Ha valaki arra kérne, határozzam meg az attitűdömet az ismeretlen/új dolgok irányában, nehezen menne. Valószínűleg ellentmondásoka bukó, konkrét eseteket hiányoló szöveg-tengerikígyó lenne az eredmény, aminek se füle se farka. Természetesen nem a politikai attitűd, hanem mint világnézet szempontjából értem az egészet, mert az előbbi nemigazán hiteles, sőt nem is igazán szétválasztható a jobb-bal illetve liberális-konzervatív szembenállás négyescsillaga mentén. Node hagyjuk a politikát, mert nem érdemes ilyesmivel tölteni ezt a gyönyörű napot, és kanyarodjunk vissza az elejére. Liberálisnak tarom magam, ha a négy közül választani kell, ami helyett szívesebben mondok libertániust vagy semmit, mert annyira de annyira sikerült mindenhol lejáratni, hogy akkor inkább legyek bármimás, akár vogon is, mint egy akolba tartozó azokkal.
Arról van szó ugyanis, hogy a mostani nagy átszervezés után az újabb tótumfaktum kitalálta, hogy hasznosítani fogja a valamilyen management trainingen tanultakat, s az szerint fogunk dolgozni. Ez már önmagában is úgy hangzik, mintha valami jehovista (vagy hitgyülis, vagy anyámkínja fanatikus neo-, esetleg anti- keresztény szekta) alakuló ülésén lettünk volna, vagy egy rosz vicc, de nem, ő tényleg így is gondolta. S hogy miről szóltak az elképzelések? Elsősorban márnememlékszem milyen módszer, ami egy neoszindikalista-posztmarxista szekta működési módjára emlékeztet, vagy a klaszikus manageri attitűdre (ha van egy probléma, akkor olyan távolról kell szemlélni, hogy az összefüggéseivel együtt jobban lehessen látni... ha elég messzire megyünk, akkor a probléma pontszerű lesz, ami nem is probléma, mert csak egy pont ;)), azaz keressen a csapat 30 napra elegendő feladatlistát, majd napi egyeztetésekkel és feladatátcsoportosítással hajtson gőzerővel. A végén pedig mutassa be, mire jutott. A kulcsszó az önszerveződés. Kettes számú: előbb a tesztek, utána a kód (miért van ilyenkor az az érzésem, hogy aki ezt kitalálta kb annyi gyakorlati tapasztalattal rendelkezett, mint a j2ee-sek, akik szintén adnának egy app servert egy webshop alá, igen lehet ballisztikus rakétával légyre vadászni, de minek!?). A harmadik az extrém programozás, ami abból áll, hogy ketten írják a kódot, azaz ketten ülnek 1 gép előtt, s míg az egyik ír, addig a másik gondolkodik és közbeszól, illetve megvitatják, hogy miértis úgy és nem amúgy. Nos, az első még valamennyire elfogadható, annak ellenére, hogy a kiváltságaim egy részének elvesztésével jár (hisz j2ee-ben igyekeztem a kódírástól fényévekre eltávolodni), de talán lesz ebből a junkból valami. A másodiknak talán van gyakorlati haszna, ha a web shopot (kiafasz ír webshop alkalmazást egyáltalán??) akarunk fejleszteni. A harmadiktól meg sikítófrászt kaptam: ne üljön valami izzadságszagú folyton pofázó majom az én boxomban, ne kelljen a pofáját néznem, sőt ne lógjon a nyakamban, bazz, mégha végtelenül hatékony, akkor sem.
Szóval ez a mai nap, most párhuzamosan Joeyval csetelek és a Házinyulassal történő sörözést tervezem emilben. Multitaszkos vagyok, vagy mi :))