem a kezem a tv fényerősségszabályzójáról, ha egy kis borzongattatásra támad kedvem. És higgyétek el nekem, hogy nem is a premier plánban mutatott nyílt törés a legdurvább jelenet, az csak finom felvezető (nem, nem lesz benne agymütét). 
Ha végignézzük a szereplőket, akkor könnyen az előitéletünknek esünk áldozatul: hat csinos nő, akik többé-kevésbé barátnők is, barlangászni indul, egyikük nemrégiben elszenvedett súlyos traumáját a feledés eszközével gyógyítandó. És ennél a pontnál mondaná mindenki (najó nem éppen mindenki), hogy A-HHA, kösz ennyi elég is volt, persze, hogy jó film; na ne röhögtess, ismersz, nem? 
Pedig... pedig nem ettől jó. Ez nem az a film, és nem az a műfaj, amit ennyi elvinne. Inkább az éles kontraszt miatt érdekesek a szereplők, a film elején látott csinos és sugárzó nők rövid idő alatt nemcsak a sminkjüket vesztik el, de a sugárzásuk is eltűnik, a sokadik réteg vér, könny és sár alatt. 
Szóval a Sarah felvidítására, vagy visszatérését ünneplő barlangászás jól indul: kedvező idő, jó hangulat, és meghitt, baráti légkör, nem utolsósorban az előző este elfogyasztott sörök hatására. A kirándulás is inkább egy rutin csuklógyakorlat, hétköznapi kiruccanás, baráti séta, és nem extrém sport: egy közismert, rövid és teljesen feltárt barlang bejárására indulnak, amit egyesek rosszalnak is, hiszen ez nem az ő elemük, ők a vadhoz, extrémhez szoktak hozzá. 
A vicceskedő, feldobott hangulat egyre inkább tovalibben, ahogy mélyebbre és mélyebbre ereszkednek, és ez a színhasználaton is meglátszik: a hidegkéket narancssárga, sárga, majd világosbarna váltja, és néha a zöld is megjelenik egy-egy jelenet erejéig. Természetesen a kevésbé gyakorlottakon előjönnek az ilyen helyeken megszokott tünetek, a profibbakon meg a szeleburdiság fog ki: így vagy úgy, de mindannyian az ismerős barlang fogjai lesznek, amiről rövidesen kiderül, hogy nem is annyira ismerős, hiszen... ez nem AZ a barlang, hanem egy eddig feltáratlan, ismeretlen. Talán nem véletlenül az. 
És talán ekkor, vagy talán egy kicsit előbb elszabadul a belső és külső pokol, már senki sem tudja, hogy ki barát és ki ellenség, és főleg hogy hogyan fognak kijutni innen. A szűrők is elvadulnak, a képek már önmagukban is sokkolóak lesznek (becsszóra visítottam a film alatt), az események is felgyorsulank, de a készítők szerencsére nem nyúlnak a mára már elcsépelt blair witches kézikamerás rángatáshoz (ami egy egyfilmes poén, sajnos egyes rendezők még mindig ott vannak leragadva), hanem konzisztensek maradnak önmagukkal, az addig is használt módszerekkel. 
Végül szóljunk pár szót a címről is, amit sikerült szerencsétlenül magyarra átültetni: igaz ugyan, hogy a descent barlangot is jelent, de esést, leereszkedést, rajtaütést és leszármazást(!) is, amelyek a film végére megkérdőjelezik a leegyszerűsítő barlang fordítás jogosságát. Mert nemcsak egy barlang, nemcsak egy kirándulás, nemcsak egy thriller. Egy igazi must see.A filmszakmában észlelhető pangást figyelembe véve, 2005 egyik legjobb filmje. 10/10.
[The Descent, UK, 2005]
Posts
No comments:
Post a Comment