Szóval jött a Java.... [most nem vagyok igazán formában: mindenem fáj és egyetlen végtelenített macskajajj vagyok...] és átvette a jólbevált szerkezeteket, hozzá egy erős kontrollt biztosítva, mondván: amit el lehet rontani, azt el is rontják, ergo ne engedjük meg nekik. Odalettek a templétek, az absztrakt ősök, a többszörös öröklődés, a pointerek, a virtualitás, a headerek, az inlineok, operator overloading és oly sok más is... A szocreál kora. A magasztos, többrétegű (rétű), platform-független, monolitikus, érzelem- és fantáziamentes félautomata programok ideje. Beépített threading, egységes kivételkezelés, ojjektum-világ, a függetlenség jelszava. Erős megszorítások a függetlenség jegyében: mindenki örököl, de ha nem, akkor is. A finally /mintha segítene valakin/ a végrendelet felolvasása utáni kinyilatkozás. A kényelem jegyében elkövetett monolitikus class library. Nincs rendszer, de minden megvan. Borghes Bábeli könyvtára. Minden megvan, de nem összefüggő. Használható, de nincs elegáns kötés közötte. Csak az egységes tiltás: tedd le, te ahhoz nem értesz. Mi mindent megcsináltunk már, neked csak össze kell raknod. Ne gondolkozz használj. A sorozatgyártás kora. Az ipari fejlődés, mint az egyetlen és üdvözítő út. A fejlődésbe vetett töretlen hit. A világ megismerhető. Is it? Mindenki object. Majdnem mindenki. De aki nem, azt azzá kell tenni, hogy használhasd. Az erős kéz, az üdvözítő JVM kora. Ami nem simogat csak tilt. Vigyáz rád. De nem mint szerető anya, hanem mint a megtorló titkosrendőrség. Mindent tud és mindent lát. A szabálysértőknek menniük kell. Azonnal és apelláta nélkül. Kegyelem nincs. Ahogy jutalom sincs. Mert a JVM mindent jobban tud nálad. A gagyi programozók kora. Akiket még a JVM is értelmi fogyatékosoknak néz. Ezért is van annyi Java-programozó. Nem megérteni kell, hanem a mintákat másolni. A produktivitás zászlaja alatt. Kreativitás kizárva. Ha eladod a leked, tied lesz a világ. De kell ez? Az a világ már nem ér semmit. Az egyenruhák kora. Az üres jelszavak kora. A hazafias énekek kora. Az egyszrű emberek kora. Az egyszerű emberek, mint a kor istenei. Akik dicsőségbe vezetik a népet. A Java egy cinikus rémálom. Auswitz után nincs költészet, a Java után nincs kreativitás. Kérges kezü, baltával metszett arcélű munkások epítik a jövőt. A gépek előtt és a szobrokon is. Habár szobrot ezidáig nem állított nekik senki... Rossz álom? Lehet, de ez még csak a kezdet.
Look, but don't touch. Touch, but don't feel. Feel, but don't taste. Taste it! But don't swallow. Nincs többszörös öröklődés, de vannak interfacek. Nincs absztrakt ős, de van interface. Nincs pointer, de van reference. Nincs delete, de van garbage collection. Nincs inline. Mert minden az és semmi sem. Nincs operator overloading. Á, az úgyis csak összezavarna mindenkit. Nincs virtualitás, mert mindenki egy és az EGY mindenki. Nincs firend. Nincs template. De ez még nem a vég.
Eljött a J2EE kora. Láták, hogy a Java nem elég jó. Adjunk hozzá még több dolgot és tiltsunk meg majdnem mindent. A kihivás többé nem a how, hanem a which. De hogy ne legyen mindenki kétségbeesve, hagyjunk kiskapukat. Legyen JCA. Legyen servlet container. A giccsbe oltott mass production. A többezeroldalas leírások, a könyvtárnyi tech spec. Létezés.Koncepció.Nélkül. Monolitikus szeméthegy. Garbage art. A multimédiás brazilszappan. A csilivili műanyagszar. Rendszerintegrátorok és hivatásos jövőbemondók. A komponensek világa. A végtelenségig osztható tér és idő. A neoszocreál. Vagy posztszocreál.
ehhhhhhhhhhh...............
ps: Aki a VB-t, C#-ot, delphit, .net-et meri emlegetni, azt megharapom!