"a közöny vált szenvedéllyé. Korunk egyetlen nagy szenvedélye." írja Kundera nem kis éllel. Bizonyára igaza van. Camus közönye (vagy idegene) már ez a közöny, az általánossá váló és szabaddá tevő közöny, ami ellenpont, válasz Nietche emberfeletti emberére, ami ha meg is születhetett volna, nem tehette, mert a kicsik és jelentéktelenek a nagyok, de önbizalomhiányosok segítségével uniformizálták a világot: már nem lesz emberfölötti ember, csak közönyös tömeg, kinek egyetlen szenvedélye a közöny...
Kellett ez nekünk!?