The Gathering. Ők valahogyan olyanok, mint egy régen őrizgetett kristály, mint valami kincs, amit néha elrakunk a szekrény mélyére és elfeledkezünk róla, de mikor újra ráakadunk, ugyanúgy bűvöletbe ejt, mind legelőször. Még most is emlékszem az első albumukra, amit ronggyámásolt szalagokról hallgattunk walkmanjeinken az országút mentén azon a késő tavaszon és azután is sokszor. Pedig még csak az első szárnycsapásaikat hallhattuk, a kissé metalicás, kissé darkos (inkább doomos, de ezt már kevesen értik) gitár-hegedű csodálatos kombináciőját, ami majd' mindannyiunkat magával ragadott és tökéletesen beleillett sokunk akkori életérzésébe. Azóta énekest cseréltek, egy csodálatos hangú lányra váltva a hörgős énekhangot, és saját stílust alakítottak, tovább csíszolva azt a különlegeset, ami már az elsőben is bennevolt. Komolyan nem tudom, hogy a most hallgatott If then else mikor készült, mindenesetre legalább a harmadik albumuk, ha a második volt az, amiben már ez a lány énekelt. Végülis nem a csapat érdekel, hanem a zene, amit csinálnak, ami azóta kevésbé vad és könnyebben emészthető, de még mindig hátborzongatóan szép. Saturnine. Ez a kedvencem az albumról, ha lehet kedvenc az egyformán szeretett számok között...