Ünnepek. Amint látom mindenki errol szövegel, írok én is pár szót róla, hátha érdekel valakit...
Eloszoris az utolsó hét a görcsös falkaparás hisztériaközeli állapotban és az üres tekintettel semmibe révedés között telt el nagyszerü kollégáim még nagyszerubb húzásai és ezek következményei miatt (többek között ezért nem vagyunk még kész, de sebaj). Szóval az az osz hajszál nem is olyan váratlan. Viszonylag nyugis szombat (ebédre hambi, mint a plázamajmoknak), aminek során sikeresen beszereztem az utolsó ajándékokat, amiknek /sajnos/ csak egy részét kézbesíthettem. Büszke vagyok magamra, az idén borzasztóan ihletett voltam és jól választottam, nagyon örültek a címzettek (tényleg). Utána vonat, amirol legjobb esetben is csak egy jó alvást feltételeztem, de meglepo módon nem ez volt, hanem a csodám. Majd Brassó fagyos reggelén félálomban és elszálltan felvertem nagyanyám, aki majdhogynem körbeugrálta a lakást örömében :); délután haza. Sajnos meghalt az egyik macskánk, a Pami, így csak 2 kutya-2 macska volt a fogadóbizottság az állatvilág részérol. A nyár óta Pöttyösbol igazi kis kandúr lett, ki is gondolta volna, hogy a bátor (vakmero?) öklömnyi szorgombóc ennyit no... Aztán TVzés és olvasás és jókat evés és Brassó és aztán megint otthon, aztán megint Brassó és visszaút a zsúfolt vonaton. Sikerült egy jó kis torokfájást összeszedni, legalább volt okom az otthonülésre. Szaladni és utazni jártam ki a házból. Esetleg az udvarra a macskák után. Szilveszter este el kezdett havazni és szép havas táj fogadta az új évet. Rádiókabaré, pohár pezsgo, malacsült lencsefozelékkel és burgonyával, fehérbor valamint finom sütik volt az ünnepi vacsora, meghitten hármasban (plussz a macskák-kutyák). Jó volt. Tényleg. Más, mint a megszokott, de valahogy hiányzott az ilyen.