Egy kis lépés nekem, de nagy ugrás a karrieremnek... előre vagy hátra... ez majd elválik. Szóval egyelőre no england, maradok, bassza meg.

Épül-szépül csodálatos városunk... Nem gyakran járok az infoparkba, egészen meglepett, hogy az elmúlt 1 évben mennyi minden épült oda. Sajnos vannak annyira ízléstelenek, hogy modernbe oltott posztszocreál irodaházakkal kezdik tarkítani a bme és elte kissé visszafogott, barátságos vöröstéglás, valamint az ericcsson puritanista fehér és üveg highteches irodaháza által felállított sokszög belsejét. Pfúj.
Képünk azonban nem az infopark csodálatos világába kalauzolja el az érdeklődőket, hanem egy belvárosi felújítás helyszínére, ahol a múltbaforduló bérházat építik-szépítik giccsbefordulóvá, a kedves kerületi v. fővárosi hivatalnokok szíves engedélyével.
Mert nincs is annál csodálatosabb, mikor a városkép jobbítását folyton szem előtt tartva a látástól mikulásig közpénzből robotoló városatyák ilyen csodálatos ajándékkal lepik meg a környéket, sőt ha nem is az egész várost, de legalább a vájtfülüeket, illetve szemüeket, nézzünk rá pl. a lehel-csarnokra és egyből könnybelábad a szemünk a meghatottságtól... Ilyen lesz ez a csodálatos remekmü is, amintcsak elkészül, s ott ünnepelheti a környék lelkes lakossága, a felelősen szavazó állampolgárok tömege, valamint a nemsokára felnövő és aztán felelősen szavazni fogó apróságok, választott vezetőink csodálatos ízlését.

Ha valaki arra kérne, határozzam meg az attitűdömet az ismeretlen/új dolgok irányában, nehezen menne. Valószínűleg ellentmondásoka bukó, konkrét eseteket hiányoló szöveg-tengerikígyó lenne az eredmény, aminek se füle se farka. Természetesen nem a politikai attitűd, hanem mint világnézet szempontjából értem az egészet, mert az előbbi nemigazán hiteles, sőt nem is igazán szétválasztható a jobb-bal illetve liberális-konzervatív szembenállás négyescsillaga mentén. Node hagyjuk a politikát, mert nem érdemes ilyesmivel tölteni ezt a gyönyörű napot, és kanyarodjunk vissza az elejére. Liberálisnak tarom magam, ha a négy közül választani kell, ami helyett szívesebben mondok libertániust vagy semmit, mert annyira de annyira sikerült mindenhol lejáratni, hogy akkor inkább legyek bármimás, akár vogon is, mint egy akolba tartozó azokkal.
Arról van szó ugyanis, hogy a mostani nagy átszervezés után az újabb tótumfaktum kitalálta, hogy hasznosítani fogja a valamilyen management trainingen tanultakat, s az szerint fogunk dolgozni. Ez már önmagában is úgy hangzik, mintha valami jehovista (vagy hitgyülis, vagy anyámkínja fanatikus neo-, esetleg anti- keresztény szekta) alakuló ülésén lettünk volna, vagy egy rosz vicc, de nem, ő tényleg így is gondolta. S hogy miről szóltak az elképzelések? Elsősorban márnememlékszem milyen módszer, ami egy neoszindikalista-posztmarxista szekta működési módjára emlékeztet, vagy a klaszikus manageri attitűdre (ha van egy probléma, akkor olyan távolról kell szemlélni, hogy az összefüggéseivel együtt jobban lehessen látni... ha elég messzire megyünk, akkor a probléma pontszerű lesz, ami nem is probléma, mert csak egy pont ;)), azaz keressen a csapat 30 napra elegendő feladatlistát, majd napi egyeztetésekkel és feladatátcsoportosítással hajtson gőzerővel. A végén pedig mutassa be, mire jutott. A kulcsszó az önszerveződés. Kettes számú: előbb a tesztek, utána a kód (miért van ilyenkor az az érzésem, hogy aki ezt kitalálta kb annyi gyakorlati tapasztalattal rendelkezett, mint a j2ee-sek, akik szintén adnának egy app servert egy webshop alá, igen lehet ballisztikus rakétával légyre vadászni, de minek!?). A harmadik az extrém programozás, ami abból áll, hogy ketten írják a kódot, azaz ketten ülnek 1 gép előtt, s míg az egyik ír, addig a másik gondolkodik és közbeszól, illetve megvitatják, hogy miértis úgy és nem amúgy. Nos, az első még valamennyire elfogadható, annak ellenére, hogy a kiváltságaim egy részének elvesztésével jár (hisz j2ee-ben igyekeztem a kódírástól fényévekre eltávolodni), de talán lesz ebből a junkból valami. A másodiknak talán van gyakorlati haszna, ha a web shopot (kiafasz ír webshop alkalmazást egyáltalán??) akarunk fejleszteni. A harmadiktól meg sikítófrászt kaptam: ne üljön valami izzadságszagú folyton pofázó majom az én boxomban, ne kelljen a pofáját néznem, sőt ne lógjon a nyakamban, bazz, mégha végtelenül hatékony, akkor sem.
Szóval ez a mai nap, most párhuzamosan Joeyval csetelek és a Házinyulassal történő sörözést tervezem emilben. Multitaszkos vagyok, vagy mi :))

Ugye azért ti sem adnátok 135 ezret egy hiperszuper presszó gépért?
Ugye nem?...

Épül a jövő ;)

Enyhén fáj a fejem, tegnap újra búcsúztattunk, ezúttal csak az emelet másik felébe távozik az illető, gondolom kellett egy alkalom minek kapcsán el lehet küldeni az asszonnt és a gyereket, és inni a haverokkal. Nameg végre kipróbálni a játékokat, amiket eddig a gyerek miatt nem lehetett, mert nyűgös lett, ha apuci elvette őket ;)
Most fejfásósan macskajajjal, kevés élet és munkakedvvel várom, hogy végre történjen valami, de csak a töketlenkedés folytatódik, asszem, mert mi más?
Bazeg. De nem írhatok róla, mert nemtom ki olvas. És...

A wired tudósít a new yorki hacker konferenciáról. Érdekes.

Ma újra training volt és beugrottam levelet olvasni, mert doksit most nem fogok. Még otthon sem, pedig hazaviszem mindig lelkesen, hátha. Aztán persze nem, mert nem. Mert legrosszabb esetben is civ, vagy vmi olvasnivaló.
Elgondolkodtam azon, hogy mi is lenne az igazibb: sokat írni, azaz rendszeresen, de akkor csak olyan mamitörténtvelem stílusban, vagy ritkábban, de akkor színvonalasabban. Mert persze nem írtok, kis büdösek, hogy mit olvasnátok, meg nem is kívánságműsor, de azért hátha ;)
Tanfolyamon olyan fél szemmel követtem az eseményeket, mikor nem kellett gyakorlatot csinálni, mert az UIt nem lehe kibírni teljes figyelemmel, s közben olvasom TGM újabb fröcsögését az ÉSben, most mit lehet erre mondani? Semmit, de ha mégis, akkor valami ilyet: értelmes ember nem olvas 168 órát. értelmes embert nem érdekli, hogy mit ír a 168 óra. értelmes ember nem próbálja faszfej kollégáit mentegetni. TGM sem értelmes ember, mert nemcsak, hogy menteni akarja a menthetetlent, hanem még hülyeségeket is ír ennek érdekében. értelmes ember nem veszi komolyan a 168 órás f.kat, sem a bibliával ellentüntető buzgómócsingokat. mert ki a jobb: aki totális bigottságának a nem-észlelése közben bibliával ellentüntet, hogyaszongya a melegség intézménye nemkívánatosnak nyilváníttatott (remélem majd megkövezik a hasonszőrüek, ha nem áldoz rendszeresen fiatal bárányt a közeli hegyen), vagy a primkó tudósító, aki fogalom nélkül ír le olyasmiket, ami még barátok között sem pc, valami zsíros hajú leszbiket emlegetve? Nos, ugye hogy nem az utóbbi. Merthogy azokról az ellentüntetőkről általában tudni, hogy nem a realitások nehezen definiálható mezején élnek, de az úságírócskáról, aki mellesleg nő is, nem, és mint véleményformáló jól belecsap a szarba mikor ilyeneket ír le (mellesleg a 168 óra olvasóinak véleményem szerint teljesen mindegy, nem lesznek ettől lejjebb, de TGMnek hála sikerült többmédiumossá tenni az eseményt, ami napokon belül a mainstream média figyelmébe is kerülhet, lévén nyár és dinnyeszezon, s akkor a primkó pörköltzabáló prolinak nemcsak a private gold macsólogikájú leszbikusfogalma van, miszerint azé csinálják, mert még nem érkezett meg a nagyfarkú vízszerelő, aki majd jól megrakja őket, a helyes útra análisan visszalöködve szegény kiéhezett kislánykákat, hanem a zsíroshaj is, ami szintén megerősíti az addigi eltévelyedésről szóló szemléletüket. /most hagyjuk a köztes kategóriát, akit zavar rejszolás közben a férfiseggek, és/vagy farkak látványa/, node zárjuk be a zárójelet, ha a hülye embereket már nem lehet), s mint a haladó értelmiség elégedetten dől hátra. Ez még a kisebbik baj lenne, hisz írtak már ennél sokkal nagyobb baromságot, és nemcsak a nevezett orgánumban, a lapnak tünő tárgyban (hogy a faszfej tanáruras análkomikust plagizáljam), de a megnemértett singliértelmiségi TGM (aki sokkal jobban megbecsült volna itthon is, amely tény miatt állandóan keseregni szokott, ha nem érezné küldetésnek mindenbe belepofázni, a legalpáribb stílusban) előveszi a témát, csámcsog rajta, majd feldobja a labdát, aminek közvetkeztében újra a ki lép ki honnan jellegü lesz az ÉS eljövendő sok száma, csak most ki a nagyobb f.fej lesz a téma.
Nos, üdvözöljük együtt tizteletbeli leszbikusunkat, TGMet!
Én kérek elnézést.

Tegnap újra elbúcsúztattuk a Házinyulast, mostmár végleg. Volt ott minden, vagyis kiültünk a Berliner teraszára, ettünk és megittunk vagy 4 zsiráfot, valamennyi töményet és a zsiráf előtt még pár kozrsóval, aztán elkísértük egymást, s hazablattoltam a busszal.

Most persze fáj a fejem, émelygek és a gyomrom is elrontottam... És a tanfolyamról is el kellett jönni, pedig a csendes netezésen kívül másra nem vagyok jó.

Ma félhivatalosan trainingen vagyok, ami annyit jelent, hogy elvileg tudnak róla, de lebeszéltek :)
Vagyis nem vagyok itt.

Újabb feljemény az IE exploittal kacsolatban itt, ha valakit érdekel.

az evil mértéke egyre inkább nő... mostmár 35% ;)
/valamiért nem frissül a site, hiába postolok... vagy csak innen nem látszik??/

erről már régebben akartam írni... ha még valakinek nem ment el a kedve az IE-től, akkor olvasson... Ennyit erről és a monpolhelyzetbe hozott nagy cégekről. Mert a faszt segíti az innovációt és a nagy faszt lesz ettől előbbre a világ. Az IE-t a Necckép kihalása óta gyakorlatilag csak toldozzák-foldozzák, a nagy hibákat esetleg kijavítják, de aminit látjuk még azt sem.
Most olvasok (azaz olvasnék, ha nem civeznék észnélkül) egy érdekes interjú kötetet, amit Tillmann és valaki készített különböző területeken aktiváló emberkékkel, Ezredvégi beszélgetések a címe és nagyon színvonalasak. És abban van valaki közgazdász, aki a globális gazdaságról beszél és kifejti (ha valakinek eddigre nem lett volna egyértelmü*), hogy a multik csak megfolytják az áruk szabad áramlását, mert monopol helyzetben (csak egymással versenyezve) egyszerűen a legtöbb profitot hozó megoldást választják, ami nyilván a legolcsóbb és legsilányabb is az adott körülményelk között, és hogy egy nagy humbug az egész munkaerő és árú szabad mozgása, mert egyedül a pénz mozog szabadon, a többit pont a multik korlátozzák, illetve hogy a maximizált kivitel az optimális helyett, mert így csak az országok járnak roszul, hisz az összkivitel és behozatal egyenlő a világon...
__________________________
*: megjegyzendő, hogy a könyv '92 körül íródott, aztán átdolgozva újra kiadták, vagyis az interjúk nagy része kb. 10 éves...

Olvasom, hogy átalakítanák a Millenárist. Bazz, egy kellemes hely, ahol függetlenül, hogy ki építette, és miért, jól el lehet lenni néha. Erre meg az az agyatlan fasz kormány plázát akar építeni*. Basszák már meg, nincs elég pláza, a fasznak hiányzik mammut 3, elég az a kettő, ami már van. mér nem a nyóckerbe építik vagy bivalybasznádra, ahol úgysincs semmi?? áááááááááááááááááááááááá.
Szóval viszlát és kösz a halakat. A megfagyott aranyhalakat, I mean.
_____________________
*: igen, olvastam, hogy ez csak az egyik lehetséges scenario. ismerve a racionalitásukat, ez a legvalószínűbb.

Hétvégén a pénteki Házinyulas előbúcsúztató után a semmiből előkerült Iksz, aki előre be nem jelentett látogatáson volt itt, és kihurolt az éjszakába, ebből későig tartó sörözés lett a Darshanban, majd másnap reggel (mert 10 óra igenis reggel) elmentünk fürdőbe, kikúrálni az előző éjszakázást, de -talán a meleg miatt- ellentétes hatása volt, mi legalábbis kidőltünk tőle. Valószínűleg ők is, ugyanis az estére betervezett mozizás és kocsmázás elmaradt. Másnap reggel meg mentek vissza.
Fura volt újra látni, most tényleg csont és bőr, alig maradt belőle valami, nagyon idegen, csak a mosolya a régi. Az egyetlen, ami megmaradt.
Hogy azért a mozi ne maradjon el, megvolt az About Schmidt, ez a végtelenül cinikus és szomorka film. Mi is az élet és hagyunk nyomot magunk után? És mit?

Jön, jön, jön a többrészesre tervezett útleírás, filmelmélkedés és talán az étterem és kávéház ajánlót is felfrissítem, hisz itt a nyár. Mellesleg unalmas doksikat kell olvasnom. Újra.

csak a miheztartas végett... :)

Ha már beígértem, akkor beírom.
Sunset. Napnyugta egy vulkán parazita kráterének keleti felén, amikor a teambuildingünk második napjának délutánján az árnyékból kimerészkedtünk egy kőre. S ott készült ez a kép, amin nem valakinek az aurája látható, hanem csak az ellenfény festi ilyenre. Már túl voltunk egy délelőtti paintballon, ahol kicsit megrándult a combom miközben térden másztam a susnyásban, és sikerült úgy beletérdelni a csalánba, hogy a vastag katonanadrágon keresztül is megcsípett, és ahol minimálstratégiával sikerült minden mérkőzést elveszíteni, vagy -mikor szerencsénk volt- döntetlenre kihozni, és nyakig sárosan, egy óra késéssel beesni ebédelni, mikorra a lusták már toporzékoltak, és mikorra a délutáni tötélcsúszás-programnak is sikerült betenni, hisz az elcseszett háromszor-másszunk át-mire földet érünk módszer 10-15, de esetenként félórát is felvett, ami túl sok volt ahhoz a félperces élvezethez, mikoris siklassz a semmi fölött egy drótkötélen... Volt még betervezett game-party, amiből hál' Istennek nem lett semmi, mert a bénák a sok hub meg kábel ellenére nem tudták belőni a hálózatot (ping volt, úgyhogy nemsok hiányzott, mikor feladták :)), szauna-jacuzzi-meleg-hidegvizes medence, sok bor, és rostonsült húsok, macska, olcsó poénkodás. Nameg éjjel négykori fals tűzriadó, elromlott a cucc és kivisított mindenkit az ágyból: tiszta zombifilm, ahogy az elhízásnak indult majmok hiányos öltözetben kóvályognak és anyáznak a folyósón. De volt, aki annyira nem esett kétségbe: eszméletlenül idétlen (álmos?) fejjel sört bontott és kiült a szálloda elé cigizni...

És egy pletyka: a Házinyulas nem házinyulas többé, sőt lassan nem is kolléga, azaz még két napig az. Bomlik a csapat, mennék én is, de nem vonz semmi sem.

Lehetne a mottója az Elefántnak, amit a hétvégi mozitobzódás során láttunk. Baudrillardot idézi az a szürreális nézőpont, ahogy megismerjük a szereplőket, ahogy végigkövetjük őket azon a napon, és nem a hűvös dokumentarista* távolságtartás az, ami a végtelenben apró pontként jeleníti meg szereplőinket: az iskola, a hatalmas sportpálya, minke csak részeit tudják belakni, a hatalmas termek és végtelen folyósók, a szereplők teljes üressége, amint céltalan robotként mászkálnak fel-alá a végtelen térben. Célja, valamilyen tudása, érdeklődése csak a fotós srácnak van, aki valamiképpen kitűnik a céltalanul téblábolók tömegéből, hogy aztán tökéletes droidsággal (vagy a nagy lehetőséget megérezve) szeme elé kapja fényképezőgépét és click az első lövés után. Élete fotója? Nem tudjuk meg, mert a második lövés az övé. Üres az erős kontrasztos fiu is, a kétszerezett fekete-sárga kombinációval mintegy kiemelkedve a szintén színes, de mégis szürke tömegből. Őt is érdekli a környezete, a közvetlen, mert a többiről semmit sem tud: látjuk törődik az apjával, az ismeretlen gyerekekkel, akiket a sulitól próbál távoltartani, de fogalma sincs a nagyobb értelemben vett világról, a WW2-ről... amint a lövöldözős gyerekeknek sincs: rajzol, zenél, de nem tudja mit, a teljes apátia csak a fegyverek bűvöletét engedi közel hozzájuk. Nem tudunk meg róluk semmit, mert nincs is amit megtudni: ugyanolyan jellegtelen egyen-emberek, mint a többi. A megvalósult utópia egyen-emberei, kiknek a vágyait már mind megvalósították, a céljaikat már elérték, még a kezüket sem kell kinyújtani értük. Libertatea fara efort [erőfeszítés nélküli szabadság]? á lá Culianu? hmmmm...
Ezért nem marad semmi a világban, ami húzza őket, ami ellen- vagy mellett harcoljanak, minden távol maradt tőlük, mert minden lényegtelen. Mire van szükség a földi paradicsomban? Mi mozgathat meg valamit ott, ahol a táj is végtelen? Ahol érezni a végtelent és a létező utópiát egyszerre? Nem lehet hinni, nem lehet tenni, nem lehet létezni sem, mert már az életösztönök is kihaltak: ahogy a rasztás fiu a kíváncsiságtól(?) hajtva megkeresi a lövöldözőket, majd mintha a TVben látná közel megy, és hagyja magát lelőni.
Mert annyira szürreális, annyira nem evilági a táj, hogy a létező utópia mindent lenulláz, ami még szikrát adhatna a felnövekvő gyerekeknek, ami még megidézné azt a valamit, amitől másak az emberek, amiben különböznek, amitől azt látjuk: ez másvalaki...
és itt elérkezünk a pre-utópikus generációhoz, és filmet is ugrunk... [rövidesen]
__________________
*: ordító ellentétként ott van Moore. Akár a legújabb, akár a columbineos filmje.

Majdnem írtam. DE fotó is járt volna a poszthoz. De átmenetileg meghalt az imageshack. De nem tudok másik hostoló szervert. De a hét elejéről lett volna szó, reménykedj(et)ek, hogy nem felejtem el. Mire újra lesz.

Majdnem-kéthét után visszajöttem: túléltem a keddi paintballt és sikeresen elkerültem a vízbefúlást és az alkoholmérgezést is. Most bágyadt vagyok (=álmos és kedvetlen), majd holnap...

Bazz, ez a magyar online kereskedelem: azt még lenyeltem, hogy a domainem regisztrációjának kifizetését a tetves inter-európa bank online fizetőrendszerében lehet csak megtenni, ahol csak visát fogadnak el, szegény c3, biztos máshol nincs haver, így kénytelenek azt a használhatatlan szart belinkelni.
De az online könyvrendelés, amit Philip K. Dick Kizökkent idő c. művével kiséreltem meg, egyszerűen botrányos. Nos, mi is a nagy helyzet? Az online rendelés esetén kapott -5% (89 Ft) kedvezmény talán érdekel valakit, de a tovább gomb lenyomása után feltehetőleg még a lelkes netshoppolók is lehülnek: futár reggel 8 és 15 között (csak Bp) 450, ha bankkártyával fizetünk, és ez a legolcsóbb! Az ingyenes kiszállításhoz min. 20,000(!) Ft értékben kell vásárolni (~12 db könyv), hát elmennek a jó büdös francba, de tényleg, az amazon $24.99 (~5,500 Ft) felett ingyen szállít, és nem egy tetves városon belül! És -természetesen- csak dombornyomott debit cardot (Visa vagy MasterCard) fogadnak el, mert csak. Mellesleg van ilyenem, de nem fogom megadni a számát valami elcseszett online rendszernek, hogy aztán parázhassak: mikor tör be valamelyik szerencsétlen script-kiddie* a szájtjukra és használja fel szépen a pénzem saját céljaira. Azért van a credit card, hogy reklamálni lehessen utólag is, és ne én futkorásszak az elcsalt többlet után.
És akkor még rinyálnak, hogy nem vásárol senki online. Hátbazz, inkább hazafele megveszem az aluljáróban kevesebb macerával és olcsóbban. Most azért fizessek legalább 361 Ft-al (20,28%) többet, mert nyugaton így vásárolni trendi? Nyugatról én is így vásárolok, de nem itt. Feldughatják az online boltjukat.
___________________
*: mondjuk éppen azoktól nem kell tartani, de vannak okosoabbak és az szopó lenne.

És itt egy érdekes ÉS cikk: Irak, Foucault, Derrida, avagy mi köze van a dekonstrukciónak a kritikai geopolitikához? [posztújbaloldal: ez különösen tetszik, új buzzword, tessék figyelni mikortól kezdik majd a sznobok használni!]
Előzménynek azonban nem árt elolvasni Seres László eredeti cikkét (amivel, csak úgy mellesleg, nagyvonalakban egyet is értek*), valamint György Péter Seres cikkére írt válaszát, amit Neményi László szed ízekre a fenti cikkben.

Vidám az élet.

_____________________
*: és a pacifisták felőlem be is kaphatják...

Nincs kedvem semmihez, még dolgozni sem. Legszívesebben magam olvasnám, de napok óta nincs semmi új. Nincs új post. Azaz a tegnap belekezdtem egybe, de aztán mégsem írtam két mondatnál többet.

Cserébe olvastam blogokat. Pumpkin megunta és kitálalt: nemis barátnő, nemis bikapcsolat, nemis ő, csak a rinyálás maradt, ami miatt már régen nem olvasom. Olvastam. Mert kb. 1 hónapja rákattantam valakinek az oldaláról, és azóta néha megnézem. Így derült ki a mai.

Suematra újra ír, de túl vidám és alig cinikus.

Régen nem láttam filmet moziban.

El kellene menni már.

Ma délelőtt az esőben bandukolva eszembe jutott Culianu (ki ismeri?) Hesperus műve, amit nemrég olvastam újra, miközben magas lázzal haldokoltam otthon, és az abban körüljárt szabadság fogalmak és gyakorlati megvalósításuk.
Ma erről akartam írni, de aztán mégsem. fáj a torkam, levert vagyok.

Joey írja, hogy hideg van.
hihihi...

Ne feledjétek, jún 15 arc-plakát kiállítás határideje!
A fidelitas rendezett egy ellen-kiállítást valahol, élőben nem, csak az indexen láttam. Persze, az indexes cikkből süt a savanyú szőlő feeling, pedig tényleg csak egy ellen-arc kiállítás, kb. ugyanolyan színvonalú plakátokkal, csak ellentétes előjelü politikai üzenettel átitatva. Talán megnézem, még nem döntöttem el, egyelőre azon drukkolok, hogy legyen egy kis jó idő a hétvégén, hogy lehessen fotózni, kell még egy kis anyag a plakátjaimhoz.

Érdekes tevékenység a blogírás. Merthogy minek? Meg kinek? De tényleg. Most érezzem magam rosszul, ha a beígérteket nem írom meg időben (vagy egyáltalán) vagy ne? És ha írok, mennyire legyek igényes? Mintha csak magamnak írnám és akkor lehet helytelenül írni, gyanús szóösszetételeket használva, ekezetek nélkül, csavaros, ésisaligértem mondatokkal, vagy inkább ne? Milyen gyakran? És mennyit? Meghagyjam az átlagon aluli postokat, vagy utócenzúrázzak? Vagy csak a nagyon jókat írjam meg? Képek legyenek? Mennyire igényes képek? Egyáltalán miről írjak?
- Mit láttam?
- Mi történt ma?
- Mit gondolok ma?
- Mit gondolok ma egyes aktuális dolgokról?
- Mit fogok ma tenni?
- vagy?
Éseztígyminek?

És ezt így hogy?
Mondhatta Joey szombat délben, mikor a kerti partihoz még semmi sem volt meg. És nem is lett volna, ha nincs más, aki megcsinálta. Mi persze késtünk egy órát, nehogymá kelljen valamitis az előkészületekből részkivenni, különbenis még Csvel kellett hadakozni, hogy menjünkmárel, nameg meghívottak voltunk, vagynem? Volt ott minden, az esőt is kihúztuk a fák alatt, a kaja is jó volt, az emberek is. Aztán mégiscsak erőt vett magán az eső, ők bemenekültek, mi kinnmaradtunk, s megvitattuk az élet nagy és kis dolgait...
Hideg van, néger?