rosszkedvünek kellene lennem, de nem vagyok az. kapar a torkam és kába vagyok. a majmok kiábrándítóak voltak és az eseményeket messze továbbbonyolító dolgokat álmodtam. és az esti fontos telefonálást sem tudtam megejteni hálózati hiba vagy egyszeruen letiltottak a magas számlám miatt.
"ha az ember azt álmodja, hogy mákostésztát eszik, akkor az azt jelenti, hogy szeretne mákostésztát enni". de mi van a negatív álmokkal? ha az ember azt álmodja, hogy mákostésztát eszik, akkor nem szeretne mákostésztát enni?. és így önmagába fordul a naivpszihológia Karinthy-féle tana? nem hiszem, hogy sokat kellene tulajdonítani az álmoknak. nekem ritkán vannak (vagy egyáltalán nincsenek) "nagy" álmaim, aminek örülni is lehet: nincs nagy gáz, a tudatalattim nem akar semmit sem kommunikálni, és a kollektív tudattalan is békén hagy: nem vagyok kiválasztott mindenféle elcseszett dolognak a megálmodására.
és kedves olvasóim, itt véget is ér a délelotti eszmefuttatás, maradjatok velem. velünk. whatever.