Jóformán még be sem fejeződtek a felvételik, máris olvashattunk róla, a nemrégiben oly nagy nyilvánosságot kapott Matula magazinban. XY két történetet sző össze, feltételezem, reményei szerint egy formabontó elbeszélésben, amiben a tél-nyár ellentétet két szenvedős történettel ellensúlyozza. De az újítás, a meglepetés, az ismeretlen ezzel abba is marad, ha egyáltalán elkezdődöttnek nevezhetnénk ezt a gyenge próbálkozást: első történetünkben a hisztis anyakedvence minden mindegy alapon belemegy egy síversenyen való részvételbe, amihez már az induláskor sem volt kedve, és bősz elhatározása, miszerint nem fogja jól érezni magát, szerencsésen bejön: sikeresen rosszul érzi magát az elindulástól a megérkezésig. Lányunk fogalom nélkül vagdalkozik, belerúg a szervezőkbe, az időjárásba, de még az alpesi síbe is, mintha nem ő jelentkezett volna a hétvégi sportra, mintha már előző alkalmakkor a negyven fokos napos tengerparton síztek volna. És természetesen, minden az iskola, szervezők, a környezet hibája, akik a megtestesült apátiát megpróbálták kimozdítani az általa épített dac-toronyból.

Nos, nem is lenne érdemes több szót erre vesztegetni, ha az elbeszélés nem érintené felszínesen a felvételiket. Lányunk művésznek készül, láthattuk már az elbeszélése első részéből, hogy a földi dolgok nem érdeklik, sőt a transzcendens is kevés hozzá. Talán ezért. És? És újra fogalom nélkül beszél olyasmikről, ami állítólag akar lenni, ami már. És nem is ragadtam volna billentyűzetet, ha nem egy annyira ismerős jelenséggel találkoznánk írása második részében, mikor a nyúlfarknyi befejezésben (vagy második részben? - ezzel (is) hadilábon állunk) megemlíti az ars poeticáját, ha megengedhetek egy enyhe túlzást magamnak, mert jóindulattal is csak tizenéves dac - hideg fejjel, ami meglehet, hogy egy kocsmaasztal mellett jól hangzik, de onnan kilépve szánalmas hősködéssé satnyul. Lányunk új fogalmat alkot a művésznek, mint önálló, a társadalomból valamelyest kilógó, annak utat, vagy görbe tükröt mutató, a felmagasztalt, vagy lenézett próféta vagy jómunkásember vagy koldus szerepét elfogadó, vagy környezete által ráaggatott koloncként viselő személyeknek. Mert tagadja mindazt, ami valamikor jellemezte, és azt is ami jellemzi vagy jellemezhetné ezt az amúgy nehezen behatárolható csoportot: szakmabeli tudás és/vagy alapos művészettörténeti ismeretek. Azaz nem értünk hozzá, és nem is tudjuk mi történt/történik a világban. Ehhez nem kell szakértőnek lenni, hogy kitaláljuk az általuk készített alkotások értéket, és ahhoz sem kell nagy hozzáértés, hogy ezek - az amúgy néha itthon körbeugrált alkotásoknak - külföldön, ahol a pénz és a szakértelem van, mennyire megbecsültek és elismertek.

Itt az ideje hogy az ilyen fogalom nélküli önjelölt pancsereket ne engedje maga közé a hazai művészközösség, ellenkező esetben süketek és vakok egymásnak készített és előadott színjátékává silányul az amúgy sem igazán (el)ismert Észak-Balkáni Köztársaság művészete.

Heck, ez lenne az utolsó napom és dolgoznék, de doksit olvasni nics kedvem (vajh mikor hagyom abba, kérditek ;) -- jogosan), mert tárgyalni kellene két figurával arról a cuccról, aminek én vagyok a szakmai vezetője (kicsit architekt, kicsit projekt mgr, kicsit minden), de nem érnek rá a k.a nagy semmitevésben. Én meg ráérek, de minek.
Közben szépen összecsomagoltam, mert hó végén költözünk az emelet egyik végéből a másikba, és mivel nem leszek, ma kell átcipelnem a sok cuccot. Vagy kacatot. Mindegy.
Mert ilyen ez a hely, nem túlságosan helyhez kötött az ember. Négy éve vagyok ezen az emeleten és ez lesz a hatodik helyem úgy, hogy a másodikon több, mint két évet ültem. Azóta meg egyfolytában költözöm. Költözni jó ;)

Olvasom a plastikot, mert igaz, hogy nagy a pofája az "első magyar blogger"-nek, de néha lehet baszottjó linkeket bogarászni az oldaláról. És ez jó. Itt van pl. egy sw blog a zokszigen, érdemes belenézni, a srác egész komolyan követi a dolgok állását. Nos, ha ilyenek érdekelnek, akkor i Itt van a Joel on software is, amit szintén érdemes pingelni néhanapján.
Mind1, tudom, hogy a nethasználók nagy részének fingja sincs ezekről, dehát ez végülis rólam szól. Magamnak nem magyarázom, legalábbis ennél részletesebben, akit nem érdekel, ugorjon.

Nézném a Shrek2-t, de valamiért szaggat. Basszus egy ibm gép, 2.6 gigás P4 proci, 1 G memóriával és szaggat az elcseszett lejátszás. Fingom nincs miért, 30% -on a cpu. fuck.

Ez a 401-ik postom. Mivel van egy-kettő draft, nem lehet pontosan tudni, de valamikor kellene egy jubileumi. Nos, nem lesz, túlságosan is meleg van.
Mellesleg elutazom 1 hétre.

Egy kis lépés nekem, de nagy ugrás a karrieremnek... előre vagy hátra... ez majd elválik. Szóval egyelőre no england, maradok, bassza meg.

Épül-szépül csodálatos városunk... Nem gyakran járok az infoparkba, egészen meglepett, hogy az elmúlt 1 évben mennyi minden épült oda. Sajnos vannak annyira ízléstelenek, hogy modernbe oltott posztszocreál irodaházakkal kezdik tarkítani a bme és elte kissé visszafogott, barátságos vöröstéglás, valamint az ericcsson puritanista fehér és üveg highteches irodaháza által felállított sokszög belsejét. Pfúj.
Képünk azonban nem az infopark csodálatos világába kalauzolja el az érdeklődőket, hanem egy belvárosi felújítás helyszínére, ahol a múltbaforduló bérházat építik-szépítik giccsbefordulóvá, a kedves kerületi v. fővárosi hivatalnokok szíves engedélyével.
Mert nincs is annál csodálatosabb, mikor a városkép jobbítását folyton szem előtt tartva a látástól mikulásig közpénzből robotoló városatyák ilyen csodálatos ajándékkal lepik meg a környéket, sőt ha nem is az egész várost, de legalább a vájtfülüeket, illetve szemüeket, nézzünk rá pl. a lehel-csarnokra és egyből könnybelábad a szemünk a meghatottságtól... Ilyen lesz ez a csodálatos remekmü is, amintcsak elkészül, s ott ünnepelheti a környék lelkes lakossága, a felelősen szavazó állampolgárok tömege, valamint a nemsokára felnövő és aztán felelősen szavazni fogó apróságok, választott vezetőink csodálatos ízlését.

Ha valaki arra kérne, határozzam meg az attitűdömet az ismeretlen/új dolgok irányában, nehezen menne. Valószínűleg ellentmondásoka bukó, konkrét eseteket hiányoló szöveg-tengerikígyó lenne az eredmény, aminek se füle se farka. Természetesen nem a politikai attitűd, hanem mint világnézet szempontjából értem az egészet, mert az előbbi nemigazán hiteles, sőt nem is igazán szétválasztható a jobb-bal illetve liberális-konzervatív szembenállás négyescsillaga mentén. Node hagyjuk a politikát, mert nem érdemes ilyesmivel tölteni ezt a gyönyörű napot, és kanyarodjunk vissza az elejére. Liberálisnak tarom magam, ha a négy közül választani kell, ami helyett szívesebben mondok libertániust vagy semmit, mert annyira de annyira sikerült mindenhol lejáratni, hogy akkor inkább legyek bármimás, akár vogon is, mint egy akolba tartozó azokkal.
Arról van szó ugyanis, hogy a mostani nagy átszervezés után az újabb tótumfaktum kitalálta, hogy hasznosítani fogja a valamilyen management trainingen tanultakat, s az szerint fogunk dolgozni. Ez már önmagában is úgy hangzik, mintha valami jehovista (vagy hitgyülis, vagy anyámkínja fanatikus neo-, esetleg anti- keresztény szekta) alakuló ülésén lettünk volna, vagy egy rosz vicc, de nem, ő tényleg így is gondolta. S hogy miről szóltak az elképzelések? Elsősorban márnememlékszem milyen módszer, ami egy neoszindikalista-posztmarxista szekta működési módjára emlékeztet, vagy a klaszikus manageri attitűdre (ha van egy probléma, akkor olyan távolról kell szemlélni, hogy az összefüggéseivel együtt jobban lehessen látni... ha elég messzire megyünk, akkor a probléma pontszerű lesz, ami nem is probléma, mert csak egy pont ;)), azaz keressen a csapat 30 napra elegendő feladatlistát, majd napi egyeztetésekkel és feladatátcsoportosítással hajtson gőzerővel. A végén pedig mutassa be, mire jutott. A kulcsszó az önszerveződés. Kettes számú: előbb a tesztek, utána a kód (miért van ilyenkor az az érzésem, hogy aki ezt kitalálta kb annyi gyakorlati tapasztalattal rendelkezett, mint a j2ee-sek, akik szintén adnának egy app servert egy webshop alá, igen lehet ballisztikus rakétával légyre vadászni, de minek!?). A harmadik az extrém programozás, ami abból áll, hogy ketten írják a kódot, azaz ketten ülnek 1 gép előtt, s míg az egyik ír, addig a másik gondolkodik és közbeszól, illetve megvitatják, hogy miértis úgy és nem amúgy. Nos, az első még valamennyire elfogadható, annak ellenére, hogy a kiváltságaim egy részének elvesztésével jár (hisz j2ee-ben igyekeztem a kódírástól fényévekre eltávolodni), de talán lesz ebből a junkból valami. A másodiknak talán van gyakorlati haszna, ha a web shopot (kiafasz ír webshop alkalmazást egyáltalán??) akarunk fejleszteni. A harmadiktól meg sikítófrászt kaptam: ne üljön valami izzadságszagú folyton pofázó majom az én boxomban, ne kelljen a pofáját néznem, sőt ne lógjon a nyakamban, bazz, mégha végtelenül hatékony, akkor sem.
Szóval ez a mai nap, most párhuzamosan Joeyval csetelek és a Házinyulassal történő sörözést tervezem emilben. Multitaszkos vagyok, vagy mi :))

Ugye azért ti sem adnátok 135 ezret egy hiperszuper presszó gépért?
Ugye nem?...

Épül a jövő ;)

Enyhén fáj a fejem, tegnap újra búcsúztattunk, ezúttal csak az emelet másik felébe távozik az illető, gondolom kellett egy alkalom minek kapcsán el lehet küldeni az asszonnt és a gyereket, és inni a haverokkal. Nameg végre kipróbálni a játékokat, amiket eddig a gyerek miatt nem lehetett, mert nyűgös lett, ha apuci elvette őket ;)
Most fejfásósan macskajajjal, kevés élet és munkakedvvel várom, hogy végre történjen valami, de csak a töketlenkedés folytatódik, asszem, mert mi más?
Bazeg. De nem írhatok róla, mert nemtom ki olvas. És...

A wired tudósít a new yorki hacker konferenciáról. Érdekes.

Ma újra training volt és beugrottam levelet olvasni, mert doksit most nem fogok. Még otthon sem, pedig hazaviszem mindig lelkesen, hátha. Aztán persze nem, mert nem. Mert legrosszabb esetben is civ, vagy vmi olvasnivaló.
Elgondolkodtam azon, hogy mi is lenne az igazibb: sokat írni, azaz rendszeresen, de akkor csak olyan mamitörténtvelem stílusban, vagy ritkábban, de akkor színvonalasabban. Mert persze nem írtok, kis büdösek, hogy mit olvasnátok, meg nem is kívánságműsor, de azért hátha ;)
Tanfolyamon olyan fél szemmel követtem az eseményeket, mikor nem kellett gyakorlatot csinálni, mert az UIt nem lehe kibírni teljes figyelemmel, s közben olvasom TGM újabb fröcsögését az ÉSben, most mit lehet erre mondani? Semmit, de ha mégis, akkor valami ilyet: értelmes ember nem olvas 168 órát. értelmes embert nem érdekli, hogy mit ír a 168 óra. értelmes ember nem próbálja faszfej kollégáit mentegetni. TGM sem értelmes ember, mert nemcsak, hogy menteni akarja a menthetetlent, hanem még hülyeségeket is ír ennek érdekében. értelmes ember nem veszi komolyan a 168 órás f.kat, sem a bibliával ellentüntető buzgómócsingokat. mert ki a jobb: aki totális bigottságának a nem-észlelése közben bibliával ellentüntet, hogyaszongya a melegség intézménye nemkívánatosnak nyilváníttatott (remélem majd megkövezik a hasonszőrüek, ha nem áldoz rendszeresen fiatal bárányt a közeli hegyen), vagy a primkó tudósító, aki fogalom nélkül ír le olyasmiket, ami még barátok között sem pc, valami zsíros hajú leszbiket emlegetve? Nos, ugye hogy nem az utóbbi. Merthogy azokról az ellentüntetőkről általában tudni, hogy nem a realitások nehezen definiálható mezején élnek, de az úságírócskáról, aki mellesleg nő is, nem, és mint véleményformáló jól belecsap a szarba mikor ilyeneket ír le (mellesleg a 168 óra olvasóinak véleményem szerint teljesen mindegy, nem lesznek ettől lejjebb, de TGMnek hála sikerült többmédiumossá tenni az eseményt, ami napokon belül a mainstream média figyelmébe is kerülhet, lévén nyár és dinnyeszezon, s akkor a primkó pörköltzabáló prolinak nemcsak a private gold macsólogikájú leszbikusfogalma van, miszerint azé csinálják, mert még nem érkezett meg a nagyfarkú vízszerelő, aki majd jól megrakja őket, a helyes útra análisan visszalöködve szegény kiéhezett kislánykákat, hanem a zsíroshaj is, ami szintén megerősíti az addigi eltévelyedésről szóló szemléletüket. /most hagyjuk a köztes kategóriát, akit zavar rejszolás közben a férfiseggek, és/vagy farkak látványa/, node zárjuk be a zárójelet, ha a hülye embereket már nem lehet), s mint a haladó értelmiség elégedetten dől hátra. Ez még a kisebbik baj lenne, hisz írtak már ennél sokkal nagyobb baromságot, és nemcsak a nevezett orgánumban, a lapnak tünő tárgyban (hogy a faszfej tanáruras análkomikust plagizáljam), de a megnemértett singliértelmiségi TGM (aki sokkal jobban megbecsült volna itthon is, amely tény miatt állandóan keseregni szokott, ha nem érezné küldetésnek mindenbe belepofázni, a legalpáribb stílusban) előveszi a témát, csámcsog rajta, majd feldobja a labdát, aminek közvetkeztében újra a ki lép ki honnan jellegü lesz az ÉS eljövendő sok száma, csak most ki a nagyobb f.fej lesz a téma.
Nos, üdvözöljük együtt tizteletbeli leszbikusunkat, TGMet!
Én kérek elnézést.

Tegnap újra elbúcsúztattuk a Házinyulast, mostmár végleg. Volt ott minden, vagyis kiültünk a Berliner teraszára, ettünk és megittunk vagy 4 zsiráfot, valamennyi töményet és a zsiráf előtt még pár kozrsóval, aztán elkísértük egymást, s hazablattoltam a busszal.

Most persze fáj a fejem, émelygek és a gyomrom is elrontottam... És a tanfolyamról is el kellett jönni, pedig a csendes netezésen kívül másra nem vagyok jó.

Ma félhivatalosan trainingen vagyok, ami annyit jelent, hogy elvileg tudnak róla, de lebeszéltek :)
Vagyis nem vagyok itt.

Újabb feljemény az IE exploittal kacsolatban itt, ha valakit érdekel.

az evil mértéke egyre inkább nő... mostmár 35% ;)
/valamiért nem frissül a site, hiába postolok... vagy csak innen nem látszik??/

erről már régebben akartam írni... ha még valakinek nem ment el a kedve az IE-től, akkor olvasson... Ennyit erről és a monpolhelyzetbe hozott nagy cégekről. Mert a faszt segíti az innovációt és a nagy faszt lesz ettől előbbre a világ. Az IE-t a Necckép kihalása óta gyakorlatilag csak toldozzák-foldozzák, a nagy hibákat esetleg kijavítják, de aminit látjuk még azt sem.
Most olvasok (azaz olvasnék, ha nem civeznék észnélkül) egy érdekes interjú kötetet, amit Tillmann és valaki készített különböző területeken aktiváló emberkékkel, Ezredvégi beszélgetések a címe és nagyon színvonalasak. És abban van valaki közgazdász, aki a globális gazdaságról beszél és kifejti (ha valakinek eddigre nem lett volna egyértelmü*), hogy a multik csak megfolytják az áruk szabad áramlását, mert monopol helyzetben (csak egymással versenyezve) egyszerűen a legtöbb profitot hozó megoldást választják, ami nyilván a legolcsóbb és legsilányabb is az adott körülményelk között, és hogy egy nagy humbug az egész munkaerő és árú szabad mozgása, mert egyedül a pénz mozog szabadon, a többit pont a multik korlátozzák, illetve hogy a maximizált kivitel az optimális helyett, mert így csak az országok járnak roszul, hisz az összkivitel és behozatal egyenlő a világon...
__________________________
*: megjegyzendő, hogy a könyv '92 körül íródott, aztán átdolgozva újra kiadták, vagyis az interjúk nagy része kb. 10 éves...

Olvasom, hogy átalakítanák a Millenárist. Bazz, egy kellemes hely, ahol függetlenül, hogy ki építette, és miért, jól el lehet lenni néha. Erre meg az az agyatlan fasz kormány plázát akar építeni*. Basszák már meg, nincs elég pláza, a fasznak hiányzik mammut 3, elég az a kettő, ami már van. mér nem a nyóckerbe építik vagy bivalybasznádra, ahol úgysincs semmi?? áááááááááááááááááááááááá.
Szóval viszlát és kösz a halakat. A megfagyott aranyhalakat, I mean.
_____________________
*: igen, olvastam, hogy ez csak az egyik lehetséges scenario. ismerve a racionalitásukat, ez a legvalószínűbb.

Hétvégén a pénteki Házinyulas előbúcsúztató után a semmiből előkerült Iksz, aki előre be nem jelentett látogatáson volt itt, és kihurolt az éjszakába, ebből későig tartó sörözés lett a Darshanban, majd másnap reggel (mert 10 óra igenis reggel) elmentünk fürdőbe, kikúrálni az előző éjszakázást, de -talán a meleg miatt- ellentétes hatása volt, mi legalábbis kidőltünk tőle. Valószínűleg ők is, ugyanis az estére betervezett mozizás és kocsmázás elmaradt. Másnap reggel meg mentek vissza.
Fura volt újra látni, most tényleg csont és bőr, alig maradt belőle valami, nagyon idegen, csak a mosolya a régi. Az egyetlen, ami megmaradt.
Hogy azért a mozi ne maradjon el, megvolt az About Schmidt, ez a végtelenül cinikus és szomorka film. Mi is az élet és hagyunk nyomot magunk után? És mit?

Jön, jön, jön a többrészesre tervezett útleírás, filmelmélkedés és talán az étterem és kávéház ajánlót is felfrissítem, hisz itt a nyár. Mellesleg unalmas doksikat kell olvasnom. Újra.