Habár ez blog, azaz a mindennapjaim szalonképesített (ehh, többé-kevésbé; habár itt igyekszem megjegyezni, hogy a "csúnya beszéd" itt mint amolyan hangsúlyozóeszköz jelenik meg, újabb nyomatékot adva az amúgy is kemény és túlbúrjánzó jelzőkkel körbevett mondandómnak, azaz nem kötőszó, inkább vasatgított és többszörösen aláhúzott szöveg [namost ide jól illene egy kiadós anyázás a magzar billentzűyet kitalálójának: így használhatatlan, hisz az írásjelek kárára megy ez az ékezetes mizéria -ohh, persze, igazi bölcsész nem használ szögletes zárójelet és pontosvesszőt, a kisebb-nagyobb jelekről meg a többiről nem is beszélve, na az ilyen "igazi" bölcsész IMHO szerencsétlen hűlye, vagy csak a rendszer áldozata, avagy mi a fenéért kellett azt a szerencsétlen latin ábécét étvenni a neolatin nyelvekben és főleg a magyarban és kibővíteni az ékezetekkel, amik mintegy cifrázásnak tűnnek a szöveg tetején, alján, a tekervényesebbekről nem is beszélve, lásd pl. az áthúzott "L"-t a lengyel Lodz város nevében, amik mind-mind csak arra jók, hogy ezt a szerencsétlenül elkúrt ábécét még jobban lerontsák], amit a rendelkezésre álló eszközök túlzott használatával is szépen meg lehetne oldani, nade hogy néz ki a féloldalas full-bold post? nameg az aláhúzás valahogy cikinek tűnik, a font meg a templét és a kisméretű szöveg miatt nem járható [és ide még egy zárójel, mintegy mese a mesében, amit egy másik mesében mondanak, közhelytársadalom lettünk: az írásos információközvetítés elburjánzása következtében a divatos kifelyezések hihetetlenül rövid idő alatt elhasználódnak és mégha az első nap nagyon érdekesnek és sokatmondónak tűnnek 2-3 hét alatt elsekélyesednek és csak a rossz íz marad utánuk, a jajjnemármegintezt sikításba fordul, eltakarva a közlendő lényegét, ami -ismerjük el- sokszor még hasznos is; találóan jegyezte meg Acsé egyik nap, hogy a hírműsorok ugyanabból a pár közhelyes szófordulatból és hírstruktúrából állnak nap mint nap, mitha egy végtelenített copy-paste lenne a hírszerkesztők munkája, ahol egy templétbe beírják a helyszínt, az áldozatok és sebesültek számát az elkövetés módját: katasztrófa, terroristák, gondatlanság/baleset, stb. aztán olvassa fel az a szerencsétlen hírfelolvasó a súgógépről; egy szűkülő világegyetemben élünk egy önmagát replikáló zárkában, ami egyre kisebb és egyre kevesebb változatban történnek a dolgok, cserébe egyre többminden történik, egyre többször történik meg ugyanaz, mint mikor a szükülő csigavonal közepéhez kezdünk közeledni: egyre többször fordul körbe ugyanaz a világ, egyre gyorsabban pörög, de nem változik, sőt sekélyesedik, egyre lennebről látjuk ugyanazt, egyre kevesebbet látunk belőle, egyre inkább elszédülünk és egyre kevésbé értjük, mi is történik; amint már írtam, a közhelyek sorsa: a valamikoron új kollégák szóhasználatában nagyon vicces és érdekes volt a "kimazsolázni" szófordulat, ami két hónap alatt annyira unalmas és kiüresedett lett, hogy mazsolát sem bírtam látni, és zölden és villámsebesen távolodtam onnan, ahol csak meghallottam, hogy kimazs...], azaz tessék csak elnézni a csúnya szavakat, hisz nem hivalkodó, nekem még ezt is lehet stílus kifelyezői, hanem inkább upsssz... dühös vagyok újra) formában történő megjelenítése, felszínesen érintve a problémákat és az intim részeket, mintegy titkos napló, amiről tudod, a szüleid, barátaid, és a többiek rendszeresen bele-bele kukkantanak, bármit is csinálsz, ezért próbálod megőrizni a látszatot és mindenről írsz, nehogy gyanút fogjanak: tudsz a ténykedésükről és nem írsz le mindent, ergo faggatni kell a többi miatt, inkább sekélyesebbnek mutatod magad és felszabadult optimizmussal írsz tele oldalakat a tegnap látott filmről és meg sem említed, hogy némely dolog irányukból mennyire fájt, hisz akkor csak kötelességüknek érzik megbeszélni, orvoslási kísérletnek kitenni, az amúgy is gyógyíthatatlan vagy magától behegedő dolgot, ellenben ha megpiszkáljuk, akkor nemcsak a páciens hal bele, de az orvos is úgy fogja érezni, tényleg, a megpiszkálás legalább neki jó volt, érdemes volt. Hát nem. Szóval a blogom ilyen ez-vagyok-én-for-dummies stílusa ellenére ma megengedek egy kis politikai véleménnyilvánítást, két erős érzelmeket kiváltó személyről, bármelyik oldal, irányzat vagy mittudoménmi felől közelítjük is meg őket:
1.Soros György, aki fokozottan kezd agitálni Bush ellen, mondván mekkora veszélyt jelent az ifjú -ifjabb- elnök a világra. Előszöris, a Gyuri bácsinak sem ártana, ha néha belenézne a híradóba és tanulna az ott elhangzó főbb hírekből, ez esetben a szovjet (gy.k. orosz, de nekem szovjet) kormányzat és Hodorovszkij harcából, ugye, aki hasonló módon agitált és támadott, aztán hirtelen börtönben találta magát, ahonnan a jelek szerint egyhamar nem is kerül majd ki. Mert mindenki sáros így vagy úgy és ezt ők tudhatnák a legjobban, akik hatalmas vagyonokra tettek szert, még innen nézve is gyanús körülmények között. Dehát amíg nem érdeke valakinek, a papírjaik alszanak valahol, aztán hirtelen előbukkannak, ha szükség van rá. Gyuri bácsi is jobban tette volna, jobban tenné, ha a gyanús üzletei gyümölcsét egy csendes sziget felvásárlására fordítja, mert ha szorul a hurok, nem fogják befogadni sehová, hiába az előpuhított "nyílt társadalmak", már ott is vannak helyi hatalmasságok, akik, ha nem üzlet, akkor elfeledkeznek a kezdő lökés mögött állókról és értetlenkedve néznek majd a menedékért kopogó emberkére. Mert a nagy vagyon eddig sem védett meg senkit egy nagyhatalommal szemben, még békeidőben sem. Hát most a terrorista veszélytől reszkető, gerillaháborús közérzésben...
2.TGM, aki egy nagyszájú hülye (lásd hétfői(?) MH), aki még mindig ott tart stílusban, mintha az ivócimboráinak háborogna a sarki kocsmában, dehát nem ott teszi, hanem nagy példányszámú lapokban. Ami szomorú, hogy ő ezeket az írásokat legtöbbször nem is gondolja komolyan, valahogy nem is tűnik neki fel, hogy egyesek (sajnos elég sokan) mértékadó publicisztának tartják és öntudatos önérzettel menetelnek az általa mutatott irányba (ez őket is minősíti, of course). Hehe. Szép példa a birka népre. Akiket egy paranojás szélsőbalos kedvére táncoltat és ők még büszkék is rá. Na nem a táncra, hanem a nyájra, amiben oly szépen bégetnek. Dehát minden népnek olyan véleményformálói vannak, akiket megérdemel.