Friday night shopping

nem akarok gyereknézőbe menni

retró

Ezt a régi fájljaim között böngészve találtam, kb 3-4 éves lehet, nem emlékszem hogy postoltam-e. Bocs a helyesírásért, nem volt kedvem javítgatni.


A mai nap az elintézések napja... Reggel a (rém-)álmoktól [valami erosen megcsípi a karom, én üldözni kezdem, aztán felülök, a karom még mindig fáj, felkapcsolom a villanyt, csípésnek nincs nyoma; megvakarom; fáj, de nincs ott semmi; mégegyszer; így sincs; de érzem, hogy van ott valami; alszom tán? kimegyek a fürdobe... nem alszom; a karom még mindig viszket, sajog, ég; még mindig nincs semmi, a vakarások helye sem látszik... álmodtam volna az egészet?] bágyadtan, de vidáman ébredtem, majd reggeli nélkül elindultam az üvegeshez az egyik ablakunkkal. Útközben a kiscserkészi lendülettel begyujtöttem a szomszéd bácsiét is [a kiscserkészi lendület itt hamis elem, lehetne keresztényi szeretet, pionírbecsület, sólyomkötelesség, állampolgári szolidarítás, dehát ezek éppúgy nem érvényesek rám, mint az elobbi], majd a késoi nyitás lehetoségére való tekintettel odabattyogtam 9 után. Nem ott volt, amint késobb megtudtam, mert nem tudtam hol van. Itt, mutatott egy üzletre a nénike egy kapualjból. Azaz csak volt, már megszunt. Ahhh... tört volna ki belolem akár több is, de mosolyogva közölte: két utcával arrébb van egy másik. kis séta. De... kezdte, talán még korán van, még csak 1/4 10. Két utca és 15 perc után valóban meglett az üveges. Persze, zárva volt. Nyitás tízkor. Huhhh... még van bo fél órám, azaz háromnegyed, javítottam az elorejelzésen, felfedezve a mikroszkópikus 15-öt is. A kezeim remegtek a fáradságtól. Hosszú másodpercekig tunodtem: vigyem haza, mintegy vert hadként vonulva végig a foghíjas ablakkeretekkel az unatkozó eladók és ablakon kibámulók között, vagy várjak és reménykedjek a nap kataklízma-mentességében, hogy nem csapta agyon egy elégetetlen ügyfél, cserép, gyalogos az üvegest, nem halt meg valami ismeretlen kór következtében, mint a kitöro járvány elso áldozata, és nem is zárkózott be a fürdobe, túszúl ejtve a sampont és a wckefét, 1 kg hámozott zöldbabot és a csótányoknak szabad elvonulást követelve, akik, hatalmasak a kenguruk földjén, de legalább annyira undorítóak itt is... Végül maradtam, gyozött a reménybe oltott lustaság, az újrakezdéstol való riadalom nameg a legyozötteknek járó sunyi pillantásokból sem kértem ezen a reggelen.
Mit lehet csinálni 45 percig? Rengeteg dolgot, akár forradalmat is, amolyan minit, kétháznyit, hogy beleférjen a keretbe, mire megérkezik az üveges s tudja berakni végre az ablakot a keretbe. A másikba. Illetve abba is. WAP. Ideális ilyen helyzetekben. Elovastam a belföldi híreket. Elolvastam a külföldieket is. Elolvastam a legfrissebbeket, valamint a legfontosabbakat, az MTIs-eket és a jelzo nélkülieket. Mivel már az elején halálosan untam mind, legtöbbjüknek csak az összefoglalóját. Nem váltották meg ma sem a világot, nem történt semmi különös és semmi új, egyáltalán miért hír minden lényegtelen apróság, értelmetlen butaság és miért éppen azok, mikor sok ezer más is ugyanúgy lehetne. Miért agyonfizetett hírszerkesztok és tudósítók, riporterek, operatorök, foállású megbotránkozók, jajongók, kétségbeesok [meg kell tanulnom tíz ujjal gépelni magyar billentyuzeten is, mert marhára idegesít ez 5 ujjas virtuózkodás itt], hírmagyarázók, elorejelzok, utánköltok és bemondók? Miért nem elég egy másodfajú démon egy retkes doboz atomnyi bejáratánál, ami majd ontja a híreket?? És olvassa el mindenki, hisz outputjában nemcsak a hírek, hanem annak megannyi magyarázata, cáfolata és kiigazítása is szerepel. Csak el kell olvasni. Olvassatok Lemet.
Elolvastam a yahoon a méljeimet. Mert azt már wapon is lehet. Mellesleg használható is. Meglepo módon. Egy hosszú levelem volt csak, amolyan körlevél, körfelhívás. Azokat az idoket juttatta eszembe, mikor buddhista szerzetesnek készültem Tibetbe. Aztán nem mentem. Sok minden miatt, egyik a fogam volt. Könnyen elromlanak és ott biztosan nincs se fogkrém, se fogorvos. Földhözragadt lennék? Maybe. Maradtam itt. Ott. És lassan már nyoma sincs az életemben annak a misztikumnak, ami komoly megfontolásra késztetett. Érdekes... nem a nyelvtudás, nem a másik kultúra, hanem a fogorvos, az a mutoshigénia, amit gyerekkorom óta annyira szertartásszeruen muveltem. És még most is. A misztikumnak amúgy sincs helye ebben a világban. Senkit sem érdekel, hogy miért él. Hogyan éljen. Mit és miért tegyen... azaz igen, nagyonis tudják... hogy sokat keressen, boségben dúskálva, lehetoleg semmit se tegyen a fogyasztáson kívul. Az önmaga és termékek mértéktelen fogyasztásán kívul. Nézzétek meg a Maxot. Azaz ne. Nem érdemes. Szar, ezt a szösszenetet meg úgyis elmondom. Tanulságos és biztos recept is. Biztos fogyás, 100% -os hatékonság. Bio. Nem ártalmas a környezetre. Egyetek galandférget. Élve. O majd megoldja a súlyproblémáitokat... Elég belole 1-2. Nem kóser, de akár ez is belefér. Isten úgyis mindent megbocsájt. S ha nem, az már úgysem itt lesz. Legfeljebb egy kis forró szurok az ára. És ennyit nem érne meg a tökéletes alak? Naugye...
Davi Cooperfieldbol pontatlanul idézve: évi 173 font 67 penny bevétel és 172 font 12 penny kiadás, az maga a menyország; évi 214 font 56 penny bevétel és 215 font 22 penny kiadás az maga a pokol. És, de ezt már én teszem hozzá, évi 245 font 78 penny bevétel és 245 font 78 penny kiadás, amibol 52 font 34 penny extra, a szükségleteken felüli -és így fölöslegesnek is mondhato, of course-, az maga a földi mennyek világa.
Egyszóval felhívtam Ktt, aki éppen gyereket etetett és közben elbeszélgettünk a mi- és a világ dolgairól. Két éves jogtanácsosi gyakorlattal rendelkezo jogászno babysitter állást keres. Akár így is szummázhatjuk az egyik bekezdést. Kapott. Az erdélyi valóság. A káeurópai. Emlékszem, milyen megdöbbento volt egy fotó a néha IPMben: koreai utcát seper, képaláírás: még egyetemi diplomával is csak utcaseproi munkát kaphat az észak-koreai menekült (vendégmunkás?? - hehe). Akkor nem értettem. Most igen, de elfogadni nehéz. Asszociáció, emlékszem Proust mekkora hatással volt rám, mikor bármirol bármi az eszébe jutott, gyerekkori, régi élmények alapján. Akkoriban és is igyekeztem bármitol bármiig eljutni. Ez általában sikerült is. Néha eroltetett volt. Úgy is volt, hogy nem. Akkor örültem igazán. Plakát buszmegállóban: "mi lesz veled 40 év múlva?", elotte hajléktalan fekszik és úgy fektében a járdára vizel. Mi lesz velünk 40 év múlva? Ezután mindig magammal hordom a fényképezogépem. Igaz, ehhez állvány is kellett volna. Vagy 400-as film. Min.
Elmenni, el innen, amíg lehet, hogy megdicsoülve térhessek vissza. Valóban ezt akarom? Hányszor indultam már el így és még sosem tértem vissza. Pedig akár megdicsoülten is térhettem volna. De nem. More will come. Mikor elég? Ha leülsz és azt mondod: itt a pont, ezt akartam és nem többet, halott vagy. Már nem Te vagy. Megszunik minden, megáll az ido. Összecsukódik a világ az üres szemeid elott. A menyországban mindenki azt csinálhatja, amit a legjobban szeretett a földön is csinálni, -írja Swedenborg Borghes tolmácsolásásban- ha a földön nem csináltál semmit, akkor hiába kerülssz oda, ott is csak ugyanazt fogod [tudod?], így az pokollá válik számodra. Azaz megáll az ido, kifeszül a tér, nem felejtesz többé el semmit, de nem is tanulsz újat. Ez már a protestáns Isten. Aki leszámolt az egy az égben-egy a földön eszmével. Leszámolt a Jóbi düngo próbatevovel és az egresszív fanatizmussal. Neki szüksége van rád, neked meg rá. Egyensúly van. Nincs többé kiszolgáltatott ember és céltalan Isten. Sot, már nincs is többé, átlényegült egy mitológikus-mágikus-profán katyvasszá, amiben a mormonoktól az ufóhívoig mindenki megtalálja magát. Magát, mert Istent már senki sem keresi (ez nem igaz, de a kersok is elbizonytalanodnak, ha találtak valamit: ez valóban O?).
Time has changed. Temetik a C/C++ -t. Mint ahogyan már sokan ezelott is megtették. És ezután is még fogják. És hol vannak ok most? de ez már másik történet...
Negyvenegy perc után letettem a telefont, mert megjött az üveges. Csak hétfore lesz meg. Büszkén vonultam a napsütéses utcákon: emberek, látjátok, gyoztem, nem futamodtam meg, legyoztem az idot, unalmat, teret, és most itt vagyok. De semmi sem változott, és a tér hirtelen visszagörbült és újra hétköznap lett, és újra csak egy nap lett, mint ahogy a Titus utolsó jelenetében kimervedik a kép és mire fordul a kamera, már újra az amfiteátrumban vagyunk a megilletodött közönség elott. És ekkor leesik a halott császár.
Kivettem a fényképeim és beugrottam a Szabó Ervinbe visszavinni Andrej Rublijovot.
Ahol Osiris könyvvásár folyt éppen, elnyúzott egyetemistákkal, amint éppen vadászatra indultak vagy éppen riadt és gyanakvó szemmel tekintgettek körbe a megszerzett zsákmány fölül, miközben vártak. Pénzre, szállítóeszközre, vagy csak úgy. A vadászók között szépen megtalálható volt az ínyenc, a kéjgyilkos, a gyujtögeto: a minoséget hajszolók könyvhalmot rugdosva maguk elott túrkáltak mélyebbre és mélyebbre a könyvek között, remélve, tán, hogy huszadszorra csak felfedeznek valamit, ami még nincs meg, amit csakazértis meg kell szerezni a többi elott. Mert nincs holnap. Vagy ma vagy soha; Eliadét nem láttál valahol? - Én nem szeretem ot... Ja, de nem láttam; ha kétszáz, akkor annyit fogok venni belole, amennyire telik... egy, ketto, három -számolja is gyorsan- ... hét, nyolc, ... - nem vettél valamibol kettot? -nem tudom... tíz, tizenegy, .... Ez nem vadászat. Ez tömegszex. Orgia. Mészárlás. Mintha a vadász a mészárszékbe menne vadat loni. Ami már úgyis halott. Ami már nem küzd az életéért. Ami már másnak megvolt. Akár többször is. Akár percekkel elobb. De nem tartotta meg.
Gyorsan kifizetem a Cassavetes filmjeirol és az esszéírásról szóló szerzeményeimet, majd iszkolok is kifele... fél tizenketto. huhhh....

Szőke a Tiloson

Most megy(10:00-12:00-ig) Szőke András új műsora a Tilos rádióban.
Tekerj rá most!

xkcd

domain

felmondták ezek a seggfejek a domainem

curry 2 személyre

a hétvégén curryt főztem, isteni volt (azaz kevéssel maradt el a londoni indiai éttermektől - komolyan). időigényes elkészíteni, mert kell molyolni az elején a hozzávalókkal. kell hozzá (mennyiségeket kb-re írok): 1 fej vöröshagyma (10 deka), 6 gerezd fokhagyma, 15 gr főtt, hámozott mandula, 6 kiskanál kókusztejpor, 70 deka marhahús (de inkább bárány), 15 gr gyömbér, 12 deka joghurt, 60 gr paradicsompüré vagy paradicsom (hámozott). recept: a gyömbért, fokhagymát, mandulát és kókuszport turmixoljuk (vagy mozsárban összetörjük) és kis vízzel pürét csinálunk belőle. olajon megpirítjuk a hagymát, majd hozzáadjuk a pürét és 5 percig sütjük. aztán hozzáadjuk az inidai fűszerkeveréket ~20 gr (hehe ez a lényeg benne) és újabb 2 percig sütjük, majd hozzáadjuk a joghurtot, apránként. a paradicsompürét és sót, újabb 3-4 perc sütés, majd a hús, amit barnára pirítunk, aztán 1/4 l forró víz. kis lángon 45 percig fedő alatt főzni, amíg a hús megpuhul (én kuktában főztem 1/2 órát), pótolni a vizet, ha kell.
főtt rizs vagy naan kenyér jár hozzá. kép nincs, túlságosan is éhes voltam hozzá

all the time in the world

most éppen ezzel tölteném: home
de úgy sem lenne nagyon rossz. legfeljebb dúdolgatnám :/

A hétvégén lemerült a telefonom, és nem dugtam rögtön töltőre, így reggel feltelve ugyan, de dátum/idő nélkül vettem használatba. Amíg a Fővám téri villamos fele mentem beállítottam a dátumot, időt. Közelben nem volt óra. Az idővel 2 percet tévedtem, a dátummal 2 napot. Ebből milyen konzekvenciákat lehet levonni?

A hétvégén lemerült a telefonom, és nem dugtam rögtön töltőre, így reggel feltelve ugyan, de dátum/idő nélkül vettem használatba. Amíg a Fővám téri villamos fele mentem beállítottam a dátumot, időt. Közelben nem volt óra. Az idővel 2 percet tévedtem, a dátummal 2 napot. Ebből milyen konzekvenciákat lehet levonni?

Pálinkafesztivál a hétvégén

we had to let him go

és az mennyire bensőséges viszony mikor a szomszéd gonosznőszemély sikongatásaiba alszol bele?
btw she was sounding f.ing funny.

enplayer

Quickref:

• Playlist: gyakorlatilag xml, formátum (példa)


• Load: új playlist beolvasás (csak a saját gépről URI-ként, pl: /c://my music/playlists/playlist1.xspf a c:\my music\playlists\playlist1.xspf eléréséhez)


• Append: playlist hozzáfűzése az aktuálishoz

Érdemes lementeni a saját gépünkre, majd onnan használni.

holnap interjú

(az asztal másik felén)

home sweet home

Itthon vagyunk újra, 8 hét London után. Nos, nem akarok negatív lenni, ezért csupán két első benyomás a fővárosunkról: minden nagyon kicsi és rengeteg a rosszul öltözött ember*. Jó volt hazajönni, jó volt beszélni a Trinidad & Tobago-i szomszédokkal, jó volt újra látni a macskát (aki nagy bánatára vidéken nyaralt amíg odavoltunk), és jó volt sétálni a dunaparton a hétvégén. És jó volt látni a Gellért hegyet is, amire mellesleg az irodánk ablaka is néz.
És mi fog hiányozni? A shrimps, az angol sör, a nyüzsgés, a változó idő, a parkok, a dokkok (volt dokkok), a zöld fű és magas épületek. És még sok egyéb más.
Részletekkel nem foglak untatni, röviden: munka miatt mentünk, többet maradtunk 2 héttel a tervezettnél, a canary wharf közelében laktunk (a nappalink a felhőkarcolókra nézett), és oda jártam be dolgozni. Netünk alig volt, de nem is nagyon hiányzott. Cserébe voltak rókák. Ott laktak, a város közepén, többször is láttam, amikor estefele hazafele tartottam.

És akkor kiderült, hogy utolsó pillanatban jöttem el a régi munkahelyemről, ami részben rossz, mert nem kapok végkielégítést, részben jó, mert volt egy kis szavam abban, hogy az új helyre kinek fogadjuk el vagy kinek dobjuk vissza a jelentkezését. Nehéz dolog ez, mert óhatatlanul őrlődsz a korrektül megmondjuk mindenkiről a megmondanivalót, vagy nem mondjuk meg, hanem személyes preferenciákat mondunk, végig szem előtt tartva, hogy az illető mint mondana hasonló esetben. Nos, nem éltem vissza, sőt: akiről nem tudtam jót mondani, arról nem mondtam semmit. Érdekes módon sokminden kiderült magától is, nem is kellett nekem semmit se mondani. Maradjunk annyiban, hogy a jók megdicsőültek, a rosszak elnyerték méltó büntetésüket, és a csendesek megérdemelt elismerésüket.
(persze nem)

Megnéztük a Noé bárkáját, egyszer érdemes, de ne gondoljuk (a reklámmal ellentétben), hogy szerepel benne Szőke András. Vagyis de, csak alig.

És akkor olvasom, hogy baj, ha valaki nem a kutyaszaros játszótérre viszi a gyerekét, és borsózik a háta ha a prolik elhanyagolt gyerekeivel egy ovicsoportba kell mennie, és hogy ezt mégishogyképzeli egy kormányszóvivő. Hát így: nyasgem. És igaza van. 1. ha nem írja meg, akkor is úgy fogja gondolni; 2. elmondása szerint személyes tapasztalat volt, nem előítélet; 3. akinek nem tetszik, tegyen az ellen, hogy ne legyen így. Az nem megoldás, hogy 1 koldus miatt mindenkinek rongyosan és koszosan kell járnia, és aluljáróban aludni. És lője már le valaki azt sok szemforgató elmebeteget, vagy legalább küldjük el őket tíz év kényszerlakhelyre mondjuk borsodba.

És akkor olvasom, hogy befuccsol a négyes metró. Végre. És az utolsó megásott, majd betemetett gödörbe lökje már be valaki dEMSZKY-t is.
_______________
*: elismerem h a Boráros tér rossz mintavételezési helyszín.

szünet

Elhúztam Londonba. Márcisban folytatjuk.

Where...

faszkivan tibik, faszkivan

tegnap arra jöttem rá, hogy lassan annyira konzervatív lettem amennyire sose szerettem volna lenni. és most nem arról beszélek, hogy kire (vagy kire nem) szavazok.
mélyebb dolgok ezek.
beszívott ez a mindennapi mocsok, ami itt van.
egy kicsit

one word

The L word

egy kocsonya - sok kocsonya

nico and the navigators

Avagy post-event programajánló. Trafó, of course, ez a második előadás, amit tőlük láttunk, és meg kell hogy mondjam egyre jobb. Nehéz leírni, látni kell, lévén avantgárd színház: mindennapi helyzetek karakírozva, odanemillő, vagy inkább mondhatnánk hogy filozofálgató, gúnyolódó dialogusokkal. Nem az a kalsszikus színház, ami nem baj, sőt.

a király és a leányka

Kezembe akadt egy 5-6 éves Balkon, még a Kolozsvári változat, ami azóta hamvába halt. A magyar még él, be lehet olvasni.
Tudom, nem sokan olvassátok, főleg nem az archív, sokéves számokat, ezért elmesélem az egyik cikket, ami a post fotójáról szól, és megjelenik egy Menzel filmben, az íróasztalon erőszakoló katona válla fölött, a falon, amint letekint és végletekig viszi az amúgy is abszurd jelenetet.
A fotón, a nagyvezér mellett, egy távolkeleti tagköztársasági pártküldöttség egyik emberének gyereke látható, amint a fotós egy ihletett pillanatban lencsevégre kapta a meglepődött S.t, amint felvette a gyereket, aki a fagyos orosz tél ellenére friss vágott virágokat adott át, majd a nyakába ugrott. Ezt a pillanatot örökítette meg a fotós, és hamarosan slágerfotó lett belőle, milliószám küldték a birodalom minden sarkába. Eltalált kép volt: a nagy vezér és egy távolkeleti kisgyerek, egy kimerevített pillanatba sürítve a népek barátságát/egymás keblére borulását a szovjet birodalomban, a vezér emberközpontuságát, gyerekszeretetét. Tökéletes marketingfogás, ha úgy tetszik, ami a birodalom sok-sok gyerekének szívét dobogtatta meg, és alakította át a carrier pathjukat egy életre. És akkor nem is szóltunk a felnőttekről.
A folytatás nem annyira vidám, mint a kissé balul elsült bevezetés (a vorosilovnak szánt csokrot is S vette át, a kislány a gyerekek szemtelenségével elkérte a második ajándékot is): pár hónap után az apukát elvitték államellenes szervezkedés gyanújával, nem is került haza sose. Az ajándékokat visszavették, a képről készült másolatokat bezúzták, a családot ellehetetlenítették. Aztán a kis Gheta (mert így hívták a kislányt) felnőtt, megöregedett, s most Moszkvában él, szobája falán a fotó, ami a(z) (ennyi év után sosemvoltnak tetsző) gyerekkorára emlékezteti. A tvt nézi.

A tvben meg Menzel filmje megy éppen.

ma bemutattam nekik
januártól a ködös albion 1.5 hónapig

one turkey got killed in turkey

Where do you want to go today?

tetkó

vicces dolog is tud lenni egy tetkó, na nem azokra a gyerekkoromban (főleg a kisebbségen) látottakra gondolok, amik a box, mari feliratok, vagy kés, kereszt, női akt zöld tintával pontozva, hanem a komoly, géppel készültekre, amik elég bonyolultak ahhoz, hogy a viselője ne legyen egyszerűen balfasz, de értsen is belőle a "közönség" nagy része. sajnos a nehezen eltávolíthatósága azon műfajok sorába sorolja, ami miatt magamnak soha, semmilyen körülmények között, dehát ez ízlés dolga inkább. Ha széplelkek vagyunk, és mindenünk a community work, akkor sem opció, ugyanis az önkéntes véradás ezentúl nem lehet benne a jótékonykodásaink között, és arra is gondoljunk, hogy ha bankos ügyfelekkel kell szaunázni menni, akkor a hasunkra tetovált mackó mennyire fogja feldobni az eseményt.
Dehát nem lehet egyértelműen leszólni a műfaj kedvelőit, hiszen nem sokan járnak szaunázni a bankos ügyfeleikkel, és nem soknak van olyan társasága, ahol kinéznik a karjára tetovált nonfiguratív ábrái miatt. Sőt, sokukat meg is értem, mikor a saját mikrokulturájuk valamely szimbólumát varratják magukira, ezzel is erősítve az odatartozásukat. Node mit gondolhat az, aki pl. star wars figurákat rakat magára? vagy aki vicceskedő képeket/szövegeket? Mennyire vicces valami, ha naponta többször találkozunk vele?
Egyvalamit azért nem értek. Mi visz valakit arra, hogy csegevarát tetováltassa magára? Jó, értem én hogy a konzumfiatalok lázadásának szimbóluma*, és hogy menő az ember vele, meg minden, de arra ott a póló. Vagy ez a tetkók nonpluszultrája? A konzumvilághoz való végtelen kötöttség jelképe? Vagy...?
Vagy csak egyszerűen sötétség? Nade ekkora?
______________
*: lol, ez mekkora nonszensz :))

in the mood of...

halló, itt eN
szia, azért hívlak, hogy akkor ráérünk a hétvégén és valamikor átugranánk...
gyertek, várunk
nektek mikor lenne jó?
ráérünk, amikor kedvetek van
akkor szombaton... vasárnap már a hétfői munka miatt szomorkodunk
ok, gyertek
ja lesz a tüntetés, ha megint lesz valami, akkor lehet hogy nem tudunk menni
azért próbáljátok meg. legyen nálatok zsebkendő és egy kis víz
vagy az is lehet hogy nem tudunk hazamenni :))
alhattok a macskával
majd felmegyünk XXékhez és onnan nézzük :)
nem hiszem, hogy nagy balhé lesz. de ki tudja. akkor várunk
ok, majd hívlak 4 körül, hogy mi van: tudunk-e menni
jólvan, szia
szia