Itt ülök és hűlyeségeket beszélek. Itt ülök és írok. Itt ülök és melegem van. Itt ülök és közben odaki süt a nap. Egyenesen az asztalomra. Megtalálta azt a kis rést a reluxán és most jól besüt azon... És az És sem jön be, mostanában egyre rosszabbul lehet őket olvasni (off-line meg nem olvasom: nem vagyok hajlandó pénzt adni olyasmiért, amiben az a ... váncsa publikál).
Node nem erről akartam értekezni, hanem az időről, mint olyanról [megható fordulat, elvileg a sulis filozófiakönyvben volt benne és azóta is előszeretettel használja boldog-boldogtalan, legtöbbször, persze, tévesen], ami még egy gyors számvetés szerint is többféle lehet: van, ugye, az abszolút idő, ami csak fogalom szinten létezik, de arra nagyon jó, hogy segítségével egységes időmérésünk legyen és ahhoz közelítő pontosságú időmérő szerkezetekkel értesüljünk valamely események között eltelt időintervallum nagyságáról. Tehát a fizikai idő az abszolúthoz közelálló idő, a mérőeszközeink pontosságától függően közelít hozzá. Az abszolút időnek tudományos definiciója* van, ami inkább a földi fizikai világ, mintsem az egyén szubjektív időérzékelésének leképezése, amire hatnak ezek, de nem ők határozzák meg igazából. A szubjektív idő az egyének biológiai ideje, amit nagymértékben befolyásolnak a környező fizikai világ törvényei, periódusai, azonban valamelyest független tőle. Ezek az eltérések nem is igazán lényegesek /na itt meguntam, majd holnap folytatom.../, csak akkor ha emberünk nem földi, illetve ettől nagymértékben eltérő körülmények között tartózkodik hosszabb ideig. Nomármost. Ugye, mint tudjuk, nagysebességű utazás esetében a földi-empirikus fizikai jelenségek másak lesznek, amint az idő folyása is megváltozik. Értsük ez alatt azt, hogy ha két, hajszálpontos órát helyezünk el a két helyszínen, akkor azok mást fognak mutatni az utazás végén (ld. ikerparadoxon), csupán abból a tényből adódóan, hogy abban a fizikai környezetben az idő is másként telik. De, és ezt hangsúlyznom kell, a fizikai időre érvényes (abszolút időt, ugye, nem tudunk mérni), a biollógiaira nem. Mivel nem földi körülmények között leledzik hősünk, ezért a különböző földi hatások nem is érik, amik a biológiai idejét befolyásolnák. Rövid adaptációs időszak után eltérne az addigiaktól és létének periódusai mások lesznek, miáltal a biológiai órája is átáll. Ezért tévesek az ikerparadoxonhoz hasonló elméletek, hiszen nem tudjuk, hogy miképpen viselkedne egy élő szervezet ilyen körülmények között... Feltehetően nem úgy, mintha misem változott volna, de nem is úgy, ahogy az a környezet sugallná.
És hogy frappánsan zárjam e kis eszmefuttatást, amolyan didaktikus-közhelyes konklúziókkal, mert kettőm is van, egyik a kéthűlyekutyás, a másik a Helleres (a Joseph), mindkettő a szubjektív időérzékelésről: "time flies when you having fun", valamint (ami hosszú lenne pontos idézettel, ami mellesleg nincs is kézügyben): ha unatkozol, sokkal lassabban telik az idő; a hosszú élet titka, tehát, a folyamatos unalom.
______________________________
*: "The second is the duration of 9 192 631 770 periods of the radiation corresponding to the transition between the two hyperfine levels of the ground state of the caesium 133 atom." (http://www.bipm.fr/enus/3_SI/base_units.html) or "Az idő mértékegysége a másodperc (s). A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9192631770 periódusának időtartama." (http://web.inc.bme.hu/fpf/kemszam/alapegysegek.html)