Furák az emberek. Nem tudom mit is írjak ide, végülis ez nem az a téma, amiről az ember, jelen esetben én, írni szokott a blogján főleg olyankor, mikor sejti kb kik olvassák. És az ők talán belátnak egyes dolgok mögé, amik nem feltétlenül idevalók. Főleg, ha egyikről-másikról szó van. Vagy akár több is.
A gyerekkori frusztrációk felnőttkorban csúnya dolgok. A felnőttkoriak ellenben katasztrófálisak. Élni lehet velük. Együttélni is akár. Csak ki más fog együttélni velük? Rajtuk kívül? Talán lesz valaki. Apparently I'm not the chosen one. Nem is akartam the one lenni. Mert vagyok. De nem úgy. Ehhh... mindegy, nem bonyolódom bele.