A tegnap megnéztük a plakátkiállítást. Hogy is mondjam... Meglehet, a savanyú szőlő szól belőlem, de pocsék. Van egy-két, művészek által elkövetett, ami tényleg szuper, van kb. ugyanannyi civilek által elkövetett ötletes, vicces-elgondolkoztatő és talán a szakmabeliekéi is érnek valamit. Azonban a többség, a Vautiert meglovagolő, művész által készítetthez hasonlőan "haszontalan". Előbbinek annyi azonban a mentségéül szolgál, hogy kissé arculköpte a szervezőket is, ellenben a dinnye, welcome, dacia és társaik csak a későkádári kurzusplebs alkotőürességének ékes bizonyítéka. A miheztartás végett, természetesen, előkerült pár tavalyi-tavalyelőtti, már akkor is kicsit idejétmúlt alkotás, amik aktuálpolitikát cikiző, a kényelmes lumpenértelmiségi hozzáállással, hagyják üresen a teret illetve a nekik biztosított felületet.
Nézegetés közben találkoztunk Sroval -mert Joey és W is plakátot nézett a tegnap-, aki egy kisfeketét ölelgetve állingált az első plakátok között, állítólag a többiekre várva... Érdekes fejlődésen ment keresztül az alatt a három év alatt, amióta ismerem, valahogyan egyre távolodva mindattól, amit kedveltem benne.
A közönségről, illetve a többi látogatóról is akartam írni, de meggondoltam magam, ugyanis nincs mit írjni róluk... Nem a műkedvelő közönségről van szó, ez egyértelmü... [és kedves hallgatóink, itt megszakítjuk adásunkat, hisz eNnek sok fontos dolga is van a mai nap a nézelődők fikázásán felül]