Szóval álom: egy pályaudvaron sietek egy vonatra, ami perceken belül indul, de én nem találom a vágányt illetve nem vagyok még ott. Az átjárást felüljárókkal oldották meg: egy magas hídszerü valamihez kell felmászni egy kanyargó vasrács-lépcsőn, melyről lenézve lehet látni nemcsak az alattunk felfele mászókat, hanem a pályaudvart is. Sikeresen felérek, közben a kezemben van a telefonom, amit a leereszkedés megkezdése előtt leejtek és egészen a peronig zuhan, ahol szétmegy a betonon... mire leérek, már valaki összeszedte a darabokat és átadja nekem a roncstömeget, amiből csak a simkártya maradt épen... közben végig azon búslakodok, hogy elveszett minden telefonszámom (gy.k. a telefon memóriájában tartom a számokat, a plussz kényelmi funkciók miatt)... persze a vonat is elmegy...