A Svájci.
Ez régebbi történet, még az őszi utazásomról. Bónuszként megkapjátok a Pco-nak írt levelem kivonatos változatát, a Bukarest-Budapest az utcáról nézvét. De haladjunk sorjában:
A couchette három utasából csak én voltam idevalósi [hehe-hol van az ide?], a kölcsönös mosolyokon kívül nem váltottunk szót, amíg a kalauz nem kezdett jegyeket vizsgálni, ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy a brit nőnek nem volt érvényes menetjegye, csak helyjegye. Az ezt követő magyarázkodások és jegynézegetések (volt vagy 3, eu-régiókra érvényes jegye) után a kalauz felajánlott egy másik fülkét, ahol egy szintén nőnemü utas tartózkodott, legyenek ott ők, mi meg a Svájcival maradjunk ahol vagyunk. Persze róla csak később derült ki, hogy ki-mi, mikor a kettőnk által generált csendet megszakította és elkezdtünk beszélgetni. Mint kiderült, svájci német és Törökországot látogatja meg éppen. Foglalkozását tekintve munkanélküli, segélyből él és az utazásokhoz idénymunkákból szerez pénzt. Körbeutazta Ny-Európát, Marokkót és most keletre merészkedik, Prága után rövid benyomás Bp-ről, majd 1 nap Bukarest, utána Török városok. Bp-ről sikerült elsőre "jó" benyomást szereznie: eltévedt a Keleti környékén és senki sem tudott angolul/németül, még halandzsa-szinten sem, hogy útbaigazítsa... Óh, azok a segítőkész pestiek... Elmondta, hogy a város (már nem emlékszem melyik, talán a fő-) közeli erdő szélén laknak egy tisztáson, mindenkinek van lakókocsija, kellemes a levegő és nem zavarja őket senki. A segély arra elegendő, hogy királyul megéljen belőle és a lakókocsi téli fűtésére is jut belőle. Azt mondja, idegesítő az a jólét, amiben a "rendes" emberek élnek. Az a pazarló, dúskáló, tiszta és geometrikus élet, ami nekik jutott osztályrészül cserébe, hogy dolgoznak. Hogy rengeteg fogyasztható élelmiszert lehet "kukázni" a szupermarketektől, amit amúgy eldobnának. Aztán elővette az édességeit, a datolyát, ami ismerős volt számomra illetve a préselt banánt, ami új volt. Állítólag érett banánt préselnek össze cigaretta nagyságú darabokba. Kissé fura íze kellemes volt. Miközben rágcsáltunk, rámutatott, Svájc azért drága ország, hogy ezek kb 3-4 dollárba kerülnek, igaz, ezek bio-élelmiszerek, ezért 2x annyiba kerülnek, mint a nem-biók. Sweet, nem? Egy hajléktalan, akinek a segélyből bio-élelmiszerre futja, miközben hálókocsin utazik -majdnem- a világ másik végére... Nem neveztem volna jólöltözöttnek, de decens cuccokban volt, talán turkálósak. What else? Ő választotta ezt az utat és nem bánta meg. Egyelőre, de miért is tenné? Néha arra gondolok, szívesen cserélnék vele. Nem hiszem, hogy otthon (40e-ért) melegebb lenne, mint a lakókocsiban.
És a levélrészlet:
Nemregiben voltam Bukarestben, ...-nal, akkor o is otthon volt es eltoltottem egy hosszu hetveget naluk. Habar csak a belvarosban jartam es azt lattam, nem volt rossz a vegso hatas, latszik, hogy egy folyamatosan fejlodo varosrol van szo [...]. Az embereken ket dolog latszott, ami hamar szembetunt: a fokozott konzervatizmus (pl. oltozkodesben) es az a nagyvarosiassag vagy viszonylag homogen kornyezet kovetkezteben nem tapasztalhato frusztralt nacionalizmus, amely olyannyira jellemzo az erdelyi -foleg- nagyvarosokra (talan leginkabb Kolozsvarra). Erdelyben jarva az ember lepten-nyomon azt erzi, hogy tuntetoen van tele a varos a "nemzeti" jelkepek tomegevel, a kozteri szobroktol az utcaneveken, templomokon keresztul a kukakig (Kvaron biztosan), minden egy dolgot sugallvan: azt a frusztralt riadalmat, hogy egyszercsak valaki elveszi toluk, azt, amirol meg ok sem tudjak biztosan, hogy az ovek. Persze visszas ez a viszonyulas, mikor egy jel sem mutat ennek meg az elmeleti lehetosegere sem, de valahogy az erdelyi mainstream utcakep vegig errol szol. Ami teljesen pozitiv, pl. Bp-el szembeallitva, a szellos varos, a tagas utcak, nagy terek, valahogy nincs az az erzesed, hogy most fog megharapni az utca. Mig Bp. budos, szuk utcakbol, beszoritott terekbol, az egre ugrani probalo, de csokevenyes epuletekbol all, amiket amugy sem erdemes nezni, mert vagy kutyaszarba lepsz vagy elgazolnak, addig ott max a nehol elofordulo aszfalt-egyenletlensegekre kell ugyelned csupan. Igaz, hogy az epuletek mind egy grandiozus elmebeteg viziojat jelenitik meg, a hatalmas terek meg szeles, egyenes utcak szintugy, de legalabb az ujonnan epult resz egyseges, nem az az utcarol-utcara valtozo nyomornegyed-(poszt)szocreal-eklektikus uvegpalota haromszogben mozog. Bukarestben nincs varoskep. Az uj reszek viszonylag egyformak, egysegesen neoklasszikus magastombhaz-sorok es hozzaillo kozepuletek. De ha a foutrol bemesz egy mellekutcaba, ott mar a 30-as evekbeli boldog idok (nagy)polgari hazai keverednek az igenytelen kinezetu foldszintes maganhazakkal, a szazadelorol ottmaradt neobarokk epuletekkel es a lepusztult, betonelemekbol osszedobott lapostetos kocka-blokkokkal. De LEGALABB nem borit el mindent a kutyaszar, valamint az a budapesties proli-szemet, ami meg a belvarosban is sok helyen megtalalhato.
Voltunk szinhazban, a nemzetiben es egy kocsmaban (az utobbi jobb volt), modern tancvetitesen es eloadason. Belutunk egy par erdekes helyre es setaltunk a parkokban. Sajnalattal kell megjegyeznem, hogy amennyire lattam, nincs tobb bunko, paraszt ember, mint Brassoban, Kolozsvaron [vagy Pesten... -- írom utólag hozzá], sot kevesebb, talan a kulso keruletekben laknak, nem tudom. Valahogy egy lassan fejlodo (de fejlodo) orszag fovarosanak tekintheto. Sajnos ez nem igazan mondhato el az orszag tobbi reszerol. Hogy laknek-e ott? Hat, nem szivesen.