[még csak ez az egy, s aztán már tényleg nekikezdek...]
Felvettem a Kill Bill vol. 1 soundtrackjét, és annak ellenére, hogy nem vagyok retro-rajongó, sőt, meg kell mondanom, csúcs az album. Kedvencem a Nancy Sinatra: Bang, Bang (My Baby Shot Me Down) és a Zamfir: The Lonely Shepherd. A Zamfir, nagyon gyanítom, egy román valaki, bizonyos Gheorghe Zamfir, aki érdekes módon átbújt a vasfüggönyön a pánsíp-alapú zenéjével, hisz valahogy bekrült Tarantino gyűjteményébe. Nagyon tetszik, habár vannak halvány emlékeim arról, hogy nem is szerettem, sőt kifejezettem utáltam gyerekkoromban, ha néha látni lehetett a TVben. Bizonyára csak azért, mert mindent utálni kellett, amit a pártállam a nép "okítására" műsorra tűzött, mint: klasszikus zene, a kondukátor & neje látogatásai és beszédei, az x éves jövőbeni-, valamint a 200+% -osan teljesített tervek, a buta hazai (inclusive ifjúsági) filmek, a műnépzene a sok ripaccsal, amint önelégülten mosolyognak és kornyikálnak...
BTW, Vágó kapja be a "csodaszép" '80-as éveivel, lehet az idő megszépít mindent, de akkor vonuljon el egy öregotthonba dícsérni a múltat, és ne ossza az igét (prsze, nem nézem a műsort, és csak onnnan tudtam, hogy ő, mert az ünnepek között egy-kétszer belnéztem a milliomosba, ahol egyszer említette).