Az éjjel hihetetlenül szarul aludtam. Voltam a gymben és ahhoz képest, hogy már lassan két (vagy három?) hete rendszeresen járok, nagyon megviselt. Korán lefeküdtem, egyrészt mert Acsé valami megmagyarázhatatlan szokás miat össze-vissza alszik, vagyis korán lefekszik, aztán az éjszaka egy részét átolvassa vagy számítógépezi, majd újra lefekszik és még előttem felkel. Ezért fáradt és kialvatlan. A tegnap is hasonló okok miatt korán elaludt miközben én feliratos Seinfeldet néztem, majd úgy döntöttem, alszom én is. Nagyon zavaros és nyugtalan alvás-álmodás után felébredtem, azt hittem már reggel van, pedig csak 1/2 2 volt. Acsé kicsavart-összegömbölyödött pózban keresztben aludt, a takaró alatt meleg volt, nélküle hideg, szomjas voltam, wc-re kellett mennem és mindenütt viszkettem. Egy ideig próbáltam visszaaludni, pszihés okokra hivatkozva (nem is viszketek, nem is vagyok szomjas, ...), de nem ment. Mikor sípolást is kezdtem hallani, felkeltem. Vakaróztam, wcztem, ittam, felvettem valamit. Elmúltak a bajaim. Visszafeküdtem. Újra sípolás. Felkeltem és elkezdtem C3Q-zni. Ezúttal nem erőltetve a szerencsét, meggyőzvén magam, hogy úgy élvezetesebb, ha a véletlen dolgok nem mindig az én javamra dőlnek el. Ezt a goody hut/csata előtt mentünk, csináljuk, aztán ha nem úgy jött össze, ahogy szeretnénk, visszatöltés, újrapróbálkozás addig, amíg bejön, módszert ESz fejlesztette ki, még a Civ I idején, és valahogyan én is hozzászoktam (nopersze a preserve random seedet ki kell kapcsolni a kezdéskor). Az elején létfontosságu, hiszen ha minden goody hut tudományt vagy settlert ad, behozhatatlan előnyre tehetünk szert a tudományos fejlődés terén => wondereknél majdnem biztosra mehetünk, katonai fölény biztosított a technikai fölény miatt. Ha meg az i.e.-i időkben lenyomjuk a környező civeket, lehetőleg megszerezve a kontinens/sziget egészét, vagy túlnyomó részét, a későbbi fejlődés biztosított, hisz csak pár védőegységre van szükségünk meg egy gyorsan bevethető ellentámadó seregre => többet költehtünk tudomány fejlesztésre, nem kell monarchyra váltani republicból még az ókor végén, hanem megvárhatjuk a democracyt a középkor végén, amivel akár a játék végéig is kihúzhatjuk, ha békések vagyunk, ellenkező esetben az ipari korig, mikoris fasizmus, ha nagyon elmaradott az infrastruktúránk és veszélyben érezzük magunkat más, fejlett civek közelsége miatt, vagy kommunizmus ha túlontúl nagy a birodalmunk és a városaink nagy része nem termel semmit. Kormányváltást azonban csak nagyon indokolt esetben érdemes csinálni, ugyanis, ha nem vagyunk religious civvel, akkor nagy hátrány az a néhány kör, ami az átálláshoz kell. Nem beszélve a fasizmussal járó lakosságfogyatkozásról... Szóval a kimentem-próbálkozom-újratöltöm játék nélkül próbálkoztam és a nagyszámú felderítő egységnek köszönhetően kaptam pár tudományt, amikkel újabbakat sikerült szereznem, hisz a többiek még nem tudtak egymásról, és ezt sikerült kihasználni. Aztán upgradeltem pár warriort swordsmanre és lerohantam a karthágóiakat. Merthogy négyen vagyunk a szigeten: rómaiak, bizánc, karthágó és én, az egyiptomi. Karthágó a legkisebb, de sok tudományt tőlük vettem meg, mert ők nem azt a vonalat követték, amit én, így sok volt a nemközös, lehetett csereberélni. Aztán mégiscsak a kimentem-visszatöltömhöz kellett folyamodnom a fővárosuk elfoglalásakor, mert a 4 swordsman /3 attack/ (1 veteran, 3 regular) nem tudta elsőre lenyomni a 3 regular numidian mercenaryt /3 defense/ + 1 regular archert. Aztán már négy is elmúlt és kezdtem álmos lenni... aludtam is valamit 8-ig, mikor Joey kiugrasztott az ágyból: a reptérről hívott, hogy milyen vodkát hozzon... Álmos vagyok, de valaki nagyon szeret ott fenn... Vagy itt úgy mennek a dolgok, mint a viccben: Medve, kihúznál a listáról? Persze.
A reggel rövid fejszámolás után teljesen biztos voltam, hogy ha ma 20., akkor teljesen lehetetlen, hogy febr. 1. vasárnapra essen. Ekkor következett egy kis magamban lejátszott szerpjáték, hogy hogyan fogom áttetetni a lakásátvevést más napra vagy időpontra. Az fel sem merült, hogy nem számolok jól. Hogy már egyszer kiszámoltam és akkor volt. Hogy megnéztem a naptárban is, pár napja. És akkor még csak tíz óra volt...