home sweet home

Itthon vagyunk újra, 8 hét London után. Nos, nem akarok negatív lenni, ezért csupán két első benyomás a fővárosunkról: minden nagyon kicsi és rengeteg a rosszul öltözött ember*. Jó volt hazajönni, jó volt beszélni a Trinidad & Tobago-i szomszédokkal, jó volt újra látni a macskát (aki nagy bánatára vidéken nyaralt amíg odavoltunk), és jó volt sétálni a dunaparton a hétvégén. És jó volt látni a Gellért hegyet is, amire mellesleg az irodánk ablaka is néz.
És mi fog hiányozni? A shrimps, az angol sör, a nyüzsgés, a változó idő, a parkok, a dokkok (volt dokkok), a zöld fű és magas épületek. És még sok egyéb más.
Részletekkel nem foglak untatni, röviden: munka miatt mentünk, többet maradtunk 2 héttel a tervezettnél, a canary wharf közelében laktunk (a nappalink a felhőkarcolókra nézett), és oda jártam be dolgozni. Netünk alig volt, de nem is nagyon hiányzott. Cserébe voltak rókák. Ott laktak, a város közepén, többször is láttam, amikor estefele hazafele tartottam.

És akkor kiderült, hogy utolsó pillanatban jöttem el a régi munkahelyemről, ami részben rossz, mert nem kapok végkielégítést, részben jó, mert volt egy kis szavam abban, hogy az új helyre kinek fogadjuk el vagy kinek dobjuk vissza a jelentkezését. Nehéz dolog ez, mert óhatatlanul őrlődsz a korrektül megmondjuk mindenkiről a megmondanivalót, vagy nem mondjuk meg, hanem személyes preferenciákat mondunk, végig szem előtt tartva, hogy az illető mint mondana hasonló esetben. Nos, nem éltem vissza, sőt: akiről nem tudtam jót mondani, arról nem mondtam semmit. Érdekes módon sokminden kiderült magától is, nem is kellett nekem semmit se mondani. Maradjunk annyiban, hogy a jók megdicsőültek, a rosszak elnyerték méltó büntetésüket, és a csendesek megérdemelt elismerésüket.
(persze nem)

Megnéztük a Noé bárkáját, egyszer érdemes, de ne gondoljuk (a reklámmal ellentétben), hogy szerepel benne Szőke András. Vagyis de, csak alig.

És akkor olvasom, hogy baj, ha valaki nem a kutyaszaros játszótérre viszi a gyerekét, és borsózik a háta ha a prolik elhanyagolt gyerekeivel egy ovicsoportba kell mennie, és hogy ezt mégishogyképzeli egy kormányszóvivő. Hát így: nyasgem. És igaza van. 1. ha nem írja meg, akkor is úgy fogja gondolni; 2. elmondása szerint személyes tapasztalat volt, nem előítélet; 3. akinek nem tetszik, tegyen az ellen, hogy ne legyen így. Az nem megoldás, hogy 1 koldus miatt mindenkinek rongyosan és koszosan kell járnia, és aluljáróban aludni. És lője már le valaki azt sok szemforgató elmebeteget, vagy legalább küldjük el őket tíz év kényszerlakhelyre mondjuk borsodba.

És akkor olvasom, hogy befuccsol a négyes metró. Végre. És az utolsó megásott, majd betemetett gödörbe lökje már be valaki dEMSZKY-t is.
_______________
*: elismerem h a Boráros tér rossz mintavételezési helyszín.