Tegnap megnéztük a 2046-ot a Toldiban, egész jó. Naigen az In the mood for love jobb. Valamivel. De a hangulata ennek is nagyon ott van.
Kis bosszúság, hogy a ganaj koka kóla miatt nem lehet theodórát inni a büfében, csak az ő szemetüket. Mától full bojkott a coca-cola szarokra részemről. Bekaphatják jól.

Long time, no see.
London cool volt. Képek nem lesznek, mert menjetek és nézzétek meg magatoknak, ha kedvem lesz, akkor esetleg postolok. Majd.
Egy azért mégiscsak lesz: miért nem kutyaszaros London. ezért Bk+

Kellemes volt 8 napig a kertvárosban lakni, többször a kertben reggelizni, és a vakító napsütésben andalogni abban a sokarcú vársoban.A TM állat volt, a fekete hattyú is. És tényleg van fekete tulipán. Nahát.

Holnap megyek Londonba.

Polgári punk

A polgári punknak Amerikában [szerintem] f?leg www.unpopart.org köré tömörült m?vészek és esszéírók, Brian M. Clark (www.brianmclark.com) és a "shit magnet" Jim Goad, a Redneck Manifesto szerz?je (Amazonon kapható). Ide sorolnám nagy kedvencemet, Pim Fortuynt is.

A polgári punk arról szól, hogy van egy csomó ember, aki szeretne egy normális, m?köd?, értelmes társadalomban, polgári társadalomban élni, ám egy csomó minden ezt er?sen akadályozza. Els?sorban a hülyeség, és jelent?s részben a politikai hülyeség. Politikai hülyeség kategóriába sorolható egyaránt a jobboldaliak istenhazacsaládos marhasága és a nyugati jobboldaliak kritikátlan rajongása a t?ke és a big business iránt, a liberálisok antirasszizmus - antiszexizmus - politically correctness-mániája, és a széls?baloldaliak - anarchisták, méregzöldek - teljesen retardált kukaborogatós "forradalmi" antiglobalizmusa. Lényegében a politikai hülyeség a széls?séggel egyenl?, a széls?ség pedig mindennel, ami a józan ésszel ellentétes.

A polgári punk hívei harminc éve még lelkes liberálisok lettek volna, de közben valahogy az történt, hogy a sokféle politikai hülyeség közül éppen a liberális fajta lett uralkodó, s?t diktáló. Ezért a polgári punk felszínesen úgy néz ki, mintha jobboldali, s?t, széls?jobboldali lenne, pedig nem az - valójában és igazából sokkal közelebb áll a valódi liberalizmushoz, mint bármi máshoz, ám mivel jelenleg éppen a hülyeség liberális válfaja a leger?sebb, hülyeségellenes tiltakozása felszínesen antiliberálisnak, még felszínesebben jobboldalinak, széls?jobboldalinak t?nik. Id?nként spannak is tekintik a jobboldaliak és a széls?jobboldaliak, pedig csak arról van szó, hogy az ? seggüket megillet? lófasz kicsit hátrább lett sorolva a várólistán, mert per pill. a liberálisoknak sürg?sebb kiosztani az övéket.

A polgári punk attól punk, hogy a normális társadalom iránti vágya id?nként annyira befrusztrálja, amikor a t?résküszöbét nagyságrenddel meghaladó hülyeséggel szembesül, hogy eldobja az agya a gépszíjat és olyat mond, amit maga se gondol komolyan és amolyan punkosan destruktív, er?szakos és fuckoffos lesz. Az id?szakos kitörések mellett az is része,hogy amikor a hülyeség társadalmi normává válik, akkor egyrészt esztétikailag radikálisan meg kell baszni ahhoz, hogy kell?en felt?n? legyen a tiltakozás, de másfel?l meg vicces és szórakoztató is, ahogy a nyárspolgárok visítva kiakadnak, ha olyasmivel találkoznak, ami az ? korlátolt világképükben felháborítónak számít. Nem más ez, mint a punk régi jó polgárpukkasztási hagyománya, ami félig komoly tiltakozás, félig szórakozás és fun, röhögés a végtelen ciklusba vagy lefagyásba kergetett nyárspolgár-droidokon. Ám a punkkorszakban a nyárspolgár a konzervatív, bigott embereket jelentette, míg a mai kor nyárspolgára többnyire a szent Politically Correctness er?szakosan antirasszista, antiszexista stb. álliberális fasizmusában hisz. Ebb?l következik, hogy a polgári punk id?nkt kimondottan nácinak néz ki, mert ez az egyetlen módja ezen nyárspolgárok pukkasztásának és mellesleg mivel a széls?bal kimondottan divatosnak számít, más iránya a figyelemfelkelt? "esztétikai terrorizmusnak" nem nagyon lehetséges. Pedig a polgári punktól mi sem áll távolabb, mint a náci ideológia - a polgári punk egyrészt az idelológiamentes józan észt, másrészt kb. Thomas Jefferson normális, polgári liberalizmusát képviseli.
Tomcat polóblogjáról, szabadon.

Haldoklik a pápa. Szegény.
A médiamunkások utolsó aljanépségére való enyhe utalásként két kép:


Most mire lehet tartani egy embert, aki ott áll, és arra vár, hogy egy tehetetlen, öreg ember végre meghaljon?! Hogy tud az ilyen tükörbe nézni?? Másnap bejelenti büszkén a családjának: ott voltam, amikor elpatkolt? És örül magának?
Bahhh...

Premierek, of course. A héten valamiért nem frissült a port.hu premier-része, ezért a pestiesről származnak a premier-információk. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a port-ot használom 99%-ban, ugyanis a pestiest túlságosan elbonyolított tele fölösleges bannerekkel, és elcseszett oldalképpel, arról nem is beszélve, hogy sokáig csak ie-vel ment rendesen. Nos, menjen a búsba az ilyen ;) Most meglepődve veszem észre, hogy legalább Mozillával rendesen müxik. Legalább ennyi.

Édes vízi élet (The Life Aquatic with Steve Zissou): Színes, feliratos amerikai vígjáték (118 perc, 2004).
. (/10)

Dallas Pashamende: Színes, magyar-német-osztrák filmdráma (93 perc, 2004).
. (/10)

Bonbon, a kutya (El Perro): színes argentin-spanyol filmdráma (97 perc, 2004).
. (/10)

Hiúság vására (Vanity Fair): színes angol-amerikai romantikus dráma (137 perc, 2004).
. (/10)

A kör 2 (The Ring Two): színes amerikai horror (2005).
. (/10)

Premierek, persze. Ezen a héten megkésve érkeznek, de persze ebből ti mit sem vesztek észre, hiszen a múltba fogom postolni ;)

Nanézzük. Előrebocsájtom, hogy a sorrend esetleges, ahogy éppen jön, talán egyszer az osztályzatok szerint fogom majd rendezni, egylőre ehhez semmi kedvem.

Csak lazán! (Be Cool): színes feliratos amerikai akció-vígjáték (114 perc, 2005). Meglepő szereposztás egy első pillantásra ennyire stré filmnek. Mondjuk Travoltát kevés jó filmben láttam, kivétel a Pulp Fiction, az örök klasszikus, ami maitt már biztosan benne van a filmtörténelemben, sajnálom hogy ilyen az filmek vannak többségben Jonny pályafutásában. Uma Thurman többé-kevésbé elkerülte csinosabb, de tehetségtelen kolléginája sorsát: nem vált belőle "B-" kategóriás filmekben villantó színésznőcske, de ha így folytatja, akkor egy lesz a Milla Jovovicsok közül. Kár értük. Nos, a főszereplőkről ennyit, a többiek nem érdemelnek szómenést, a film ellenben olcsó kis vígjátéknak mutatkozik, aminek fő "erőssége" az alhasi humor valamint az ellenpcség. Egyik sem válik az előnyére, nem is fogom megnézni, még ha ingyen lenne sem. Hacsak valami miatt (pl. buszút) rá nem kényszerítenek :)) Uma miatt a minimálisnál eggyel több pont jár neki:
Négyes. (4/10)

Az operaház fantomja (The Phantom of the Opera): színes feliratos amerikai-angol musical (143 perc, 2004). Miért kellett ez? Annyiszor megfilmesítették ezt a bugyutácska történetet, és egyik sem lett túl jó. Valahogy nem tud felizgatni, hogy egy torzított arcú faszi az operaházban berendezett strongholdjában okoskodik és gyilkolászik, mikor néha kimegy onnan. Nameg elcsavarja a kis naíva fejét. Aztán persze jól felfedezik és elveszejtik, merthát győznie kell a jónak. Semmi váratlan twist, sablonos történet és egysíkú szereplők. Én értem, hogy valaki ráizgul a viktóriánus-kori Párizsra, meg a romantikus történetekre, de minek ezt felhozni? Ott vannak a Grimm-mesék, azokban is van ennyi izgalom meg gyilkosság, tessék azokat olvasni.
Három. (3/10)

Skizo (Shiza): színes feliratos kazahsztáni-francia-német-orosz filmdráma (86 perc, 2004). Nakéremszépen. Művészfilm. Érdemes megnézni, a mainstreamtől ennyire távol eső (inkluszíve földrajzilag) témák jók és a rendezők maradandót szoktak alkotni. Nem lesz másként ezzel a filmmel sem. Jó érzés ebből a vilgból kilógó alkotásokkal megismerkedni, meglátni hogy nem plázából van a kerítés, és van élet az Urálon túl és Japánon innen is.
Kilenc. (9/10)

Robotok (Robots): színes amerikai animációs film (2005). Egy újabb Pixar-alkotás, nem is lesz sok baj vele, igényes munkák szoktak lenni. A történet nem tűnik túl izgalmasnak, dehát ez egy animációs film, nagyobbrészt gyerekeknek, nem lehet túlbonyolítani. Ellenben a Pixar neve garancia arra, hogy nemcsak gyerekeknek lesz élvezhető az alkotás. A szinkronról sunyiban hallgatnak, szóval érdemes megbizonyosodni a helyszínen mielőtt kellemetlen meglepetés érne. Szombat vagy vasárnap kora délelőtt menjünk, akkor kevés a gyerek, mert a kísérőszülők még nem keltek fel, és egy-két nagyi vagy gyeses anyuka, valamint az elmaradhatatlan csemeték társaságában nézhetjük végig. Tizenkilencedike lévén munkanap kifejezetten alkalmas erre, ha éppen nem vonjuk az igát.
Nyolc. (8/10)

A zűrhajó (T)Raumschiff Surprise - Periode 1): színes német sci-fi vígjáték (87 perc, 2004). A Mars Attacks! találkozik a Star Warsszal, mindez németül. Német humor, hehh, ezzel is könyvtárakat lehetne megtölteni :)) Szóval egy rakás szar lesz, kínos poénokkal és mainstream amerikai utánérzéssel. Nem is érdemes sok szót vesztegetni rá. Nem hiszem el, hogy az ennyiszer lerágott témán pont a németek tudnának egy jót csavarni. Próbálkozni lehet, ugye, de nem érdemes. Lévén német film, rá nem vonatkozik az amerikaiakra hangoztatott elvem, azaz mehet három alá is.
Kettes. (2/10)

A blogger haldoklása miatt, csak hétfőn sikerült kirakni a postot, elnézést érte.

Egyre soványodik a premierek halmaza. Erre a hétre csak kettő jutott. Nohiszen! A torkam még mindig fáj, ma rövid leszek és kegyetlen. MUHAHAHA.

Lemony Snicket - A balszerencse áradása (Lemony Snicket's A Series of Unfortunate Events): színes magyarul beszélő amerikai családi vígjáték (108 perc, 2004). Az eheti családi vígjátékot Jim "Gumiarc" Carry idétlenkedései hivatottak feldobni. Nos, Carry eléggé eltemette magát, amíg Formann filmjébe nem került, de úgy látszik a pénz nagy úr és az igényes filmek keveset hoznak. Maradt a családi vígjáték, az oscar, a jelölések, a pompa és az igényes igénytelenség. Még az sem segít rajta, hogy a "Lemony Snicket" könyvek adaptációja. Nem segít rajta semmi.
Négyes. (4/10)

Bűnök (Forbrydelser): színes feliratos dán filmdráma (101 perc, 2004). Erős film, nehéz témákkal. Sajnos kicsit elcsépeltek, de bízom a dánokban annyira, hogy a tálalás nem lesz az. Zsákbamacska.
Nyolcas (8/10)

Ó Japán, Japán, messze vagy!

Ha csütörtök, akkor

Heti premierek:

Ez a hét nem túl mozgalmas, de azért mégiscsak akadt három gyenkécske film.

Átok - The Grudge (The Grudge): színes feliratos japán-amerikai-német horror (96 perc, 2004). Egy újabb remake-ízű koprodukció, aminek kellemetlen mellékízét a The Ring/Ringu-hoz való erős hasonlósága is fokozza (a borzalom "ragályos", terjed). Szabványos történet az elátkozott házról, és a véletlenül belekerült és szabadulni kívánó fiatal nőről. Nyilvánvalóan a végére megszabadul, ám biztosan benne lesz az a már megszokott fordulat, hogy marad még valahol egy kis írmagja a borzalomnak, lehet a film után is hazáig rettegni. Felszínes szórakozásra jó (és mi másért mennek az emberek plázamoziba?), jól el lehet majd borzongani rajta, ha a történet sablonosságán való elmélkedés helyett a popcornunkkal vagyunk elfoglalva. A jól bevált másfél órás hossz is erre utal: nem fog túlzottan elnyújtott borzalmak kínálni, de lesz benne egy-két váratlan csemege. A kólát tegyük bele a tartóba és csak nagy körültekintéssel vegyük ki onnan, nehogy egy váratlan sikoly hatására magunkra borítsuk. Elég ciki nedves-ragadós nadrággal végigmasírozni egy plázán, mégha "csak" kóla is van rajta ;)
Négyes. (4/10)

Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby): színes feliratos amerikai filmdráma (137 perc, 2004). Clint Eastwood rendezte, és ő is a főszereplő benne. Az ilyen rendező és főszereplő egy személy filmekről meg is van a véleményem, nagyon jónak kell lenni, hogy működjön. CE nem tartozik ezek közé, maximum egy közepes film lehet belőle.
Node nézzük a történetet: egy kiöregedett és elfásult boxedző egyszeriben egy idősödő női tanítvánnyal találja szembe magát, akit női és "öreg" (gondolom a boxhoz) mivolta miatt nem akar vállalni. De a nő nem hagyja magát, és rövidesen közös harc/megpróbáltatás elé néznek. Ritkaszar történet (a "sportos" filmek márcsak ilyenek), de ez a már untig lerágott klisék tárházaként mutatkozik be. Ha nagyon nem tudunk mit kezdeni magunkkal, akkor a film helyett vigyünk egy kis élelmet a Kossuth téren tüntető gazdáknak!
Hármas. (3/10)

A randiguru (Hitch): színes magyarul beszélő amerikai romantikus vígjáték (115 perc, 2005). Egy újabb szinkronnal súlyosbított amerikai fekete* vígjáték. Will Smith még valahogy elbukdácsolt a TV-sorozatokban, ellenben moziszínészként legfeljebb B-moviekban szerepel. Jelen mozi sem kivétel, a randidoktor szerpében feszítő Smith gyerek kedves kis ugrabugrálására talán a nők elérzékenyülnek, így csajozós mozinak talán bejön, igényes szórakozásra jelen film alkalmatlan. Én mindenesetre nem nézném meg.
Három. (3/10)

És befejezésül egy ajánló: pénteken 22.40-kor vetíti a Duna Tv a Gerry c. Gus Van Sant filmet. Megnézni!
_____________________________
*: fekete és nem a pejoratív feka vagy néger, de nem is a szerencsétlen-pc afro-amerikai vagy amerikai-afrikai, aminek használata igencsak alultájékozottságra vall!

Torokgyulladással fekszem(...) itthon már több mint 1 hete. A hétvégén meguntam és tegnap bementem dolgozni. Rossz döntés volt, hazazavart a doki. Azóta kifejezetten rosszabbul érzem magam. Unalmamban kiötlöttem h nem jó a mostani társadalmi berendezkedés. A kiáltványt (remélem nem leszek lusta begépelni) nemsokára olvashatjátok.

Jó kis hepaj keletkezett a r0m4 4ct10n körül. Megmondtam ugye, h idótákkal van tele ez az ország. Prsze Fridi csak hozta önmagát, György Péter tényleg egy öntelt demamgóg, Tomcat meg nem mondhatta el amit akart. Szóval megint kidobtak egy adag közpénzt a semmire.

Tanácsok pályakezdés előtt állóknak. Ha egyáltalán vannak pályakezdők manapság.

Mozipremierek wk. 8-9, avagy a heti filmek rövid fikázása:
A premierfilmek között van néhány, ami a múlt héten premier előttiként szerepelt, ezekről nem írok, hisz ugyanazokról a filmekről van szó. Az éppen kezdődő mozihét átlagosnak mondható: mivel nem vagyunk ünnepközelben, a forgalmazók megkíméltek egy kiadós giccstengertől, de a műfajt kedvelők sem siránkozhatnak: van szirup és szemét bőven ezen a héten is. Nos, lássuk:

Amerika kommandó: Világrendőrség (Team America: World Police): színes feliratos amerikai animációs film (107 perc). Figyelemreméltó darab a South Park rendezőjétől, illetve készítőcsapatától. A történet a sablonos, szériagyártott akciófilmekre hajaz, a (fő?)gonosz Kim Jong Il, az É-Korea-i vezér, a már letűnt Szaddám méltó utóda. Egyszóval ígéretes darab, megnézni mindenképpen érdemes, nagyot nem csalódhatunk benne. Ha érzékenyek vagyunk a trágár beszédre (nem szókimondó, ahogy a pc-balfaszok mondják!), vagy a gyereknek szeretnénk kellemes perceket szerezni, akkor nem ez a megfelelő mozi, ellenben ha a maró szatírán és az amerikaiak világnézete elé tartott görbe tükrön jól tudunk szórakozni, akkor ez egy must see.
Külön köszönet a forgalmazónak, hogy feliratosan kerül a mozikba (igaz, még csak premier előtti vetítés).
Kilences.

A por (Spun): feliratos amerikai-svéd vígjáték (100 perc). Kicsit zsákbamacska ez a film lévén hogy amerikai-svéd produkció. A rendező svéd, de elsőfilmes, a színészgárda valamennyire ismert és ismeretlenekből áll, és ez csak fokozza a bizonytalanságot. A mozik listája, amik műsorra tűzték valamennyire jó ajánló, valamint hogy ez a film is, mint annyi sok más, csak 2-3 év után ért ide. Megnézni mindenképpen érdemes, ha tehetjük féláras napon, vagy egy kölcsönkért cd/dvd-n.
Hetes.

A belső tenger (Mar adentro): feliratos spanyol-francia-olasz dráma (125 perc). Az eredeti Vanília égbolt írójának új filmje. A film kényes témát feszeget, egy valós történetre alapozva. Eutanázia. Hit. Méltóság. Nem egy vidám film lesz, hanem elgondolkodtató. Nézzük meg, de ne egy borús vasárnapon, akkor inkább az Eklektika Caféban tartott filmklubra menjünk, du 4-től, hanem egy derűs napot egészítsünk ki vele.
Nyolcas.

Le a fejjel! (Heads Off!): magyar játékfilm (90 perc). A jobb sorsra érdemes Tímár Péter új alkotása, ami már csak a szereplőgárdát is végignézve az elkerülendő filmek közé tartozik. Sajnos Tímár is, mint annyian mások, az egyszeri sikert, a nagy alkotást próbálja utolérni, saját magát próbálván -sikertelenül- felülmúlni. Nevezhetnénk egyfilmes rendezőnek is, ha nem próbálná állandóan újabb és újabb szar filmek elkészítésével kipécézni magát a rendezők közül.
Mert mit várhatunk egy olyan filmtől, amiben a kivénhedt komédiás-trió, kiknek az egykori önmaguk szánalmas árnyékaként a felszínen való tartásához egyetlen energiaforrásuk a bulvár, valamint olyan huszadrangú műripacsok mint a Ganxta Zolee "remekelnek"? Szegény Kamarás Iván megint rossz társaságba keveredett, Tímár meg inkább menne péknek, az a kevés pénz, ami filmkészítésre jut, a tehetségeseknek kell.
Kettes.

Penge: Szentháromság (Blade: Trinity): amerikai akciófilm (113 perc). Egy újabb újrafeldolgozott történet, amit a színészből színész-producerré változó, majd színésszé visszavedlő Wesley Snipes ugrabugrálása és a vér meg recsegő csontok fognak uralni. Sok szót nem is érdemes vesztegetni rá, igénytelen szórakozásnak elmegy, és szerintem az sem fog senkit sem zavarni ha a vámpírok magyarul karattyolnak, elvégre miértisne?! A már egyszer leírt szempontok miatt három alatt nem kaphat osztályzatot, ezért:
Hármas.

Milyen típusú gamer vagy?

A heti filmek rövid fikázása rovat következik (disclaimer: az elemzett filmeket nem néztem meg és nagyobbrészüket nem is fogom. ha valamelyik sztárba vagy rendezőbe szerelmes vagy, ne is olvasd tovább. Akkor sem, ha kedvenc szórakozásod a plázamozik látogatása. Véleményem szubjektív, a tények részleges ismeretére alapul, és nem érdekel ha megbántok vele valakit. Az osztályzás tízes skálán történik, tíz a legjobb, 1 a legrosszabb minősítést jelenti):

Éjfél után (Dopo mezzanote): mivel ezt nem a plázákban vetítik, érdemes egy esélyt adni neki, ha egy barátotok kölcsönadja (a kazaa mindenki barátja ;), netán nem számít a Művész pofátlan jegyára, vagy egyszerűen csak megengedhetitek magatoknak, akkor mégiscsak más szélesvásznon. Európai romantikus vígjáték, ismeretlen szereplőkkel és rendezővel, ez nem tud ajánló lenni a Lakótársat keresünk (L' Auberge espagnole) után. Hatos.

Közelebb! (Closer!): amerikai romantikus dráma. Egy újabb romantikus szar Julia Robertssel, akivel újabban minden filmet el lehet adni. A teljes nyáltengerhez még csak a Richard Gere hiányzik, de ott van Jude Law helyette, ő is megteszi, hát istenem, akinek még mindig a rózsaszínű nyuszik a heppjei, az mejen csak el, biztos jól fog szórakozni 2 kg popcorn és 3 l kóla társaságában. Mellesleg kapott 2 golden globe-ot is, szóval ezekután én messze elkerülném ezt a filemet. Ha csajozni/pasizni akartok, inkább olyan filmre menjetek, ami nem kerül egy valag pénzbe. Négyes

Vejedre ütök (Meet the fockers): magyarul beszélő amerikai komédia. Egy újabb tengerentúli moslék, amit még magyar szinkronnal is súlyosbítottak. Nem is vesztegetek rá sok szót, inkább arról, hogy a szinkronszínészeket és rendezőket is kilőném egy távoli bolygóra, ahogy Douglas Adams a telefonmosókkal, merketingesekkel, és a hansonló fölösleges idiótákkal tette. Ha nagyon unatkoztok, akkor a holokausztmúzeúm huszadszori megtekintése helyett jó lehet ez a film is, most hogy a hó elolvadt és nincs mit ellapátolni. Ben Stiller is játszik benne, úgyhogy ne lepődjünk meg ha tinilányok kéjes sikongatásait kell hallgatnunk végig a film alatt. Mivel ez a film is amerikában készült, és ott még a legszarabb film is egész jó technikai színvonalat mutat, Hármas.

Aviator (The Aviator): amerikai-japán-német filmdráma. Scorsese új alkotása, a majd' három órás film csak az igazán elkötelezett mozibajáróknak ajánlott. Három óra alatt még kóla nélkül is sok embernek wc-re kell menni, úgyhogy ne plázába nézzük meg, ahol a faszparasztok ötpercenként fognak kijárni. Szóval a film: ha megnézzük a szereposztást, már nem olyan ígéretes a dolog, mert a Di Caprio gyerek (aki lehet h kurvajó színész csakhogy eddig nagyobbrészt szar filmekben játszott) és Jude Law (szintén) szerepel benne. Szóval kicsit kevesebb nyál és több ígéretes alakítás, mint az előző filmben, de annyira sokat nem várok tőle. A közepe-vége fele le fog ülni, hogy a végére happyend, delegalább sziruptól csöpögő end felirat után hagyhassuk el a termet. Ötös

Bújócska (Hide and Seek): feliratos amerikai thriller. Végre valami más a sok cukorbajos film után. Sablontörténet sikolyokba áztatva. De Niro nem rossz színész, sőt, talán miatta érdemes megnézni. Egyelőre csak a Duna pláza adja, úgyhogy leginkább szombat vagy vasárnap kora délelőtt menjünk el, legalább üres teremben borzonghatunk egy-két hozzánk hasonló néző társaságában. Hatos.

Én, Pán Péter (Finding Neverland): feliratos angol-amerikai filmdráma. Sosem értettem a Peter Pan mizériát, nekem egyszerű sületlenségnek tűnt, és ez a film sem fogja ezt a képzetemet eloszlatni. Ezt a másfél órás előszereplős disney-utánérzést talán a jobb filmeket látott Jhonny Depp tudja feldobni, a történet biztosan nem. Egy esélyt azért megér, ha nagyon ráérünk a gyagyitévék helyett válasszuk csak ezt a filmet, kikapcsolódás, és enyhe csalódás lehet jutalmunk. A Jhonny gyerek még meglepetést is okozhat, ahogy néha eddigis megtette, reménytelen fimlekből nézhetőt varázsolva. Hatos.

Ezen a világon (In This World): angol dráma. Egy újabb menekültfilm, amiben a nyugati ember az általa okozott szenvedést próbálja a sors kifürkészhetetlenségének a nyakába varrni. Két afgán menekülttábor-lakó útját kísérhetjük végig Iránon, Törökországon, Olaszországon, Franciaországon keresztül, amint az ígéret földjére, Angliába tartanak. Érdemes megnézni, azonban igyekezzünk délelőtti órát választani, hogy ne kelljen a sok márnemtarisznyás idealista világmegváltó hangos hüppögését hallgatni végig a film alatt, majd az okoskodásaikat kifele menet. Ha annyira szívükön viselik az emberek sorsát, tegyenek is valamit, mert a nagyszívem van és mindenkit szeretek attitűd őket nem hatja meg. Hét.

A japán szerető (Japanese Story): ausztrál filmdráma. Ez a film hetesről indul, mert japánok is vannak benne, valamint nem kommerszízű. A történetből sok nem derül ki, a képek szépek, a rendezőnő és a színészek nagyrésze ismeretlen, ellenben Toni Collette neve ismerősen hangzik. Igen, ő volt Griselda a 8 1/2 women-ben, Harriet Smith az Emmában, és Kitty az Órákban. Ez talán egyeseknek mond valamit. Szerintem nézzétek meg, az Örökmozgóban ritkán lehet melléfogni. Nyolcas.

Duett: magyar doku, 1 perc. Ez egy kísérőfilm lesz, nem jártam utána hogy melyik film mellé adják. Pókokról szól, az eddig vágóként dolgozó Politzer Péter rövidfilmje. Mivel kísérőfilm, osztályzatot nem kap: ha nagyon szar is, azt az 1 percet ki lehet bírni, ellenkező esetben meg kedves ajándék.

Új rovatot fogok indítani, az éppen debütált filmek közül melyiket miért nem fogom megnézni címmel. Szubjektív lesz és cinikus ;) Soon.

Ha kiállítást akartok nézni, akkor mindneképpen menjetek el az Iparművészetibe megnézni a Svéd design kiállítást. Személyszerint a többi kiállított cserépre (Herendi porcelánok) nem igazán voltam kíváncsi, de ha nem zárás előtt 1/2 órával értek oda, akkor arra is jut idő.
Másik ajánlott a Millenárison van, digitális fotóprint kiállítás, nagyon változó színvonalú, de összeségében érdekes. Nekünk szombaton, eddig ismeretlen okokból, ingyen sikerült megnézni. Sajnos csak az előteret fűtik, így ha sokat akartok egy-egy print előtt álldogálni, öltözzetek fel melegen.

Az elmúlt héten sízni voltam 3Valées-ben.

A házinyulas újra házinyulas. Igaz, ez a házinyúl nem az a házinyúl, és igazából nem is házi ;) Ismétli magát a történelem.

Lövés előtti csend.

A Balkán közelebb van, mint gondolnád.
A múlt még közelebb.

Vidáman lépett ki a házból és boldogan ugrált a fehér havon a park fái között... A belvárosi latyak kissé elszomorította, de kedvét nem törte meg.

Mindnyájan Pató Pálok vagytok. Az ÉS publicisztikája

Megnézni Fileglauf Díler c. filmjét! Nagy rendező ez a Benedek. Lehetőleg reggel vagy délelőtt.

január pongyolanyelv győztese az összes olcsó árat hirdető balfasz. gratula.

Na akkor:

LERÚGOM a fejét annak, aki mégegyszer leírja/kimondja, hogy szerintem... Kussoljatok, konzumidióták.

Mellesleg BÚÉK!

sajnos nagyanyam mar nem tud mindent megcsinalni, ezert en fogok toltottkaposztat fozni, az o utasitasai nyoman, hogy minden olyan legyen mint amilyen regen volt

nem veszek jegyet, mert a hatarig diakom van, es jonnek ertem. azt mondom jonnek ertem. persze nem, es akkor majd adok 1 ezrest.

jol vagyok, koszi. jol erzem magam itt. nem, nem hiszem hogy nem lehetne jobb. de jo itt. [...] neha hazajon, es akkor meglatogat. semmi kulonos. felhiv.

latom csak markas cuccban jarsz. - nemcsak - [...] itt is lehet annyit keresni [...] irtunk egy programot a tavaly [...] marketing [...]

mikor mesz vissza?

egyel mielott kimesz. ehes leszel