A tegnap nem írtam, ugyanis álmos voltam és ihlettelen. Ahogy már jóideje... nem is tudom, miről írhattam volna, nyafogni élőben szeretek/szoktam, más nemigen volt. Node csavarodjunk vissza a tegnaphoz, mikoris reggel megérkeztem a vonattal a Keletibe... nemsokat aludtam, az éjszaka egy része azzal telt el, hogy költöztem egyik ágyról a másikra, illetve az ablakkal harcoltam, valamint a nyakamat sajnáltam, ami kitört az embertelenül magas párnán. Meleg volt. Rohadtul meleg. Ha még nem utaztatok volna vonaton, elmondom, hogy a vonatok kétféle üzemmódban működnek: hideg illetve meleg. A hideg, a nyári és az ismerkedést elősegítő téli üzemmód, mikor a kalauz nem kapcsolja be a fűtést, mert vagy nyár van vagy nem hajlandó rá. Ekkor összebújással lehet a megfagyás ellen védekezni. A meleg, mikor az álló vonat teljesen lehúzott ablakkal is elviselhetetlenül meleg. A mienk ilyen volt. A haldokló útitársam bizonyára eldöntötte, hogy a többieket is magával viszi a sírba, ugyanis két köhögés-krákogás között bőszen réngatta lefele az ablakot, hátha odafagyunk végre az ágyhoz és nem csukjuk vissza többet. A pulóverét a világért nem vetette volna, le, gondolom tartott tőle, hogy megfázik. Nem is csodálom, a +40 celsius valóban életveszélyes. Amíg nem menetirányban voltam, még elviselhető volt a hőmérséklet, azonban valahol megfordították a vonatot és a menetirányban becsapó jeges szél már nem tetszett annyira. Miután feladtam a rövid küzdelmem az befagyott ablakkal, ami semmilyen irányba nem volt hajlandó mozdulni, átköltöztem a szemközti ágyra -szerencsére csak 3-an voltunk 6 ágyra-, és magamra húztam a pokrócot. Vicces volt nézni, hogy miután megálltunk az első állomáson és én fellélegeztem, hogy a Haldokló nem mozdul -tudtam, hogy csak alszik, nem szokott nekem ilyen szerencsém lenni :) -, a másik útitársunk lazán lerántotta az ablakot... De legalább miután eliundultunk kimerészkedtem a fagyos fülkébe a pokrócom alól és fennebb nyomtam az ablakot. Becsukni nem akartam, hátha felébred a haldokló és újra teljesen lehúzza... Mindegy, túléltem. Otthon kellemes fagy fogadott, a 2 hete magára hagyott lakás bosszút állt. Még mindig nem meleg, mikor ma reggel, 11 óra alvás után, 5:30-kor felébredtem, hideg volt. A fürdőben és a konyhában jégcsapok lógtak mindenről. Visszamenekültem a szobába és civeztem majdnem kilencig, majd fogösszeszorítva kiszaladtam a kinti kellemes hóesés-utáni időbe.
Most megyek ebédelni, folyt. köv.