Azóta eltelt egy kis idő. Újabb fejlemények, minden területen, most sürítve:
- kedden végre vettem bérletet, ez az idei utolsó (kedvs BKV! nem azért vettem bérletet, hogy nektek jó legyen és azért sem nem vettem eddig, hogy ne legyen jó. Azért nem vettem, mert csak. De ha felveritek a bérlet árát, akkor előre megfontolt szándékkal nem fogok venni).
- megbeszéltünk egyet s mást W-vel. Részletek a blogján.
- az otthoni HW történet újabb fordulatot vett: kb 1,5 hónapnyi tanácstalanság után mintha világosság kezdene gyúlni a misztikus dolgok körül: nemcsak a vinyóm, de az alaplapom is meghalt (és remélem más nem, fájna az újonnan beszerzett GF4 FX eltávozása). Konklúzió: két lehetőség van: olcsóbb és somewhat kockázatosabb: second-hand alaplap, bízva abban, hogy a proci és a memóriák még jól vannak; drágább: venni új alaplapot, azonban ez implikál egy pár dolgot: új proci, új memória. Végülis felfoghatom, mint az elmaradt nyaralási pénz elköltése :) Ja és táp, a fene tudja jól van-e avagy nem, de 5e-t megér a biztonság. Hmmm.
- ahogy sejtettem, nem lesz könnyű újra pozicióba kapaszkodni, de most mintha mégis lenne vmi remény rá. Egyelőre minden képlékeny, majd meglátjuk.
- gyorsan közeledik a Karácsony és még nem vettem semmit (najó, magamnak igen), kedek bepánikolni.

Péntekig nem veszek bérletet.
Lehet azután sem. bekaphatja a bkv és a városvezetés.

Ha véletlenül hinnétek a "Budapest-világváros" agyrémben, ajánlom nektek Benkő Imre: Szürke fények, Budapest 1970-1999 címü fotóalbumát. Vagy menjetek el egyszer gyalog a Fővám tértől a Lehel térig, lehetőleg mellékutcákon keresztül, majd kora délután tegyetek 1-2 kört a 4-6 villamossal.

Mi is megyünk dőzsölni. Karácsonyi vacsi a neve. És nem is lesz annyira dőzsölés... Csakhogy ez nem állami pénzből lesz majd kifizetve. Nem a közösből apportáljuk, pedig istenuccse naponta benyomnék égy fogasfilébe tekert mittudoménmit. Node lássuk a menüt, azaz a három variánst. Én az "A" menüt választottam. Ti melyiket ennétek?
A. Menü
1 pohár Martini száraz, édes
Kocsonyázott halfalatok almás zellersaláta ágyon
Vajas tésztában sült szűzpecsenye színesbors mártásban sült zöldséggel
Gesztenyével töltött palacsinta forró meggyszósszal
1 pohár Verpeléti Olaszrizling 2001-es évjáratú
Ásványvíz
Kávé

B.Menü
Trópusi gyümölcskoktél
Házias palócleves csészében
Gombafejek szezámmagos köntösben rizibizivel
Baconszalonnában sült jércemell sajtmártással és burgonya fánkkal
Kedvenc tiroli réteseink - túrós-mákos
1 pohár Debrői Hárslevelü 2002-es évjáratú
Ásványvíz
Kávé

C.Menü
Gyümölcsös bólé inyenc batyuval
Parajba ágyazott kacsamájjal töltött pulykamell almás zellersaláta ágyon, pórékrémes toasttal
Sajtos spárgakrémleves sonkakockával házi rozscipóban
Vajastésztába tekert finom fűszeres szűzpecsenye, erdei gombamártással, kévébe kötött zöldségekkel, hercegnőburgonyával
Feketeerdei torta pirított mandulával, juharszirup öntettel
1 pohár gróf Nagyrédei Chardonnay
Ásványvíz
Kávé

Nopersze, az utóbbi időkben sem hanyagoltam el a filmeket, sajna kevés hajlandóságot érzek hosszas elmélkedésre, még a jók esetében sem, nemhogy a közepesek vagy kevésbé jókról. Talán a száraz felsorolás felelne meg a jelen helyzetnek a legjobban, dehát annak sok értelme nincs... Ajánlani vagy leszólni kell, esetleg a semmitmondó "még elmegy" jelzőt aggatni rá, de az üres, érzelemmentes ismertetések maradjanak a lapok legtöbbjenek igénytelen megnyilvánulásai.

Habár ez blog, azaz a mindennapjaim szalonképesített (ehh, többé-kevésbé; habár itt igyekszem megjegyezni, hogy a "csúnya beszéd" itt mint amolyan hangsúlyozóeszköz jelenik meg, újabb nyomatékot adva az amúgy is kemény és túlbúrjánzó jelzőkkel körbevett mondandómnak, azaz nem kötőszó, inkább vasatgított és többszörösen aláhúzott szöveg [namost ide jól illene egy kiadós anyázás a magzar billentzűyet kitalálójának: így használhatatlan, hisz az írásjelek kárára megy ez az ékezetes mizéria -ohh, persze, igazi bölcsész nem használ szögletes zárójelet és pontosvesszőt, a kisebb-nagyobb jelekről meg a többiről nem is beszélve, na az ilyen "igazi" bölcsész IMHO szerencsétlen hűlye, vagy csak a rendszer áldozata, avagy mi a fenéért kellett azt a szerencsétlen latin ábécét étvenni a neolatin nyelvekben és főleg a magyarban és kibővíteni az ékezetekkel, amik mintegy cifrázásnak tűnnek a szöveg tetején, alján, a tekervényesebbekről nem is beszélve, lásd pl. az áthúzott "L"-t a lengyel Lodz város nevében, amik mind-mind csak arra jók, hogy ezt a szerencsétlenül elkúrt ábécét még jobban lerontsák], amit a rendelkezésre álló eszközök túlzott használatával is szépen meg lehetne oldani, nade hogy néz ki a féloldalas full-bold post? nameg az aláhúzás valahogy cikinek tűnik, a font meg a templét és a kisméretű szöveg miatt nem járható [és ide még egy zárójel, mintegy mese a mesében, amit egy másik mesében mondanak, közhelytársadalom lettünk: az írásos információközvetítés elburjánzása következtében a divatos kifelyezések hihetetlenül rövid idő alatt elhasználódnak és mégha az első nap nagyon érdekesnek és sokatmondónak tűnnek 2-3 hét alatt elsekélyesednek és csak a rossz íz marad utánuk, a jajjnemármegintezt sikításba fordul, eltakarva a közlendő lényegét, ami -ismerjük el- sokszor még hasznos is; találóan jegyezte meg Acsé egyik nap, hogy a hírműsorok ugyanabból a pár közhelyes szófordulatból és hírstruktúrából állnak nap mint nap, mitha egy végtelenített copy-paste lenne a hírszerkesztők munkája, ahol egy templétbe beírják a helyszínt, az áldozatok és sebesültek számát az elkövetés módját: katasztrófa, terroristák, gondatlanság/baleset, stb. aztán olvassa fel az a szerencsétlen hírfelolvasó a súgógépről; egy szűkülő világegyetemben élünk egy önmagát replikáló zárkában, ami egyre kisebb és egyre kevesebb változatban történnek a dolgok, cserébe egyre többminden történik, egyre többször történik meg ugyanaz, mint mikor a szükülő csigavonal közepéhez kezdünk közeledni: egyre többször fordul körbe ugyanaz a világ, egyre gyorsabban pörög, de nem változik, sőt sekélyesedik, egyre lennebről látjuk ugyanazt, egyre kevesebbet látunk belőle, egyre inkább elszédülünk és egyre kevésbé értjük, mi is történik; amint már írtam, a közhelyek sorsa: a valamikoron új kollégák szóhasználatában nagyon vicces és érdekes volt a "kimazsolázni" szófordulat, ami két hónap alatt annyira unalmas és kiüresedett lett, hogy mazsolát sem bírtam látni, és zölden és villámsebesen távolodtam onnan, ahol csak meghallottam, hogy kimazs...], azaz tessék csak elnézni a csúnya szavakat, hisz nem hivalkodó, nekem még ezt is lehet stílus kifelyezői, hanem inkább upsssz... dühös vagyok újra) formában történő megjelenítése, felszínesen érintve a problémákat és az intim részeket, mintegy titkos napló, amiről tudod, a szüleid, barátaid, és a többiek rendszeresen bele-bele kukkantanak, bármit is csinálsz, ezért próbálod megőrizni a látszatot és mindenről írsz, nehogy gyanút fogjanak: tudsz a ténykedésükről és nem írsz le mindent, ergo faggatni kell a többi miatt, inkább sekélyesebbnek mutatod magad és felszabadult optimizmussal írsz tele oldalakat a tegnap látott filmről és meg sem említed, hogy némely dolog irányukból mennyire fájt, hisz akkor csak kötelességüknek érzik megbeszélni, orvoslási kísérletnek kitenni, az amúgy is gyógyíthatatlan vagy magától behegedő dolgot, ellenben ha megpiszkáljuk, akkor nemcsak a páciens hal bele, de az orvos is úgy fogja érezni, tényleg, a megpiszkálás legalább neki jó volt, érdemes volt. Hát nem. Szóval a blogom ilyen ez-vagyok-én-for-dummies stílusa ellenére ma megengedek egy kis politikai véleménnyilvánítást, két erős érzelmeket kiváltó személyről, bármelyik oldal, irányzat vagy mittudoménmi felől közelítjük is meg őket:
1.Soros György, aki fokozottan kezd agitálni Bush ellen, mondván mekkora veszélyt jelent az ifjú -ifjabb- elnök a világra. Előszöris, a Gyuri bácsinak sem ártana, ha néha belenézne a híradóba és tanulna az ott elhangzó főbb hírekből, ez esetben a szovjet (gy.k. orosz, de nekem szovjet) kormányzat és Hodorovszkij harcából, ugye, aki hasonló módon agitált és támadott, aztán hirtelen börtönben találta magát, ahonnan a jelek szerint egyhamar nem is kerül majd ki. Mert mindenki sáros így vagy úgy és ezt ők tudhatnák a legjobban, akik hatalmas vagyonokra tettek szert, még innen nézve is gyanús körülmények között. Dehát amíg nem érdeke valakinek, a papírjaik alszanak valahol, aztán hirtelen előbukkannak, ha szükség van rá. Gyuri bácsi is jobban tette volna, jobban tenné, ha a gyanús üzletei gyümölcsét egy csendes sziget felvásárlására fordítja, mert ha szorul a hurok, nem fogják befogadni sehová, hiába az előpuhított "nyílt társadalmak", már ott is vannak helyi hatalmasságok, akik, ha nem üzlet, akkor elfeledkeznek a kezdő lökés mögött állókról és értetlenkedve néznek majd a menedékért kopogó emberkére. Mert a nagy vagyon eddig sem védett meg senkit egy nagyhatalommal szemben, még békeidőben sem. Hát most a terrorista veszélytől reszkető, gerillaháborús közérzésben...
2.TGM, aki egy nagyszájú hülye (lásd hétfői(?) MH), aki még mindig ott tart stílusban, mintha az ivócimboráinak háborogna a sarki kocsmában, dehát nem ott teszi, hanem nagy példányszámú lapokban. Ami szomorú, hogy ő ezeket az írásokat legtöbbször nem is gondolja komolyan, valahogy nem is tűnik neki fel, hogy egyesek (sajnos elég sokan) mértékadó publicisztának tartják és öntudatos önérzettel menetelnek az általa mutatott irányba (ez őket is minősíti, of course). Hehe. Szép példa a birka népre. Akiket egy paranojás szélsőbalos kedvére táncoltat és ők még büszkék is rá. Na nem a táncra, hanem a nyájra, amiben oly szépen bégetnek. Dehát minden népnek olyan véleményformálói vannak, akiket megérdemel.

Mai napos keltezéssel cikket közöl az index a felhasználók csendes pc-re vágynak témakörben. Szép. Ami az esetet emlékezetessé teszi az a wired tegnapi cikke, ami hasonló tartalommal jelent meg. Mi több, kisérteties hasonlóságot mutat a kettő. Remélem nem kell magyarázni, ki lopott kitől. Hát már ennyire pofátlanok vagytok? Nopersze, aláírás index; referencia, forrás, ilyenek sehol. primitívtolvajbanda.

Kellemes kis vacsi és két sör a Sir Williamsben, most meg, miközben a metróra várok, nagyon high-tech blogot írni. Joey újra hozta a formáját és felborított egy poharat. Nem tört össze, ellentétben az enyémekkel, ugye, amiket a hétvégén kinyírt...
Valahogy kedvelem ezeket a nyugis munka utáni sörözéseket, amikoris ultra-pc módon kerüljük a kényes témákat, de azért felszabadultan elcsevegunk az élet -életünk- nagy dolgairól. És a kicsikről. Mi hárman, a Házinyúlas, Joey és Én. És holnap újra jön egy nap. Egy másik nap.

Rövid magyarázat a pénteki posthoz: a pillanatnyi hangulataim megörökítése végett egy sokkal tömörebb formát fogok választani néha-néha, a fotóblogot, azaz a hosszas kiírós postok helyett egy kép és -esetleg- rövid szöveg. Ez egyelőre kísérleti fázisban van, ha meglesz az eos 300d-m, akkor /talán/ mindennapossá is válhat.

light at the end of the road

Ő volt a kedvencem az otthoni cicák közül, sajnos elütötte egy figyelmetlen autós. Ez a kép még nyáron készült, mikor a paradicsonok között heverészett:

Oszlopos tag lettem. help!