csak a miheztartas végett... :)

Ha már beígértem, akkor beírom.
Sunset. Napnyugta egy vulkán parazita kráterének keleti felén, amikor a teambuildingünk második napjának délutánján az árnyékból kimerészkedtünk egy kőre. S ott készült ez a kép, amin nem valakinek az aurája látható, hanem csak az ellenfény festi ilyenre. Már túl voltunk egy délelőtti paintballon, ahol kicsit megrándult a combom miközben térden másztam a susnyásban, és sikerült úgy beletérdelni a csalánba, hogy a vastag katonanadrágon keresztül is megcsípett, és ahol minimálstratégiával sikerült minden mérkőzést elveszíteni, vagy -mikor szerencsénk volt- döntetlenre kihozni, és nyakig sárosan, egy óra késéssel beesni ebédelni, mikorra a lusták már toporzékoltak, és mikorra a délutáni tötélcsúszás-programnak is sikerült betenni, hisz az elcseszett háromszor-másszunk át-mire földet érünk módszer 10-15, de esetenként félórát is felvett, ami túl sok volt ahhoz a félperces élvezethez, mikoris siklassz a semmi fölött egy drótkötélen... Volt még betervezett game-party, amiből hál' Istennek nem lett semmi, mert a bénák a sok hub meg kábel ellenére nem tudták belőni a hálózatot (ping volt, úgyhogy nemsok hiányzott, mikor feladták :)), szauna-jacuzzi-meleg-hidegvizes medence, sok bor, és rostonsült húsok, macska, olcsó poénkodás. Nameg éjjel négykori fals tűzriadó, elromlott a cucc és kivisított mindenkit az ágyból: tiszta zombifilm, ahogy az elhízásnak indult majmok hiányos öltözetben kóvályognak és anyáznak a folyósón. De volt, aki annyira nem esett kétségbe: eszméletlenül idétlen (álmos?) fejjel sört bontott és kiült a szálloda elé cigizni...

És egy pletyka: a Házinyulas nem házinyulas többé, sőt lassan nem is kolléga, azaz még két napig az. Bomlik a csapat, mennék én is, de nem vonz semmi sem.

Lehetne a mottója az Elefántnak, amit a hétvégi mozitobzódás során láttunk. Baudrillardot idézi az a szürreális nézőpont, ahogy megismerjük a szereplőket, ahogy végigkövetjük őket azon a napon, és nem a hűvös dokumentarista* távolságtartás az, ami a végtelenben apró pontként jeleníti meg szereplőinket: az iskola, a hatalmas sportpálya, minke csak részeit tudják belakni, a hatalmas termek és végtelen folyósók, a szereplők teljes üressége, amint céltalan robotként mászkálnak fel-alá a végtelen térben. Célja, valamilyen tudása, érdeklődése csak a fotós srácnak van, aki valamiképpen kitűnik a céltalanul téblábolók tömegéből, hogy aztán tökéletes droidsággal (vagy a nagy lehetőséget megérezve) szeme elé kapja fényképezőgépét és click az első lövés után. Élete fotója? Nem tudjuk meg, mert a második lövés az övé. Üres az erős kontrasztos fiu is, a kétszerezett fekete-sárga kombinációval mintegy kiemelkedve a szintén színes, de mégis szürke tömegből. Őt is érdekli a környezete, a közvetlen, mert a többiről semmit sem tud: látjuk törődik az apjával, az ismeretlen gyerekekkel, akiket a sulitól próbál távoltartani, de fogalma sincs a nagyobb értelemben vett világról, a WW2-ről... amint a lövöldözős gyerekeknek sincs: rajzol, zenél, de nem tudja mit, a teljes apátia csak a fegyverek bűvöletét engedi közel hozzájuk. Nem tudunk meg róluk semmit, mert nincs is amit megtudni: ugyanolyan jellegtelen egyen-emberek, mint a többi. A megvalósult utópia egyen-emberei, kiknek a vágyait már mind megvalósították, a céljaikat már elérték, még a kezüket sem kell kinyújtani értük. Libertatea fara efort [erőfeszítés nélküli szabadság]? á lá Culianu? hmmmm...
Ezért nem marad semmi a világban, ami húzza őket, ami ellen- vagy mellett harcoljanak, minden távol maradt tőlük, mert minden lényegtelen. Mire van szükség a földi paradicsomban? Mi mozgathat meg valamit ott, ahol a táj is végtelen? Ahol érezni a végtelent és a létező utópiát egyszerre? Nem lehet hinni, nem lehet tenni, nem lehet létezni sem, mert már az életösztönök is kihaltak: ahogy a rasztás fiu a kíváncsiságtól(?) hajtva megkeresi a lövöldözőket, majd mintha a TVben látná közel megy, és hagyja magát lelőni.
Mert annyira szürreális, annyira nem evilági a táj, hogy a létező utópia mindent lenulláz, ami még szikrát adhatna a felnövekvő gyerekeknek, ami még megidézné azt a valamit, amitől másak az emberek, amiben különböznek, amitől azt látjuk: ez másvalaki...
és itt elérkezünk a pre-utópikus generációhoz, és filmet is ugrunk... [rövidesen]
__________________
*: ordító ellentétként ott van Moore. Akár a legújabb, akár a columbineos filmje.

Majdnem írtam. DE fotó is járt volna a poszthoz. De átmenetileg meghalt az imageshack. De nem tudok másik hostoló szervert. De a hét elejéről lett volna szó, reménykedj(et)ek, hogy nem felejtem el. Mire újra lesz.

Majdnem-kéthét után visszajöttem: túléltem a keddi paintballt és sikeresen elkerültem a vízbefúlást és az alkoholmérgezést is. Most bágyadt vagyok (=álmos és kedvetlen), majd holnap...

Bazz, ez a magyar online kereskedelem: azt még lenyeltem, hogy a domainem regisztrációjának kifizetését a tetves inter-európa bank online fizetőrendszerében lehet csak megtenni, ahol csak visát fogadnak el, szegény c3, biztos máshol nincs haver, így kénytelenek azt a használhatatlan szart belinkelni.
De az online könyvrendelés, amit Philip K. Dick Kizökkent idő c. művével kiséreltem meg, egyszerűen botrányos. Nos, mi is a nagy helyzet? Az online rendelés esetén kapott -5% (89 Ft) kedvezmény talán érdekel valakit, de a tovább gomb lenyomása után feltehetőleg még a lelkes netshoppolók is lehülnek: futár reggel 8 és 15 között (csak Bp) 450, ha bankkártyával fizetünk, és ez a legolcsóbb! Az ingyenes kiszállításhoz min. 20,000(!) Ft értékben kell vásárolni (~12 db könyv), hát elmennek a jó büdös francba, de tényleg, az amazon $24.99 (~5,500 Ft) felett ingyen szállít, és nem egy tetves városon belül! És -természetesen- csak dombornyomott debit cardot (Visa vagy MasterCard) fogadnak el, mert csak. Mellesleg van ilyenem, de nem fogom megadni a számát valami elcseszett online rendszernek, hogy aztán parázhassak: mikor tör be valamelyik szerencsétlen script-kiddie* a szájtjukra és használja fel szépen a pénzem saját céljaira. Azért van a credit card, hogy reklamálni lehessen utólag is, és ne én futkorásszak az elcsalt többlet után.
És akkor még rinyálnak, hogy nem vásárol senki online. Hátbazz, inkább hazafele megveszem az aluljáróban kevesebb macerával és olcsóbban. Most azért fizessek legalább 361 Ft-al (20,28%) többet, mert nyugaton így vásárolni trendi? Nyugatról én is így vásárolok, de nem itt. Feldughatják az online boltjukat.
___________________
*: mondjuk éppen azoktól nem kell tartani, de vannak okosoabbak és az szopó lenne.

És itt egy érdekes ÉS cikk: Irak, Foucault, Derrida, avagy mi köze van a dekonstrukciónak a kritikai geopolitikához? [posztújbaloldal: ez különösen tetszik, új buzzword, tessék figyelni mikortól kezdik majd a sznobok használni!]
Előzménynek azonban nem árt elolvasni Seres László eredeti cikkét (amivel, csak úgy mellesleg, nagyvonalakban egyet is értek*), valamint György Péter Seres cikkére írt válaszát, amit Neményi László szed ízekre a fenti cikkben.

Vidám az élet.

_____________________
*: és a pacifisták felőlem be is kaphatják...

Nincs kedvem semmihez, még dolgozni sem. Legszívesebben magam olvasnám, de napok óta nincs semmi új. Nincs új post. Azaz a tegnap belekezdtem egybe, de aztán mégsem írtam két mondatnál többet.

Cserébe olvastam blogokat. Pumpkin megunta és kitálalt: nemis barátnő, nemis bikapcsolat, nemis ő, csak a rinyálás maradt, ami miatt már régen nem olvasom. Olvastam. Mert kb. 1 hónapja rákattantam valakinek az oldaláról, és azóta néha megnézem. Így derült ki a mai.

Suematra újra ír, de túl vidám és alig cinikus.

Régen nem láttam filmet moziban.

El kellene menni már.

Ma délelőtt az esőben bandukolva eszembe jutott Culianu (ki ismeri?) Hesperus műve, amit nemrég olvastam újra, miközben magas lázzal haldokoltam otthon, és az abban körüljárt szabadság fogalmak és gyakorlati megvalósításuk.
Ma erről akartam írni, de aztán mégsem. fáj a torkam, levert vagyok.

Joey írja, hogy hideg van.
hihihi...

Ne feledjétek, jún 15 arc-plakát kiállítás határideje!
A fidelitas rendezett egy ellen-kiállítást valahol, élőben nem, csak az indexen láttam. Persze, az indexes cikkből süt a savanyú szőlő feeling, pedig tényleg csak egy ellen-arc kiállítás, kb. ugyanolyan színvonalú plakátokkal, csak ellentétes előjelü politikai üzenettel átitatva. Talán megnézem, még nem döntöttem el, egyelőre azon drukkolok, hogy legyen egy kis jó idő a hétvégén, hogy lehessen fotózni, kell még egy kis anyag a plakátjaimhoz.

Érdekes tevékenység a blogírás. Merthogy minek? Meg kinek? De tényleg. Most érezzem magam rosszul, ha a beígérteket nem írom meg időben (vagy egyáltalán) vagy ne? És ha írok, mennyire legyek igényes? Mintha csak magamnak írnám és akkor lehet helytelenül írni, gyanús szóösszetételeket használva, ekezetek nélkül, csavaros, ésisaligértem mondatokkal, vagy inkább ne? Milyen gyakran? És mennyit? Meghagyjam az átlagon aluli postokat, vagy utócenzúrázzak? Vagy csak a nagyon jókat írjam meg? Képek legyenek? Mennyire igényes képek? Egyáltalán miről írjak?
- Mit láttam?
- Mi történt ma?
- Mit gondolok ma?
- Mit gondolok ma egyes aktuális dolgokról?
- Mit fogok ma tenni?
- vagy?
Éseztígyminek?

És ezt így hogy?
Mondhatta Joey szombat délben, mikor a kerti partihoz még semmi sem volt meg. És nem is lett volna, ha nincs más, aki megcsinálta. Mi persze késtünk egy órát, nehogymá kelljen valamitis az előkészületekből részkivenni, különbenis még Csvel kellett hadakozni, hogy menjünkmárel, nameg meghívottak voltunk, vagynem? Volt ott minden, az esőt is kihúztuk a fák alatt, a kaja is jó volt, az emberek is. Aztán mégiscsak erőt vett magán az eső, ők bemenekültek, mi kinnmaradtunk, s megvitattuk az élet nagy és kis dolgait...
Hideg van, néger?