A hétvégén megvolt a Mohácsi Vész, Jancsó új filmje, a lassan sorozattá bővülő Kapa-Pepe quadrológia, amit a bigott kritikusok* mindenáron a megszokott egy-kettő-három-négy geometriába próbálnak bezárni, mintha az csak egy újabb tehetségtelen médiageci által elkövetett tömegszórakoztató szemét lenne, amivel olyan gyakran találkoznak a kedvesek, és amit nyugodtan bele lehet skatulyázni ezer dobozba, mert a (sok esetben) jólmegtanult leckét szépen felmondják, de ahogy ma Hitchcock is egy lenne a sok közül, ha ma alkotna, úgy nem elég, ha bemagolunk valamit és azt alkalmazzuk. Naja, lehet. De abból nem lesz nagy mű. Ahhoz több kell.
Nem beszélve az előbb már említett "kritikusfélékről", akik, mint ahogy a nevét sem adó zigóta a scpvről, a már az "egy film: jó kezdés; kettő: buta folyatatás; három: fenséges trilógia; sok: sorozat" recept alkalmazhatatlansága miatti frusztrációját a tövig benyalással próbálja ellensúlyozni, azaz áttéved a politika ingoványába, dehát mit keres a csizma az asztalon?! Ehh, mindegy, az is egy szájt, ne is nézzétek meg. Nem érdemes.
A film, ellenben... a megszokott, "Jancsós", Kapa és Pepe, azaz Péter, merthogy ezúttal a polgári nevén szerepel, feltehetőleg csak így jött össze a naív-etimológia, amivel utóbbit is sikerült beleragadni a csináljuk-vissza játékba, amit a házilag tákolt időgéppel és pár géppuskával indítottak a történelem és a mohácsi török sereg ellen... Aki hagyományos sci-fi-re vár, annak ki kell ábrándulnia, Jancsót nem hatotta meg a hállivúd, és nem egy nagyszabású mi-volna-hát indít el. Csupán így válaszol a jelenkorra, halvány lenullázással a végén...
Kritikát nem találtam, csak a fent említett szemetet, úgyhogy még visszatérünk rá.
____________________________
*: a hangsúly a bigotton van!

Disclaimer: két Jancsó van. A filmes Jancsó, a Jancsó, és a közéleti Jancsó. Amíg előbbi minden tiszteletet megérdemel, addig utóbbi - finoman fogalmazva is - vegyes érzéseket vált ki belőlem...