Megnéztem a hétvégén a Passiót. Hmmm. Annak ellenére, hogy vad acsarkodás előzte meg, és nyilvánvalóan fogalom nélkül köszörülték nyelvüket rajta olyan, számomra ismeretlen kritikusok, akik napilapokban művelik a plebszet, a film jó. Az első jelenet kissé túljátszott, de aztán lassan meglelik a hangot, és átjön a film, átjön az erős jeleneteken is, mert nemcsak erőszak van a képeken, hanem üzenet is. Egy jobb világ üzenete. Nagyon aktuális. Mert nem is annyira vallásról szól. Nem a szektákról, egyházakról, önjelölt prófétákról. Nem a megmondóemberekről, nem az 'okosakról'.
Hogy túl lehet lépni a fogat-fogért mindent leromboló mítoszán. Sőt, a kiválasztottság érzésén is.
A szenvedésről szól. Értem, érted, valakiért, mindenkiért vagy semmiért? Nem is fontos. Nem ez a fontos.
/mellesleg a pilátus az egyik legjobb figura... vele sikerült egy ügyes kis csavart 'belecsempszéni' a történetbe./