De előbb a spanyolok: érdekes kiállítás, ami nemcsak a szépművészeteket, hanem az alkalmazottakat is felöleli, így elég jó képet kaphatunk a háború utáni Spanyolországról. Van ott minden: fesztészet, grafika, installációk, szobrászat, design, epítészet, film, fotó, sőt plakátok is. Bóklászásunk közben újra szembesülnünk kellett a kultúrára éhes közönség visszafogottságával, amikor a filmről szóló összeállítást mindenki lábon állva nézte egy kis ideig, majd továbbszaladt, nem mervén ráülni az odarakott kockákra. Egészen addig, amíg mi rá nem telepedtünk egyre, és nem kezdtük onnan nézni. Rövid időn belül tele lettek a kockák: az addigi 1-2 lézengő helyett nagylétszámú közönség pislogott a -mellesleg ügyes- összeállítás vetítésén. Megállapíthattuk, hogy az ötvenes években is lehetett normális épületeket tervezni és építeni, az autókról nem is beszélve, valamint a tárgydesign szédületes fejlődését is: a maiak alig térnek el az ötven évvel ezelőttiektől(!). Bravó, mit is mondhatnék...
A csalódás a Picasso volt, mert eredetileg azért mentem oda, és ki venné észre a metrón felfele jövet az öles Picasso alatt a hangyafasznyi betűkkel írt "könyvilusztrációi" csillagot.
Ja, az @rc? Hát az szar ;) Bővebben: ugyanazzal a színvonaltalan plakátdömpinggel árasztották el a felvonulási tér parkolóját, mint ahogy már megszokhattuk az előző évek során. Természetesen, hasonlóan a tavalyi évhez, a politika már nem annyira fontos a mindennapi életben, ezért mellőzik, helyette van mindenféle más. De ahogy nem lehet bármiről általános véleményt mondani, erről sem. Vannak jók. Vannak ötletesek, vannak elgondolkodtatóak. Vannak. Kb 5-6 plakátot számoltam össze, amik az előbbi kategóriák valamelyikébe beleillettek. De a többi színvonaltalan. Ami tetszett: kaki, hova máshova?; a két best-re hajazó művészek. akikről még beszélnek; hülye, a média árt!; igen* /öles betűkkel/ *nem /alig láthatóan a plakát alján/, és még pár másik, ami most nem jut eszembe. És íme, az alkalom apropóján összedobott plakátom:

No comments:
Post a Comment