No, elmentem szabira, igy az iden max. wap-on irok, ha mar vegre megjavitjak.

Azóta eltelt egy kis idő. Újabb fejlemények, minden területen, most sürítve:
- kedden végre vettem bérletet, ez az idei utolsó (kedvs BKV! nem azért vettem bérletet, hogy nektek jó legyen és azért sem nem vettem eddig, hogy ne legyen jó. Azért nem vettem, mert csak. De ha felveritek a bérlet árát, akkor előre megfontolt szándékkal nem fogok venni).
- megbeszéltünk egyet s mást W-vel. Részletek a blogján.
- az otthoni HW történet újabb fordulatot vett: kb 1,5 hónapnyi tanácstalanság után mintha világosság kezdene gyúlni a misztikus dolgok körül: nemcsak a vinyóm, de az alaplapom is meghalt (és remélem más nem, fájna az újonnan beszerzett GF4 FX eltávozása). Konklúzió: két lehetőség van: olcsóbb és somewhat kockázatosabb: second-hand alaplap, bízva abban, hogy a proci és a memóriák még jól vannak; drágább: venni új alaplapot, azonban ez implikál egy pár dolgot: új proci, új memória. Végülis felfoghatom, mint az elmaradt nyaralási pénz elköltése :) Ja és táp, a fene tudja jól van-e avagy nem, de 5e-t megér a biztonság. Hmmm.
- ahogy sejtettem, nem lesz könnyű újra pozicióba kapaszkodni, de most mintha mégis lenne vmi remény rá. Egyelőre minden képlékeny, majd meglátjuk.
- gyorsan közeledik a Karácsony és még nem vettem semmit (najó, magamnak igen), kedek bepánikolni.

Péntekig nem veszek bérletet.
Lehet azután sem. bekaphatja a bkv és a városvezetés.

Ha véletlenül hinnétek a "Budapest-világváros" agyrémben, ajánlom nektek Benkő Imre: Szürke fények, Budapest 1970-1999 címü fotóalbumát. Vagy menjetek el egyszer gyalog a Fővám tértől a Lehel térig, lehetőleg mellékutcákon keresztül, majd kora délután tegyetek 1-2 kört a 4-6 villamossal.

Mi is megyünk dőzsölni. Karácsonyi vacsi a neve. És nem is lesz annyira dőzsölés... Csakhogy ez nem állami pénzből lesz majd kifizetve. Nem a közösből apportáljuk, pedig istenuccse naponta benyomnék égy fogasfilébe tekert mittudoménmit. Node lássuk a menüt, azaz a három variánst. Én az "A" menüt választottam. Ti melyiket ennétek?
A. Menü
1 pohár Martini száraz, édes
Kocsonyázott halfalatok almás zellersaláta ágyon
Vajas tésztában sült szűzpecsenye színesbors mártásban sült zöldséggel
Gesztenyével töltött palacsinta forró meggyszósszal
1 pohár Verpeléti Olaszrizling 2001-es évjáratú
Ásványvíz
Kávé

B.Menü
Trópusi gyümölcskoktél
Házias palócleves csészében
Gombafejek szezámmagos köntösben rizibizivel
Baconszalonnában sült jércemell sajtmártással és burgonya fánkkal
Kedvenc tiroli réteseink - túrós-mákos
1 pohár Debrői Hárslevelü 2002-es évjáratú
Ásványvíz
Kávé

C.Menü
Gyümölcsös bólé inyenc batyuval
Parajba ágyazott kacsamájjal töltött pulykamell almás zellersaláta ágyon, pórékrémes toasttal
Sajtos spárgakrémleves sonkakockával házi rozscipóban
Vajastésztába tekert finom fűszeres szűzpecsenye, erdei gombamártással, kévébe kötött zöldségekkel, hercegnőburgonyával
Feketeerdei torta pirított mandulával, juharszirup öntettel
1 pohár gróf Nagyrédei Chardonnay
Ásványvíz
Kávé

Nopersze, az utóbbi időkben sem hanyagoltam el a filmeket, sajna kevés hajlandóságot érzek hosszas elmélkedésre, még a jók esetében sem, nemhogy a közepesek vagy kevésbé jókról. Talán a száraz felsorolás felelne meg a jelen helyzetnek a legjobban, dehát annak sok értelme nincs... Ajánlani vagy leszólni kell, esetleg a semmitmondó "még elmegy" jelzőt aggatni rá, de az üres, érzelemmentes ismertetések maradjanak a lapok legtöbbjenek igénytelen megnyilvánulásai.

Habár ez blog, azaz a mindennapjaim szalonképesített (ehh, többé-kevésbé; habár itt igyekszem megjegyezni, hogy a "csúnya beszéd" itt mint amolyan hangsúlyozóeszköz jelenik meg, újabb nyomatékot adva az amúgy is kemény és túlbúrjánzó jelzőkkel körbevett mondandómnak, azaz nem kötőszó, inkább vasatgított és többszörösen aláhúzott szöveg [namost ide jól illene egy kiadós anyázás a magzar billentzűyet kitalálójának: így használhatatlan, hisz az írásjelek kárára megy ez az ékezetes mizéria -ohh, persze, igazi bölcsész nem használ szögletes zárójelet és pontosvesszőt, a kisebb-nagyobb jelekről meg a többiről nem is beszélve, na az ilyen "igazi" bölcsész IMHO szerencsétlen hűlye, vagy csak a rendszer áldozata, avagy mi a fenéért kellett azt a szerencsétlen latin ábécét étvenni a neolatin nyelvekben és főleg a magyarban és kibővíteni az ékezetekkel, amik mintegy cifrázásnak tűnnek a szöveg tetején, alján, a tekervényesebbekről nem is beszélve, lásd pl. az áthúzott "L"-t a lengyel Lodz város nevében, amik mind-mind csak arra jók, hogy ezt a szerencsétlenül elkúrt ábécét még jobban lerontsák], amit a rendelkezésre álló eszközök túlzott használatával is szépen meg lehetne oldani, nade hogy néz ki a féloldalas full-bold post? nameg az aláhúzás valahogy cikinek tűnik, a font meg a templét és a kisméretű szöveg miatt nem járható [és ide még egy zárójel, mintegy mese a mesében, amit egy másik mesében mondanak, közhelytársadalom lettünk: az írásos információközvetítés elburjánzása következtében a divatos kifelyezések hihetetlenül rövid idő alatt elhasználódnak és mégha az első nap nagyon érdekesnek és sokatmondónak tűnnek 2-3 hét alatt elsekélyesednek és csak a rossz íz marad utánuk, a jajjnemármegintezt sikításba fordul, eltakarva a közlendő lényegét, ami -ismerjük el- sokszor még hasznos is; találóan jegyezte meg Acsé egyik nap, hogy a hírműsorok ugyanabból a pár közhelyes szófordulatból és hírstruktúrából állnak nap mint nap, mitha egy végtelenített copy-paste lenne a hírszerkesztők munkája, ahol egy templétbe beírják a helyszínt, az áldozatok és sebesültek számát az elkövetés módját: katasztrófa, terroristák, gondatlanság/baleset, stb. aztán olvassa fel az a szerencsétlen hírfelolvasó a súgógépről; egy szűkülő világegyetemben élünk egy önmagát replikáló zárkában, ami egyre kisebb és egyre kevesebb változatban történnek a dolgok, cserébe egyre többminden történik, egyre többször történik meg ugyanaz, mint mikor a szükülő csigavonal közepéhez kezdünk közeledni: egyre többször fordul körbe ugyanaz a világ, egyre gyorsabban pörög, de nem változik, sőt sekélyesedik, egyre lennebről látjuk ugyanazt, egyre kevesebbet látunk belőle, egyre inkább elszédülünk és egyre kevésbé értjük, mi is történik; amint már írtam, a közhelyek sorsa: a valamikoron új kollégák szóhasználatában nagyon vicces és érdekes volt a "kimazsolázni" szófordulat, ami két hónap alatt annyira unalmas és kiüresedett lett, hogy mazsolát sem bírtam látni, és zölden és villámsebesen távolodtam onnan, ahol csak meghallottam, hogy kimazs...], azaz tessék csak elnézni a csúnya szavakat, hisz nem hivalkodó, nekem még ezt is lehet stílus kifelyezői, hanem inkább upsssz... dühös vagyok újra) formában történő megjelenítése, felszínesen érintve a problémákat és az intim részeket, mintegy titkos napló, amiről tudod, a szüleid, barátaid, és a többiek rendszeresen bele-bele kukkantanak, bármit is csinálsz, ezért próbálod megőrizni a látszatot és mindenről írsz, nehogy gyanút fogjanak: tudsz a ténykedésükről és nem írsz le mindent, ergo faggatni kell a többi miatt, inkább sekélyesebbnek mutatod magad és felszabadult optimizmussal írsz tele oldalakat a tegnap látott filmről és meg sem említed, hogy némely dolog irányukból mennyire fájt, hisz akkor csak kötelességüknek érzik megbeszélni, orvoslási kísérletnek kitenni, az amúgy is gyógyíthatatlan vagy magától behegedő dolgot, ellenben ha megpiszkáljuk, akkor nemcsak a páciens hal bele, de az orvos is úgy fogja érezni, tényleg, a megpiszkálás legalább neki jó volt, érdemes volt. Hát nem. Szóval a blogom ilyen ez-vagyok-én-for-dummies stílusa ellenére ma megengedek egy kis politikai véleménnyilvánítást, két erős érzelmeket kiváltó személyről, bármelyik oldal, irányzat vagy mittudoménmi felől közelítjük is meg őket:
1.Soros György, aki fokozottan kezd agitálni Bush ellen, mondván mekkora veszélyt jelent az ifjú -ifjabb- elnök a világra. Előszöris, a Gyuri bácsinak sem ártana, ha néha belenézne a híradóba és tanulna az ott elhangzó főbb hírekből, ez esetben a szovjet (gy.k. orosz, de nekem szovjet) kormányzat és Hodorovszkij harcából, ugye, aki hasonló módon agitált és támadott, aztán hirtelen börtönben találta magát, ahonnan a jelek szerint egyhamar nem is kerül majd ki. Mert mindenki sáros így vagy úgy és ezt ők tudhatnák a legjobban, akik hatalmas vagyonokra tettek szert, még innen nézve is gyanús körülmények között. Dehát amíg nem érdeke valakinek, a papírjaik alszanak valahol, aztán hirtelen előbukkannak, ha szükség van rá. Gyuri bácsi is jobban tette volna, jobban tenné, ha a gyanús üzletei gyümölcsét egy csendes sziget felvásárlására fordítja, mert ha szorul a hurok, nem fogják befogadni sehová, hiába az előpuhított "nyílt társadalmak", már ott is vannak helyi hatalmasságok, akik, ha nem üzlet, akkor elfeledkeznek a kezdő lökés mögött állókról és értetlenkedve néznek majd a menedékért kopogó emberkére. Mert a nagy vagyon eddig sem védett meg senkit egy nagyhatalommal szemben, még békeidőben sem. Hát most a terrorista veszélytől reszkető, gerillaháborús közérzésben...
2.TGM, aki egy nagyszájú hülye (lásd hétfői(?) MH), aki még mindig ott tart stílusban, mintha az ivócimboráinak háborogna a sarki kocsmában, dehát nem ott teszi, hanem nagy példányszámú lapokban. Ami szomorú, hogy ő ezeket az írásokat legtöbbször nem is gondolja komolyan, valahogy nem is tűnik neki fel, hogy egyesek (sajnos elég sokan) mértékadó publicisztának tartják és öntudatos önérzettel menetelnek az általa mutatott irányba (ez őket is minősíti, of course). Hehe. Szép példa a birka népre. Akiket egy paranojás szélsőbalos kedvére táncoltat és ők még büszkék is rá. Na nem a táncra, hanem a nyájra, amiben oly szépen bégetnek. Dehát minden népnek olyan véleményformálói vannak, akiket megérdemel.

Mai napos keltezéssel cikket közöl az index a felhasználók csendes pc-re vágynak témakörben. Szép. Ami az esetet emlékezetessé teszi az a wired tegnapi cikke, ami hasonló tartalommal jelent meg. Mi több, kisérteties hasonlóságot mutat a kettő. Remélem nem kell magyarázni, ki lopott kitől. Hát már ennyire pofátlanok vagytok? Nopersze, aláírás index; referencia, forrás, ilyenek sehol. primitívtolvajbanda.

Kellemes kis vacsi és két sör a Sir Williamsben, most meg, miközben a metróra várok, nagyon high-tech blogot írni. Joey újra hozta a formáját és felborított egy poharat. Nem tört össze, ellentétben az enyémekkel, ugye, amiket a hétvégén kinyírt...
Valahogy kedvelem ezeket a nyugis munka utáni sörözéseket, amikoris ultra-pc módon kerüljük a kényes témákat, de azért felszabadultan elcsevegunk az élet -életünk- nagy dolgairól. És a kicsikről. Mi hárman, a Házinyúlas, Joey és Én. És holnap újra jön egy nap. Egy másik nap.

Rövid magyarázat a pénteki posthoz: a pillanatnyi hangulataim megörökítése végett egy sokkal tömörebb formát fogok választani néha-néha, a fotóblogot, azaz a hosszas kiírós postok helyett egy kép és -esetleg- rövid szöveg. Ez egyelőre kísérleti fázisban van, ha meglesz az eos 300d-m, akkor /talán/ mindennapossá is válhat.

light at the end of the road

Ő volt a kedvencem az otthoni cicák közül, sajnos elütötte egy figyelmetlen autós. Ez a kép még nyáron készült, mikor a paradicsonok között heverészett:

Oszlopos tag lettem. help!

Megjelent az 1.5-ös Mozilla és rövid időn belül a kedvenc Orbit témám updatelt változata erre a verzióra.
És hogy lássátok, nem beszélek a levegőbe az online reklámokról meg a többi idegesítő bizbaszról, itt egy screenshot az indexről.

Rég nem írtam. Ennek több oka is van, egyrészt a szombat, ami már annyira lehangolt, mármint hogy dolgozni kellett, hogy nem is volt kedvem írni, ennek következtében hétfőn sem, és ma sem vagyok elememben. Pedig még sok-sok minden van...

Most következzen valami más :)))
Étterem és kávézóajánló rovatot fogok indítani, ami, hasonlóan az eddigiekhez, szintén rendszertelenül fog jelentkezni, és most következzen az első adás....
de előtte filmajánló: Bergmanról van szó, akinek ráakadtam és újra elvesztettem egy filmjét, amit anno láttam a Dunán, akkor fogalmam sem volt, hogy ki rendezte, egyáltalán milyen film (ugye, jó -azaz rossz- magyar szokás szerint szinkronizálva volt), ugyanis lemaradtam, az elejéről. Rátaláltam a film krónikájában, amit elég sokat lapoztam a hétvégén és arra jutottam, hogy fogok egy visszatekintőt készíteni, minden post egy év és ott kommentálom egy pár sorban a jelentősebb filmeket, sajnos a könyv nincs kézügyben, sőt, így egyelőre nem lesz. Visszatérve Bregmanra, a porton keresgéltem a filmjei után, de nem találtam azt, helyette ráakadtam egy másik kedvencemre, róla is nemrég tudom, hogy ő követte el, a A hetedik pecsétről van szó, nagyon ajánlom. És itt van egy másik is, ami az imdb szerint érdekes, sajnos ott is csak olvasói bemutató volt, ami igen-igen jókat ír róla: Közel az élethez.
Az étterem ajánló első állomása a Ráday Drive névre hallgató étterem, a Ráday utca első harmadán van, közel a Kálvin térhez és már kivülről is elegáns hely kinézetét kelti. Mi az utcán települtünk le, tekintettel a még elviselhető hőmérsékletre és az utcán flangáló fiatal nőkre. Azaz, én szívesebben ültem volna benn, ugyanis egyik oldalról a bámész járókelők nézegetik ki a falatot a szádból, a másikon pedig unatkozó ifjak bömböltetik a zenét a hatalmas, de araszoló járgányaikból. A pincérek látszólag megszokták az utcán való átkelést: két-három tányérral is zergeként ugrálnak az autók között. Az étlap igényes hatást kelt, nagyobb adag puritanizmussal ötvözve. Az felhozatal átlagosnak mondható, egy-két lávakövön sült különlegességet kivéve, minden átlagos vendéglőben megkaphatjuk az ételek nagyrészét. A pincér nem túl kedves, szinte únottan veszi fel rendeléseinket, majd az italok kihozásakor átnyúl az asztal fölött, mintha csak otthon lenne. Hmmm. Az ételeket kis késést leszámítva egyszerre hozzák ki, azonban egyesek már kihozáskor langyosak. Az adagok nem túl nagyok és az ellúziót még erősíti a túlméretezett tányér, aminek közepéről riadtan tekinget a kövön sült bélszín és a pár darab "házi' sültkrumpli. A bélszínhez egy kenyérgaluska (potato dumpling, ha Prágában jártunkban feltétlenül ki kell próbálni az eredetit is) is dukál. A helyre jellemző, hogy rendeléskor a pincér nem kérdi meg, hogy mennyire átsülve kérem a bélszínt, így rendesen átsütve kapom meg, amiben nem is csalódtam, amolyan magyaros módon. Desszertként vaníliapudinggal és gyümölcsökkel töltött palacsintát rendelek, kissé sokat kell rá várni, közben a pincér jön-megy, egyszer még az étkekről is érdeklődik, azonban nem túl figyelmes, néha utána kell kiabálni, annak ellenére, hogy az asztalunktól távozott... A palacsinta jó volt és még forró, ami kárpótol a hosszas várakozásért.
Az árai ellenére (az ételek 2000 fölött kezdődnek), ez is olyan többfogásos ebéd elfogyasztására berendezett vendéglő, ha éhesek vagyunk tanácsos levest is, desszertet is kérnünk a főétel mellé, ellenkező esetben talán csak a főétel is megteszi. Összességében a főétel, desszert és pohár sör ~ 3 ezer.
Hely és felszolgálás*: 7 (hét)
Ételek: (minőség, választék, kinézet, ár): 8 (nyolc)
Összesen: 7.50 (hét és 5/10)
______________________________________________
*: Összesen 10 pont adható, 1 a legkisebb, 10 a legmagasabb osztályzat.

A szept. 25-i postomhoz egy apró megjegyzés: nem az az Állatfarm volt. Ez a lightosított darab az idomított állatok ügyeskedésén, valamint a könnyekig (sic!) megható közös énekléseknél nem hatolt mélyebbre az eredeti mű feldolgozásában.
Szégyellem magam a 20-ik század intézet helyett is. Az már nem Orwell volt, hanem annak ifjúsági feldolgozása, csak az nem jött át, aminek pedig nagyon át kellett volna: a diktatúra cinikus, erőszakos, meghasonló volta...

This page is best viewed at 1020x768 or higher resolution - írták régebben. Mostanában nem szokás, de álljon itt a nem is olyan régmúlt emlékeként, ugyanis kiszélesítettem az oldalt. Túl keskeny volt, egyelőre tetszik.

No. I'm back. Sok minden mesélnivalóm van, sajnos egyelőre lustább vagyok annál, mintsem mindent leírjak. Egy másik fővárosban voltam, és tudjátok meg feleim, nem is volt annyira rossz. Nem volt rossz, sok pozitív dolgot mondhatok el róla, sokkal többet, mint régen, de nem, nem az én világom. Az sem az. Most filmet néznék vagy nem tudom, nem sok kedvem van írni.
A statisztikák szerint tizenéves tinilány vagyok.
Am I?

Gatheringet hallgatok, besüt a nap, mert ez déli oldal és hiába van behúzva a reluxa, a réseken besüt, amitől hirtelen megvilágosodom-érzésem lett, és kezdem tudni, hogy mi minden hiányzik most, mennyi minden nincs meg, pedig apróságok, tudom, de attól függetlenül hiányzanak, vagy ha meg is vannak, akkor sem tudok örülni nekik, mert már nem olyanok valahogy, de lehet hogy csak nekem nem olyanok, tehát külső szemlélőnek ugyanolyan lenne, de már nem. Nem részletezem tovább, ezt érezni kell. Valahogy a gondtalanság hiányzik illetve az ezzel járó felhőtlen, tudok-csak-a-mára-gondolni érzés, ami most nem megy. És nem azért, mert én nem akarom, hanem így nem is mehet. Mert ott van a kötelesség, felelőség és még sok -ség, ami ott van, bármennyire is nem gondol, vagy akar rá gondolni, az ember. Ezek megkerülhetetlenek. Valahogy azok.
Hiányzik az a jóleső nyugalom, ami akkor vett körül, mikor egy átdorbézolt éjszaka után macskajajjt gyógyítani ültem be egy kád forró vízbe és délelőtt van és nyugalom, viszonylagos csend... A nap besüt a fürdőszoba ablakán, de már nem az a tompa, erős nyári nap, hanem az éles őszi-téli-tavaszi és nem kell az órát nézni, el lehet ott ücsörögni órákon keresztül el-el bóbiskolva, közben belekortyolva a már langyos plikkeskávéba és elgondolkozni a világ dolgain, tisztán, a mindennapok gondjainak nyomása nélkül... vagy akár olvasni valami rövidet, de mélyet, pl. Borghest, de nem sokat, csak egy-két novellát, tíz-tizenöt oldalt... És közben nem azon gondolkodni, hogy mostmár tényleg be kell menni és hogy mit fogok enni és hogy el ne felejtsem ezt vagy azt... Aztán kimenni, illetve bemenni a városba, meginni egy kávét vagy kólát a cukiban miközben elolvasom az aznapi újságot, azazhogy átfutom inkább, vagy nézni az embereket, belehallgatni az odatelepedők vagy szomszéd asztalnál üldögélők beszédébe, rámosolyogni valakire, megnézni magam a tükörben, csak tisztán a nézés kedvéért, nem a hogy-áll-rajtam, kócos-vagyok-e, stb. feszült pillantásaival... Sétálni és benézni egy könyvesboltba, böngészni a könyveket, majd tovább sétálni és közben az egyetlen számító dolog az este megyek a pubba és találkozom ezzel, azzal, amazzal, vajon a eljön, hátha b is beugrik és tán c is megmutatja magát... De ha mégsem, akkor sem történik semmi, majd holnap.
Hiányzik az a végtelen idő, amikoris majdnem megáll és annyi mindent lehet csinálni egy nap, de ha egy hétig csak értelmetlen butaságot, legyen az tv, számítógép, olvasás, vagy bármi más is, akkor sem történt semmi különös, nem veszett el semmi, minden ugyanolyan, de mégis folyamatosan változik. Mintha egy hét egy nap lenne és egy nap egy hét. Mintha az idő nem úgy telne, ahogy most, beszorítva a reggel-délben-este-éjjel négyszögbe, a könyörületlen periodikusságba, a kikerülhetetlen elmúlásba. [btw, ezért lehet elhitetni az emberekkel, hogy felgyorsult az idő, az élet, mert ott van az a mélyen motoszkáló emlék, hogy különösebb megterhelés nélkül milyen sok minden történt, pl. gyerekkorukban, és akkor még csak dél volt... node, ez nem tartozik ide].
Hiányzik a hit. Nem, nem az a magasztos a felsőbb hatalmakban, erőkben, rendszerekben. Egyszerűen az emberekben, hogy vannak érdekes emberek, hogy a világ megismerhető. Hogy érdemes keresni, mert néha talál is az ember. Hogy érdemes beszélgetni. Hogy van miről beszélgetni. Hogy tudok beszélgetni. Hogy van idő beszélgetni. Hogy van idő hallgatni és meghallgatni. Hogy van olyan, ami még nem lerágott csont, de ha mégis az, akkor is lehet találni egy újabb oldalt, ami még nem volt kibeszélve. Hogy lehet meggyőzni és meggyőzve maradni. Hogy nemcsak szavak vannak, hanem érterlmük is. Hogy érzem, van éle a szavaimnak, de nem élek vele. Hogy csak beszélgetni is lehet, szócsata nélkül. Hogy a beszélgetés nem egy folyamatos párbaj. Hogy van kit meghallgatni. Hogy van kinek beszélni. Hogy mindennek értelme is van...
Fázni akarok. Borzongani. Izzadni. Ugrálni. Könnyedén. Vagy csak köpni a magot, miközben olyan dolgokról beszélünk, amiről még sohasem...
No, ez hiányzik.
A lét elviselhetetlen könnyűsége.
Az elveszett ártatlanság kora.
A volt.

No, ha eddig még nem találtátok volna ki, most J2EEt kellene tanulnom, de nem fűlik hozzá a fogam. Most mondja meg valaki, hogy a vérbe lehet ebből kitalálni, hogy végtelen rekurziónk volt, stack overflow meg ilyenek??
javax.ejb.EJBException
at com.sun.ejb.containers.BaseContainer.processSystemException (BaseContainer.java:1560)
at com.sun.ejb.containers.BaseContainer.checkExceptionNoTx (BaseContainer.java:1407)
at com.sun.ejb.containers.BaseContainer.checkExceptionBeanMgTx (BaseContainer.java:1354)
at com.sun.ejb.containers.BaseContainer.postInvokeTx (BaseContainer.java:1253)
at com.sun.ejb.containers.BaseContainer.postInvoke (BaseContainer.java:403)
at ConverterBean_EJBObjectImpl.yenToEuro (ConverterBean_EJBObjectImpl.java:56)
at _ConverterBean_EJBObjectImpl_Tie._invoke (Unknown Source)
at com.sun.corba.ee.internal.POA.GenericPOAServerSC.dispatchToServant (GenericPOAServerSC.java:520)
at com.sun.corba.ee.internal.POA.GenericPOAServerSC.internalDispatch (GenericPOAServerSC.java:210)
at com.sun.corba.ee.internal.POA.GenericPOAServerSC.dispatch (GenericPOAServerSC.java:112)
at com.sun.corba.ee.internal.iiop.ORB.process (ORB.java:255)
at com.sun.corba.ee.internal.iiop.RequestProcessor.process (RequestProcessor.java:84)
at com.sun.corba.ee.internal.orbutil.ThreadPool$PooledThread.run (ThreadPool.java:99)

És szeretném megragadni az alkalmat, hogy elismerésemet, bámulatomat fejezzem ki annak a harminc év körüli, körszakállas, száznyolcvan centiméter magas férfinak, aki leöntötte a Szabadság téri emlékművet fáradt olajjal. Jó munkát végzett, csak így tovébb, szívesen segítettem volna neki, ha tudtam volna az akciójáról.
Hajtsunk fejet előtte, hisz korunk hősei nem a gyufaláng-eletü médiagecik, hanem az ilyen névtelen hősök, bármit is mondanak "hozzáértők". Hajstunk fejet előtte és emeljük pajzsunkra, mert ez nem egyszerü közterület-rombolás, amit az a sok névtelen senki visz végbe, akik összemocskolják a falakat, széttörik a padokat, felgyújtják a kukákat, szétvágják a buszok és vonatok üléshuzatát...
Mert milyen emlélmü is az? Emléket állít a hősi szovjeteknek, akik felszabadítottak. Valószínűleg a szoborállító anyját, mert engem biztosan nem. És apámat sem. És az apám apját sem. És amúgy senkit a családból. Cserébe sokakat elvittek. Válogatás nélkül. Építeni a szovjetuniót és a szocializmust, I suppose, mert senki sem tért vissza. Biztosan még mindig építik. Szóval beözönlöttek a szovjet hordák és végigrabolták a vidéket egész Berlinig /methogy katonák nemigen maradtak, azokkal már elbánt a wehrmacht/. Majd ittmaradtak a '90-es évekig. Szóval ezek a felszabadítók. Javaslom állítsatok műemléket a felszabadító tatároknak, románoknak, törököknek, ja hogy nekik már van, szlávoknak, osztrákoknak, meg mindenkinek, ti szolgalelkü, patkány népség, ti posztindusztriális fővárosi aljanép.
Döntsétek le az obeliszket! Legyetek végre szabadok: először a lelketekben, majd a valóságban is. Fordítva nem megy. Fordítva jóllakott patkányok lesztek. Emberek soha.

Na [és ezt most itten zárójelbe írom és szlengül, hogy abból kódul mindenki ki megérteni akarja, naszóval itten írtam egy anyázós postot azindex keresőjéről, amit véletlenűl elveszejtettem, de azé sem adom fel és újraírom, a vérbe már egyszer, hát nem igaz, hogy az ember beír valamit és az nyomtalanul eltűnik, mert nem tűnik el, bassza meg ott van, én tudom, csak azt nem, hogy hogyan lehet elővakarni, ha valahogy végiglehetne browsolni a geci memóriát -nem igaz, hogy mennyire csúnyán beszélek ilyenkor-, akkor azt megtalálnánk, mert nem úgy van ám, kedveskéim, nem veszik el az, ott van, csak persze a referencia veszik el, ami rá mutat, azaz nem tudjuk hol van, még a lemezről sem veszik el semmi "csak úgy", naná, ha éppen valamit rád kell bizonyítani, akkor az a terhelő dolog tutti ott lesz még évek múlva is, csak elő kell vakarni -igaz, ehhez nem hétköznapi kellékek kellenek -khm, khm, azazhogy igen-, de ha az éppen befejezett nagyonfontos dokumentum veszik el, na azt még a világ összes titkosszolgálata sem fogja megtalálni, mert az azonnyomba' eltűnik a vérbe, de ezt már írtam, ahogy az én postom is és ilyenkor nem segít sem a cache browsolása -habár így találtam már meg elveszettnek hitt dolgokat- sem a back, sem a ráolvasás, szerintem kapja be murphy, még akkor is, ha éppen nem létezett, mert minek is létezzen valaki, aki a világ tökéletlenségére fogja felhívni a figyelmünk, hisz
mindenki tudja, hogy a dolgok nem tartanak örökké
mégha azt szeretnénk is... node csapjuk be végre -azaz vágjuk értelembe csapjuk, vagy egyszerűen csukjuk- azt a zárójelet, mert nem ez a lényeg, azaz most inkább az, amibe belekezdtem mielőtt az indexet kezdtem anyázni, de előbb az utóbbi]
szeretném megdícsérni az
index
pont hú agyhalálos programozógárdáját a kitűnő keresőjük rendkívül eredményes működése miatt, hisz nincs is annál jobban megírt szoftvare: vagy nem talál semmit vagy
odatolja a képünkbe
a hírarchívumot, nesze öcsi, vazzer, köcsög, há válogassá te is, nehogymá mink csinájjuk meg helyetted, ha nem az új hírek érdekelnek, aztán böngéssze csak a kedves olvasó mind az ezer hírt végig, ha véletlenül meg akar találni egy kétnapos cikket, há nehogymá, tényleg.
Pofátlan amatőr banda
lettetek, kedveskéim, ha már nincs pénzetek egy korrektorra, akkor legalább egy spellcheckert engedjetek rá arra a förmedvényre, ha már a t. publicistáitok nem tudnak írni, mert az nem fér már bele a tantervbe, a seggnyalás és kurzusmajmolás bőven elég, minek ezt is tanítani, persze tisztelet a kivételnek, mert olyan is van, pl. Worluk, aki jobb sorsra érdemes, mint ez az amatőr poszthippi üresefejek gyülevész tömege, ami szerkesztőségnek nevezi magát.
Mert sosem lesz internetes média, ha az ilyenek nem húzznak el a vérbe, ezekkel nem lehet.
És most ne beszéljünk arrról, hogy egy pronószájt az smafu az index mellett, az nem dob ennyire szemtelenül a pofádba pop-up-okat, nem ugráltatja az anigifjeit és a flashes borzalmakat, nem bizony, szégyen, komolyan mondom, nézzetek meg egy normális portált, és tanuljatok.

Nektek, kedves olvasók, csak azt tudom ajánlani, hogy használjatok Mozillát vagy Firebirdöt és töltsétek le hozzá az AdBlock, BannerBlind és a flash-letiltó* plugineket, tiltsátok le a popupokat és a más siteról jövő képeket illetve az ad.* *.adverticum.* illetve -ha már az indexet is gyalázzuk- a sher.index.hu és sher2.index.hu -ról a képeket.
_____________________________
*: gyakorlatilag nem tiltja, csak egérklikkre aktiválja a flash-es objektumokat, így a hirdetések nem ugrálna az orrunk előtt

Nopersze, a Frankhegyről sincs semmi hír, dehát arról még rákeresés után sem találtam semmit, még a subculture is csak a tavalyiról közöl egy rövid ajánlót, valamint 100 körüli, nagyobbrészt elrontott, képet.

Most olvasom, hogy az idei Titanic okt. 9 és 19 között lesz, hát ez egyszerűen hihetetlen, ilyen gagyi marketinget, már 6-a van és még egy szót sem hallottam róla, pedig sejtettem, hogy most kellene lennie valamikor, de sehol egy szó nem volt leírva róla, most is véletlenül olvastam egy bloogon, ahová jó ha kéthavonta betévedek... ááááááááááááááááááááááááá... hogy lehet ilyen buta marketinget folytatni, hát nemá hogy 15-én kezdjék reklámozni.
Én elkezdem: Titanic 2003.

Nem fogok egy ezressel többet fizetni a geci bérletükért. akkor inkább blattolok és gyalog járok.

Szóval jött a Java.... [most nem vagyok igazán formában: mindenem fáj és egyetlen végtelenített macskajajj vagyok...] és átvette a jólbevált szerkezeteket, hozzá egy erős kontrollt biztosítva, mondván: amit el lehet rontani, azt el is rontják, ergo ne engedjük meg nekik. Odalettek a templétek, az absztrakt ősök, a többszörös öröklődés, a pointerek, a virtualitás, a headerek, az inlineok, operator overloading és oly sok más is... A szocreál kora. A magasztos, többrétegű (rétű), platform-független, monolitikus, érzelem- és fantáziamentes félautomata programok ideje. Beépített threading, egységes kivételkezelés, ojjektum-világ, a függetlenség jelszava. Erős megszorítások a függetlenség jegyében: mindenki örököl, de ha nem, akkor is. A finally /mintha segítene valakin/ a végrendelet felolvasása utáni kinyilatkozás. A kényelem jegyében elkövetett monolitikus class library. Nincs rendszer, de minden megvan. Borghes Bábeli könyvtára. Minden megvan, de nem összefüggő. Használható, de nincs elegáns kötés közötte. Csak az egységes tiltás: tedd le, te ahhoz nem értesz. Mi mindent megcsináltunk már, neked csak össze kell raknod. Ne gondolkozz használj. A sorozatgyártás kora. Az ipari fejlődés, mint az egyetlen és üdvözítő út. A fejlődésbe vetett töretlen hit. A világ megismerhető. Is it? Mindenki object. Majdnem mindenki. De aki nem, azt azzá kell tenni, hogy használhasd. Az erős kéz, az üdvözítő JVM kora. Ami nem simogat csak tilt. Vigyáz rád. De nem mint szerető anya, hanem mint a megtorló titkosrendőrség. Mindent tud és mindent lát. A szabálysértőknek menniük kell. Azonnal és apelláta nélkül. Kegyelem nincs. Ahogy jutalom sincs. Mert a JVM mindent jobban tud nálad. A gagyi programozók kora. Akiket még a JVM is értelmi fogyatékosoknak néz. Ezért is van annyi Java-programozó. Nem megérteni kell, hanem a mintákat másolni. A produktivitás zászlaja alatt. Kreativitás kizárva. Ha eladod a leked, tied lesz a világ. De kell ez? Az a világ már nem ér semmit. Az egyenruhák kora. Az üres jelszavak kora. A hazafias énekek kora. Az egyszrű emberek kora. Az egyszerű emberek, mint a kor istenei. Akik dicsőségbe vezetik a népet. A Java egy cinikus rémálom. Auswitz után nincs költészet, a Java után nincs kreativitás. Kérges kezü, baltával metszett arcélű munkások epítik a jövőt. A gépek előtt és a szobrokon is. Habár szobrot ezidáig nem állított nekik senki... Rossz álom? Lehet, de ez még csak a kezdet.
Look, but don't touch. Touch, but don't feel. Feel, but don't taste. Taste it! But don't swallow. Nincs többszörös öröklődés, de vannak interfacek. Nincs absztrakt ős, de van interface. Nincs pointer, de van reference. Nincs delete, de van garbage collection. Nincs inline. Mert minden az és semmi sem. Nincs operator overloading. Á, az úgyis csak összezavarna mindenkit. Nincs virtualitás, mert mindenki egy és az EGY mindenki. Nincs firend. Nincs template. De ez még nem a vég.
Eljött a J2EE kora. Láták, hogy a Java nem elég jó. Adjunk hozzá még több dolgot és tiltsunk meg majdnem mindent. A kihivás többé nem a how, hanem a which. De hogy ne legyen mindenki kétségbeesve, hagyjunk kiskapukat. Legyen JCA. Legyen servlet container. A giccsbe oltott mass production. A többezeroldalas leírások, a könyvtárnyi tech spec. Létezés.Koncepció.Nélkül. Monolitikus szeméthegy. Garbage art. A multimédiás brazilszappan. A csilivili műanyagszar. Rendszerintegrátorok és hivatásos jövőbemondók. A komponensek világa. A végtelenségig osztható tér és idő. A neoszocreál. Vagy posztszocreál.
ehhhhhhhhhhh...............
ps: Aki a VB-t, C#-ot, delphit, .net-et meri emlegetni, azt megharapom!

A végtelen asszociáció is arra vezethet, hogy mindenről az jut eszedbe. Legyen az szex, csoki, ocsmányság, főnök, kaja, Isten, whatever. Végtelen asszociáció az is, ha állandóan a szexre gondolsz. Mert mindenről az jut eszedbe, még a szexről is. Sekélyes, de végtelen. Végtelen sorozat az 1, 1, 1, 1, 1, ... is. Csak egyhangú, unalmas, nincs semmi dinamikája, üteme, mintegy imamalom ismételgeti végtelenítve ugyanazt. A világ kezdetén és a vége előtti pillanatban is ugyanaz. Semmi sem változik, semmi sem újul meg. Nincs pergő ritmus, begyorsuló közelítés, vibráló közrefogás. Csak egyhangu monotónia.
Szóval temetitek a C++ -t. Mikor már elérte a work of art szintet. Először volt a sima C, pár generáció által felemelt és mennybe vitt, tökéletesített, K&R (Kernighan & Richie) féle. Nemsokára kiszorított mindenkit a hihetetlen rugalmasságával, spártai szigor nélkül. Olyan lecsupaszított és biztosan álló struktúrákkal, mint pointerjei, típuskonverziói vagy akár a union. A duff's deviceról* nem is beszélve. Ilyen rugalmasságot ki enged meg? Mint egy gótikus katedrális: egyszerű, magasztos, de részleteiben vízköpőnek álcázott ördögök (vagy ördögnek álcázott vízköpők?), rejtett szépségek, sötétben megbújó szörnyek. Aztán jött a C++, Stroustrup bővítése, aki a C-t temetni készülők elől fogta ki a szelet, OOP nyelvvé téve a C-t. És nemcsak azzá, még ki is bővítette olyan kedves kis dolgokkal mint a referenciák, a kissé szigorúbb típuskonverziók, és az inline változódeklarációk. Az OO részben többszörös öröklődés, virtuális ősök, placement new, kivételek, inline függvények. Az ínyenceknek ott vannak az auto pointerek, operator overloading, valamint a templatek [szándékosan írom angolul a terminus technicusokat, az eltések kapják be]. Kissé barokkos, nemde? Ekkor kezdett el burjánzani a nyelv, mindenki mindenféle buta container libraryt írt hozzá, amik kissé megerőszakolták a nyelvet és hihetetlenül nagy és érthetetlen programokat lehetett írni benne. Ez lett volna a rokokó? Sok csipke, színes kis mütyürök, grandiózus babaház cukormázzal leöntve. Undorító. Aztán jött Stepanov és kiűzte a kufárokat a templomból. Egyszerű volt az elve: szükség van a container librarykra, de szükség van az egyszerűségre is. A neoklasszicizmus kora. A formák leegyszerűsödtek, a régi cicomák, az undorító és a nyelvtől idegen formák száműzettek, helyükbe jött az STL. A template libraryk kora. Milyen egyszerű és milyen fennséges is: hagyjuk a fenébe a típusokat. A konténernek mindegy, hogy mit tárol, implementációjának ettől függetlennek kell lennie. És akár másik konténereket is tárolhat, miért is ne? A konténerekkel megvagyunk, node mit érnek ezek műveletek nélkül? Hagyjuk a fenébe az eddig megszokott unalmas szokást: a konténer ne implementáljon olyan műveleteket, amik elvileg függetlenek tőle és redundanciához vezetnek: ezért dobtuk ki a rokokó katyvaszt, ugyebár. Tegyék ezt meg az algoritmusok. Amik konténerek elemeivel végeznek valamit, függetlenül a konténertől és függetlenül az elemek típusától is. Sokan itt adját/adták fel. Pedig a java csak most jön. A pointerek zsenialitását terjeszük ki a konténerekre is. Legyenek ezek az iterátorok, akik a típusokhoz kötöttek, de a konténerekhez is. És az algoritmusok ezekkel operáljanak. És hogy a kép még szebb legyen, lehessenek "sima" pointerek is. Nem csodálatos? Stepanov akkurátus ember. Matematikus. Nem hagyja csak úgy félbe a dolgokat. Meg is csinálták az egészet. És működött. Hihetetlenül rugalmas és átlátható kiegészítés lett belőle. Annyira sikeres lett, hogy be is vették a C++ szabványba. Nem könnyű megérteni. Tiszta elme kell hozzá és a nyelv tökéletes ismerete. A C++ a mennybe jutott, a nyelvek királyaként ünnepelték a megújulása után.
Úgy tűnt semmi sem állhatja útját. Ekkor jött a Java. De ezt már holnap, Joey itt nyivog, hogy menjünk már.
___________________
*: Duff's device: gyakorlatilag a switch és a while nemkonvencionális ötvözése, bővebben a faq.orgon. Mindez '83-ban történt..

A mai nap az elintézések napja... Reggel a (rém-)álmoktól [valami erősen megcsípi a karom, én üldözni kezdem, aztán felülök, a karom még mindig fáj, felkapcsolom a villanyt, csípésnek nincs nyoma; megvakarom; fáj, de nincs ott semmi; mégegyszer; így sincs; de érzem, hogy van ott valami; alszom tán? kimegyek a fürdőbe... nem alszom; a karom még mindig viszket, sajog, ég; még mindig nincs semmi, a vakarások helye sem látszik... álmodtam volna az egészet?] bágyadtan, de vidáman ébredtem, majd reggeli nélkül elindultam az üvegeshez az egyik ablakunkkal. Útközben a kiscserkészi lendülettel begyűjtöttem a szomszéd bácsiét is [a kiscserkészi lendület itt hamis elem, lehetne keresztényi szeretet, pionírbecsület, sólyomkötelesség, állampolgári szolidarítás, dehát ezek éppúgy nem érvényesek rám, mint az előbbi], majd a késői nyitás lehetőségére való tekintettel odabattyogtam 9 után. Nem ott volt, amint később megtudtam, mert nem tudtam hol van. Itt, mutatott egy üzletre a nénike egy kapualjból. Azaz csak volt, már megszűnt. Ahhh... tört volna ki belőlem akár több is, de mosolyogva közölte: két utcával arrébb van egy másik. kis séta. De... kezdte, talán még korán van, még csak 1/4 10. Két utca és 15 perc után valóban meglett az üveges. Persze, zárva volt. Nyitás tízkor. Huhhh... még van bő fél órám, azaz háromnegyed, javítottam az előrejelzésen, felfedezve a mikroszkópikus 15-öt is. A kezeim remegtek a fáradságtól. Hosszú másodpercekig tűnődtem: vigyem haza, mintegy vert hadként vonulva végig a foghíjas ablakkeretekkel az unatkozó eladók és ablakon kibámulók között, vagy várjak és reménykedjek a nap kataklízma-mentességében, hogy nem csapta agyon egy elégetetlen ügyfél, cserép, gyalogos az üvegest, nem halt meg valami ismeretlen kór következtében, mint a kitörő járvány első áldozata, és nem is zárkózott be a fürdőbe, túszúl ejtve a sampont és a wckefét, 1 kg hámozott zöldbabot és a csótányoknak szabad elvonulást követelve, akik, hatalmasak a kenguruk földjén, de legalább annyira undorítóak itt is... Végül maradtam, győzött a reménybe oltott lustaság, az újrakezdéstől való riadalom nameg a legyőzötteknek járó sunyi pillantásokból sem kértem ezen a reggelen.
Mit lehet csinálni 45 percig? Rengeteg dolgot, akár forradalmat is, amolyan minit, kétháznyit, hogy beleférjen a keretbe, mire megérkezik az üveges s tudja berakni végre az ablakot a keretbe. A másikba. Illetve abba is. WAP. Ideális ilyen helyzetekben. Elovastam a belföldi híreket. Elolvastam a külföldieket is. Elolvastam a legfrissebbeket, valamint a legfontosabbakat, az MTIs-eket és a jelző nélkülieket. Mivel már az elején halálosan untam mind, legtöbbjüknek csak az összefoglalóját. Nem váltották meg ma sem a világot, nem történt semmi különös és semmi új, egyáltalán miért hír minden lényegtelen apróság, értelmetlen butaság és miért éppen azok, mikor sok ezer más is ugyanúgy lehetne. Miért agyonfizetett hírszerkesztők és tudósítók, riporterek, operatőrök, főállású megbotránkozók, jajongók, kétségbeesők [meg kell tanulnom tíz ujjal gépelni magyar billentyűzeten is, mert marhára idegesít ez 5 ujjas virtuózkodás itt], hírmagyarázók, előrejelzők, utánköltők és bemondók? Miért nem elég egy másodfajú démon egy retkes doboz atomnyi bejáratánál, ami majd ontja a híreket?? És olvassa el mindenki, hisz outputjában nemcsak a hírek, hanem annak megannyi magyarázata, cáfolata és kiigazítása is szerepel. Csak el kell olvasni. Olvassatok Lemet.
Elolvastam a yahoon a méljeimet. Mert azt már wapon is lehet. Mellesleg használható is. Meglepő módon. Egy hosszú levelem volt csak, amolyan körlevél, körfelhívás. Azokat az időket juttatta eszembe, mikor buddhista szerzetesnek készültem Tibetbe. Aztán nem mentem. Sok minden miatt, egyik a fogam volt. Könnyen elromlanak és ott biztosan nincs se fogkrém, se fogorvos. Földhözragadt lennék? Maybe. Maradtam itt. Ott. És lassan már nyoma sincs az életemben annak a misztikumnak, ami komoly megfontolásra késztetett. Érdekes... nem a nyelvtudás, nem a másik kultúra, hanem a fogorvos, az a műtőshigénia, amit gyerekkorom óta annyira szertartásszerűen műveltem. És még most is. A misztikumnak amúgy sincs helye ebben a világban. Senkit sem érdekel, hogy miért él. Hogyan éljen. Mit és miért tegyen... azaz igen, nagyonis tudják... hogy sokat keressen, bőségben dúskálva, lehetőleg semmit se tegyen a fogyasztáson kívűl. Az önmaga és termékek mértéktelen fogyasztásán kívűl. Nézzétek meg a Maxot. Azaz ne. Nem érdemes. Szar, ezt a szösszenetet meg úgyis elmondom. Tanulságos és biztos recept is. Biztos fogyás, 100% -os hatékonság. Bio. Nem ártalmas a környezetre. Egyetek galandférget. Élve. Ő majd megoldja a súlyproblémáitokat... Elég belőle 1-2. Nem kóser, de akár ez is belefér. Isten úgyis mindent megbocsájt. S ha nem, az már úgysem itt lesz. Legfeljebb egy kis forró szurok az ára. És ennyit nem érne meg a tökéletes alak? Naugye...
Davi Cooperfieldből pontatlanul idézve: évi 173 font 67 penny bevétel és 172 font 12 penny kiadás, az maga a menyország; évi 214 font 56 penny bevétel és 215 font 22 penny kiadás az maga a pokol. És, de ezt már én teszem hozzá, évi 245 font 78 penny bevétel és 245 font 78 penny kiadás, amiből 52 font 34 penny extra, a szükségleteken felüli -és így fölöslegesnek is mondhatő, of course-, az maga a földi mennyek világa.
Egyszóval felhívtam Ktt, aki éppen gyereket etetett és közben elbeszélgettünk a mi- és a világ dolgairól. Két éves jogtanácsosi gyakorlattal rendelkező jogásznő babysitter állást keres. Akár így is szummázhatjuk az egyik bekezdést. Kapott. Az erdélyi valóság. A káeurópai. Emlékszem, milyen megdöbbentő volt egy fotó a néha IPMben: koreai utcát seper, képaláírás: még egyetemi diplomával is csak utcaseprői munkát kaphat az észak-koreai menekült (vendégmunkás?? - hehe). Akkor nem értettem. Most igen, de elfogadni nehéz. Asszociáció, emlékszem Proust mekkora hatással volt rám, mikor bármiről bármi az eszébe jutott, gyerekkori, régi élmények alapján. Akkoriban és is igyekeztem bármitől bármiig eljutni. Ez általában sikerült is. Néha erőltetett volt. Úgy is volt, hogy nem. Akkor örültem igazán. Plakát buszmegállóban: "mi lesz veled 40 év múlva?", előtte hajléktalan fekszik és úgy fektében a járdára vizel. Mi lesz velünk 40 év múlva? Ezután mindig magammal hordom a fényképezőgépem. Igaz, ehhez állvány is kellett volna. Vagy 400-as film. Min.
Elmenni, el innen, amíg lehet, hogy megdicsőülve térhessek vissza. Valóban ezt akarom? Hányszor indultam már el így és még sosem tértem vissza. Pedig akár megdicsőülten is térhettem volna. De nem. More will come. Mikor elég? Ha leülsz és azt mondod: itt a pont, ezt akartam és nem többet, halott vagy. Már nem Te vagy. Megszűnik minden, megáll az idő. Összecsukódik a világ az üres szemeid előtt. A menyországban mindenki azt csinálhatja, amit a legjobban szeretett a földön is csinálni, -írja Swedenborg Borghes tolmácsolásásban- ha a földön nem csináltál semmit, akkor hiába kerülssz oda, ott is csak ugyanazt fogod [tudod?], így az pokollá válik számodra. Azaz megáll az idő, kifeszül a tér, nem felejtesz többé el semmit, de nem is tanulsz újat. Ez már a protestáns Isten. Aki leszámolt az egy az égben-egy a földön eszmével. Leszámolt a Jóbi düngő próbatevővel és az egresszív fanatizmussal. Neki szüksége van rád, neked meg rá. Egyensúly van. Nincs többé kiszolgáltatott ember és céltalan Isten. Sőt, már nincs is többé, átlényegült egy mitológikus-mágikus-profán katyvasszá, amiben a mormonoktól az ufóhívőig mindenki megtalálja magát. Magát, mert Istent már senki sem keresi (ez nem igaz, de a kersők is elbizonytalanodnak, ha találtak valamit: ez valóban Ő?).
Time has changed. Temetik a C/C++ -t. Mint ahogyan már sokan ezelőtt is megtették. És ezután is még fogják. És hol vannak ők most? de ez már másik történet...
Negyvenegy perc után letettem a telefont, mert megjött az üveges. Csak hétfőre lesz meg. Büszkén vonultam a napsütéses utcákon: emberek, látjátok, győztem, nem futamodtam meg, legyőztem az időt, unalmat, teret, és most itt vagyok. De semmi sem változott, és a tér hirtelen visszagörbült és újra hétköznap lett, és újra csak egy nap lett, mint ahogy a Titus utolsó jelenetében kimervedik a kép és mire fordul a kamera, már újra az amfiteátrumban vagyunk a megilletődött közönség előtt. És ekkor leesik a halott császár.
Kivettem a fényképeim és beugrottam a Szabó Ervinbe visszavinni Andrej Rublijovot.
Ahol Osiris könyvvásár folyt éppen, elnyúzott egyetemistákkal, amint éppen vadászatra indultak vagy éppen riadt és gyanakvó szemmel tekintgettek körbe a megszerzett zsákmány fölül, miközben vártak. Pénzre, szállítóeszközre, vagy csak úgy. A vadászók között szépen megtalálható volt az ínyenc, a kéjgyilkos, a gyűjtögető: a minőséget hajszolók könyvhalmot rugdosva maguk előtt túrkáltak mélyebbre és mélyebbre a könyvek között, remélve, tán, hogy huszadszorra csak felfedeznek valamit, ami még nincs meg, amit csakazértis meg kell szerezni a többi előtt. Mert nincs holnap. Vagy ma vagy soha; Eliadét nem láttál valahol? - Én nem szeretem őt... Ja, de nem láttam; ha kétszáz, akkor annyit fogok venni belőle, amennyire telik... egy, kettő, három -számolja is gyorsan- ... hét, nyolc, ... - nem vettél valamiből kettőt? -nem tudom... tíz, tizenegy, .... Ez nem vadászat. Ez tömegszex. Orgia. Mészárlás. Mintha a vadász a mészárszékbe menne vadat lőni. Ami már úgyis halott. Ami már nem küzd az életéért. Ami már másnak megvolt. Akár többször is. Akár percekkel előbb. De nem tartotta meg.
Gyorsan kifizetem a Cassavetes filmjeiről és az esszéírásról szóló szerzeményeimet, majd iszkolok is kifele... fél tizenkettő. huhhh....

Tanulnom kellene, helyette a Mátrix architekt-jelentéről szóló véleményeket olvasom.

Azt hiszem, írnom kellene, no nem blogot, mert azt így is túl sokat írok, hanem vmi mást. Sajnos már mindent megírtak, már mident kitaláltak, eredetit nemigen lehet alkotni, lassan már Pierre Boulle regényében érzem magam, ahol mindenki csak utánoz, mert a majmok csak utánozni tudnak.... ezt tesszük mi is, hisz a regény egy görbe tükre világunknak. Node amint most nemrég olvastam a még több éve félig megírt és azóta sem befelyezett novellám sem annyira eredeti, mégha nem is tudtam hasonló létezéséről... A történet a mindenható multik által propagált kannibalizmusról szól, azaz hogyan etessük meg felebarátunkkal felebarátunkat... géntechnológia, marketing, neorabszolgaság, miegymás...
Lehet újat alkotni?

Itt ülök és hűlyeségeket beszélek. Itt ülök és írok. Itt ülök és melegem van. Itt ülök és közben odaki süt a nap. Egyenesen az asztalomra. Megtalálta azt a kis rést a reluxán és most jól besüt azon... És az És sem jön be, mostanában egyre rosszabbul lehet őket olvasni (off-line meg nem olvasom: nem vagyok hajlandó pénzt adni olyasmiért, amiben az a ... váncsa publikál).
Node nem erről akartam értekezni, hanem az időről, mint olyanról [megható fordulat, elvileg a sulis filozófiakönyvben volt benne és azóta is előszeretettel használja boldog-boldogtalan, legtöbbször, persze, tévesen], ami még egy gyors számvetés szerint is többféle lehet: van, ugye, az abszolút idő, ami csak fogalom szinten létezik, de arra nagyon jó, hogy segítségével egységes időmérésünk legyen és ahhoz közelítő pontosságú időmérő szerkezetekkel értesüljünk valamely események között eltelt időintervallum nagyságáról. Tehát a fizikai idő az abszolúthoz közelálló idő, a mérőeszközeink pontosságától függően közelít hozzá. Az abszolút időnek tudományos definiciója* van, ami inkább a földi fizikai világ, mintsem az egyén szubjektív időérzékelésének leképezése, amire hatnak ezek, de nem ők határozzák meg igazából. A szubjektív idő az egyének biológiai ideje, amit nagymértékben befolyásolnak a környező fizikai világ törvényei, periódusai, azonban valamelyest független tőle. Ezek az eltérések nem is igazán lényegesek /na itt meguntam, majd holnap folytatom.../, csak akkor ha emberünk nem földi, illetve ettől nagymértékben eltérő körülmények között tartózkodik hosszabb ideig. Nomármost. Ugye, mint tudjuk, nagysebességű utazás esetében a földi-empirikus fizikai jelenségek másak lesznek, amint az idő folyása is megváltozik. Értsük ez alatt azt, hogy ha két, hajszálpontos órát helyezünk el a két helyszínen, akkor azok mást fognak mutatni az utazás végén (ld. ikerparadoxon), csupán abból a tényből adódóan, hogy abban a fizikai környezetben az idő is másként telik. De, és ezt hangsúlyznom kell, a fizikai időre érvényes (abszolút időt, ugye, nem tudunk mérni), a biollógiaira nem. Mivel nem földi körülmények között leledzik hősünk, ezért a különböző földi hatások nem is érik, amik a biológiai idejét befolyásolnák. Rövid adaptációs időszak után eltérne az addigiaktól és létének periódusai mások lesznek, miáltal a biológiai órája is átáll. Ezért tévesek az ikerparadoxonhoz hasonló elméletek, hiszen nem tudjuk, hogy miképpen viselkedne egy élő szervezet ilyen körülmények között... Feltehetően nem úgy, mintha misem változott volna, de nem is úgy, ahogy az a környezet sugallná.
És hogy frappánsan zárjam e kis eszmefuttatást, amolyan didaktikus-közhelyes konklúziókkal, mert kettőm is van, egyik a kéthűlyekutyás, a másik a Helleres (a Joseph), mindkettő a szubjektív időérzékelésről: "time flies when you having fun", valamint (ami hosszú lenne pontos idézettel, ami mellesleg nincs is kézügyben): ha unatkozol, sokkal lassabban telik az idő; a hosszú élet titka, tehát, a folyamatos unalom.
______________________________
*: "The second is the duration of 9 192 631 770 periods of the radiation corresponding to the transition between the two hyperfine levels of the ground state of the caesium 133 atom." (http://www.bipm.fr/enus/3_SI/base_units.html) or "Az idő mértékegysége a másodperc (s). A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9192631770 periódusának időtartama." (http://web.inc.bme.hu/fpf/kemszam/alapegysegek.html)

Kedves olvasók! A kiről írták második adása következik, mai rejtvényünk: "olyan mondatot, hogy [...], utoljára a körzeti gyepmestertől hallottam a kocsmában, csak ő úgy mondta, hogy a szájáját". Természetesen, a szerző kiléte sem érdektelen, a fő kérdés azonban: kiről/miről van szó?

16.30 Indulok haza. Ma végigültem egy meetinget, elszámoltam a vízumköltségeim. A nap további részében az otthoni gépemhez kerestem upgradet, megettem egy kis ropit majd irány haza. Nem érdekel, úgyis csak unatkoznék, otthon főzni fogok... Esik és borzalmas dugó van, dehát ez a világ(hehe)városok jellemzője.

Habár nem a legjobb műve, semmiképpen sem érdemes kihagyni, mégha többször is volt alkalmunk megtekinteni a Duna vagy egyéb adó jóvoltából, pénteken a Toldiban látható az Állatfarm. Mindenképpen érdemes, mégha már többször is megvolt, üzenete mindig aktuális, sokak szemét felnyitná, ha képesek lennének elmenni...

Fél napos álldogálás és visszajövés után végre megvan a vízumom. A bibi csak az érvényességgel van: jövő ilyenkor már le is jár. Be is kaphatnák mind...
Megyek haza lábadozni.

Már második napja, hogy otthon "fekszem" influenzával. Az influenza az megvan, a fekvés kevésbé. Már hétfőn elhatároztam, hogy egész héten beteg leszek, amihez a céges orvos beleegyezését adta. Így, ha akarom (igen), ha nem, annak kell lennem. Persze követségre, moziba, stb eljárok, csak a boxomba nem :)
Mellesleg ma kilenc körül lesz az Adaptáció a Művészben. Mostmár csak az a kérdés, hogy mikor fogok meggyógyulni?

Azt hiszem ez a plussz, ami még hiányzott a blog-boldogsághoz kellett: bárhol, bármikor lehet postolni, még net café sem kell hozzá. Of course, prédiktív szövegbevitel vagy "nagybillentyűzet" nélkül semmit sem érne az egész...
Kiörömködtem magam.

update az aktuálpolitikához: Hack Péter: A gondolat építésze

update: a wapbloggert a wap.ubique.ch/wapblogger uriról lehet elérni

És müxik!! Még az ékezetek is kimennek. És mellesleg nagyon hype...

Valahogy sikerült belogolni... Ezt a postot a telefonomról írom, a wapbloggerről. Kíváncsi vagyok mennyire használható.

Kedves olvasók, a mai nap az aktuálpolitikáé. Természetesen a tegnap elmaradt egyház- és vallásügyi fröcsögést a közeljövővben bepótoljuk, de ezt haladéktalanul le kell írnom, másképp nem ugyanaz az én fogja írni, így nem is ugyanaz lesz (igen, megtörténhet, hogy az már egy jobb, érdekesebb, stb. feljegyzés lesz, de én ezt akarom megörökíteni).
Szaddám
A már régen vágyott és megjövendölt esemény nem jött el: Szaddám élt és él. Hogy élni fog, az nyilván idő kérdése, legrosszabb -az euroatlanti kurzus szerinti legrosszabb- változat az ágyban, párnák között... De amint a hivatalos kurzus mélytudatallattijaként funkcionáló South Parkból is kiolvasható, ő már a földön is a Sátán eszköze és mint ilyen a judeókeresztényateista* Amerika földi és túlvilági örök ellensége, hisz egyszerűen a másik oldalon áll**.
Azonban Szaddám túlteljesített, outperformed, a neki fenntartott hűvös, de mégis rohasztó hely helyett (vö aztékok vs spanyolok) egy, orwelli ’84-szerű Bigbrotherré vedlett át, a megszállók és csatlósaik létezés és nemlétezés (élő legenda, livemítosz) között lebegve, megfoghatatlanul (akár szó szerint is) és láthatatlanul fel-fel tűnik a képernyőkön (Orwell él :)) és üzen, miközben a hivatalos brosúrák- és könyvekhez tervezett arcával szigorúan néz le a különféle (de konvergáló) euroatlanti kurzusoktól elszédült, mellesleg a kondícionálástól amúgy is bamba nézőre.
Arc és hang
Senki sem tudja. . . halljuk, látjátok a villogó képernyőkből, miközben az arc üzen, beszél, kijelent, fenyeget. Él. A nézők szempontjából nem is kérédés, hogy létezik-e. Annyi elég, hogy virtuálisan igen, sőt csak ez kell, ahogy 2 ezer éve más (azaz nem a saját) próféták által átvett tanításokat hirdetünk és (akár erőszakkal is) terjesztünk világszerte. Virtuális tanítások egy virtuális vallás virtuális prófétáitól. Ez a múltunk és ez a jelenünk. Ahogy a kifordult orwelli jajjkiáltás is. Látszólag. Látszólag kifordult. Látszólag nem az. Pedig... Az arc és a hang is célt szolgál, amint tette a könyvben is. Enyhe különbség, hogy az arc és a hang nem az igaz ügy oldalán áll. Indirekte áll az ügy mellett, mutatva, hogy szükség van minderre és még többre is. Hisz közel van a győzelem, közel a nap, mikor a fejadagokat eltörölhetjük. Mikor mindenkinek több jut. Még egy utolsó erőfeszítés. Mindig egy utolsó. Mindig csak egy kis áldozat. De holnap majd jobb lesz. Szebb lesz. Szabadabb lesz. Holnap meg már senki sem emlékszik a tegnapra. Nyoma sem marad, mert a mának éltek. Nincs tegnap, de holnap sincs. A holnap csak ígéretekben létezik. Az a holnap nem létezik, ahogy nem létezik a jobb jövő, nagyobb fejadag, boldogabb jövő és ahogy nincs jövő sem. Egy jövő létezik csupán: az orwelli. A kurrens big brotherek mosolygó vagy fenyegető arcai, szavai. A virtuális barátok és ellenségek. Mert a Big Brother szeret/utál téged. És cserébe neked is szeretned/utálnod kell őt.
A változás
Nincs változás. Nem is lehet, amíg nem hiszünk a forradalmakban. Az eddigiek mind elbuktak. Mert a győztesek mindig valami ellen történtek és nem valamiért. Nem lehet negatívumokból építeni. Nem lehet ellenállásból állás, oppozicióból poziciót csinálni. Mindenki elbukott, főleg a sikeresek buktak el. Ott áltak győzedelmesen és megdöbbenve néztek egymásra: most mi van? És akkor hirtelen legitimálni akarták magukat. Azzal, hogy lerombolnak mindent, ami az előző korra emlékeztetett. Leölték a prófétáikat, lerombolták a templomaikat, a városaikat. Ha csak képletesen is. És akkor megint egymásra néztek: most mi? És akkor újraépítették a leromboltakat, csak más neveket adtak neki. És folytatták a hatalmi harcot, ami ellen fellázadtak, amit el akartak törölni, csak egymás között. Csak egymás ellen. Csak az új rend birtoklásáért. Ekkor már minden uagyonolyan volt, mint előtte. Csak a főszereplők változtak. És akik kimaradtak belőle, azok már új forradalmakat szerveztek, mert semmi sem változott. Esetleg néha-néha több a kenyér és/vagy a cirkusz…
Ne lázadjatok! Előbb gondoljátok ki, mit akartok. Modelezzétek le. Próbáljátok ki. Vitassátok meg. Kezdjétek el még ma. Talán már most is késő. De csak azután. Inkább ne :( Nézzétek tovább a tévét, attól legalább a másoknak nem lesz rosszabb.
______________________________________
*: ez még megér(ne) egy misét.
**: nem akarok beállni a Szaddám-tagadók bizonyára létező táborába; de az nyilvánvaló, hogy nem a tetteiért került arra az oldalra. Sokkal inkább, mert nem akart behódolni. És mint tudjuk, ez örök időktől fogva főbűn, zsarnokságtól függetlenül.

visszajöttünk, csapó 2. a vérgeci mkb fiók a duna-házban 2.5 órával a normális idő előtt bezárt. kapjákkbbbe...

Mai témánk a vallás, ma politically incorrect leszek, mert olyanom van. de előtte elmegyek befizetni a sarcot az amcsi vízumra, és mégelőtte (post-)ajánló:
Tegnap volt a rendszeres Varga Stúdió vetítés a Millenárison, minek keretében már vagy két éve rendszeresen animációs filmeket vetítenek nagyjából másfél órán keresztül, mintegy szintre húzva a "hivatalos" médiából ömlő vérgagyin szocializálódott közönséget. Kb. 8 rövidfilm volt terítéken, közülük a bogarak-az-űrben és a nagyi vs halál opusokat már láttuk a mediawave-vetítésen, de a többi is legalább olyan jó volt. Az előadások rendszeresen 1 vagy kéthetente szerdánként vannak a Millenáris fogadójában, a belépés ingyenes.

ezek nem komplettek (sőt primitív idióták). mármint az orttnél: Puskin, pina, Tilos Rádió

A mai nap az ismeretterjesztés napja. A WAPról (Wireless Application Protocol) fogunk hallani, de előtte rövid szájtépés a technológia-technika-technology hármasról:
A kultúranalfabéták és műveletlen újságírók előszerettetel használják a technológia terminus technicust az angol technology magyar megfelelőjeként (lásd pl. "technológiai papírok" a tőzsdejelentésekben), nem is meglepő módon helytelenül, ugyanis a technológia az (valamely termék) előállítási folyamat(a), módszer(e), míg a technika az műszaki, mérnöki tudományok eredményeként létrejött eszközök (vö. technikai civilizáció).
WAP. A mobil telefonok internet-képessé tétele miatt szükség volt egy lebutított és tömör átviteli szabványra, ugyanis a számítógépes környezetben használt html erre nem volt alkalmas az akkori technika korlátai miatt. Ezért született a wap, ami a szószátyár html -lehetőség szerinti- szűkszavúvá tétele valamint a tartalom méreteinek leszűkítését tette lehetőve. Sajnos a meglévő html oldalak nem voltak alkalmasak a terminálokon való megjelenítésre, ezért egy "párhuzamos" internetet kellett létrehozni, azaz a telefonról is elérhető tartalmakat wml-lapokba kellett önteni. Természetesen bizonyos korlátok között konvertálni is lehetett a html oldalakat, azonban nem lévén szabványos módszer a telefon valódi paramétereinek megállapítására, ez általában nem járt élvezhető eredménnyel. Sajnos a wapon elérhető oldalak nagyobb részben nem frissülnek rendszeresen.... De lássuk mit is tudhatunk meg ha wap-enabled telefonunkkal böngészni szándékozunk: mozi- és tv műsor, hírek (kommentárok általában nem), időjárás, banki szolgáltatások, szótár, email, sőt keresők is: a google pl. szolgáltat csak wap keresőt is, biztosítva hogy a talált oldalakat megtekinthetjük a telefonunkkal. Az extrém wapolók számára erotikis képeket tartalmazó oldalakat is létrehoztak, sajnos alig élvezhető módon.
Én leginkább a moziműsor, hírek, időjárás rovatokat szoktam használni, de viszonylag rövid idő alatt ki lehet alakítani egy olyan könyvjelzőrendszert, amivel gyorsan a kedvenc oldalainkat végigtudjuk nézegetni, ha éppen nincs net a közelben.
a szerző résztvett az egyik wap protokoll stack elkészítésében pár évvel ezelőtt és most is gyakran wapol. legnagyobb élménye az volt, mikor a telefonjával megbizgette az általa írt és egy számítógépen futó alkalmazást...

Kedves olvasóim, ma a mémekkel fogunk megismerkedni. De előtte kultúrális ajánló (már amennyiben... stb.): Rosencrantz és Guildenstern halott Hamlet, a mellékszerplők szemszögéből. Zseniálisan jó, nemcsak az ötlet, hanem a megvalósítás is.
Szóval a mémek: a mém-elmélet megalkotói* szerint a mémek azon információk, ötletek, gondolatok összessége, amit kultúrának nevezünk és amit egymástól független egységek alkotnak, amik mintegy paraziták élősködnek az agyunkon. Mint minden élőlénynek, az ő túlélésük is azon áll vagy bukik, hogy mennyire tudnak elterjedni, mennyi elmét "fertőznek" meg. Ez, mint az élőlények esetében is, nem mindig elegendő a hosszú távú fennmaradáshoz, mert jöhetnek olyan más mémek, amik a tovébbi elterjedésüket akadályozzák... A mémek a génekhez hasonlóan replikálják magukat, de a génekkel ellentétben nem mindig teljes pontossággal, azaz igen nagy a mutációk megjelenésének a lehetősége... A mémek valamennyire a vírusokhoz is hasonlíthatóak, hisz önálló létezésre nem képesek, csak a gazda-agyban tudnak fennmaradni és tovább szaporodni. Nyilvánvalóan a mém-elmélet is egy mém, ha nem terjed el, akkor csak azt bizonyítja, hogy a mém-elmélet mémje életképtelen volt, nem bírt igazából elterjedni, nem az elmélet helytelenségét. És itt meg kell jegyezni, hogy a mémeknek kevés közük van az igazsághoz, nem attól terjednek, mert igaz tartalmat hordoznának, hanem hogy a gazda-elmében mennyire sikerül megkapaszkodniuk. Jó példa erre a föld-lapos mém, ami nagyon elterjedt volt a középkorban, de már már szinte teljesen kiveszett.
Kedves olvasóink! Most ennyire futotta, akit jobban érdekel, az járuljon hozzá a mém-elmélet mém továbbterjedéséhez azzal, hogy tovább olvas róla és továbbadja barátainak, ismerőseinek!

______________________________________________
*: A mém-elmélet megalkotója Dawkins (még van más is). Magyarul Sebők Zoltán közvetítésében olvashatunk róluk.

Joey írja, hogy az ország címerébe be kellene tenni egy mappával loholó embert :))
Csodával határos módon sikerült útlevelet szerznie, utazik vissza...

hogy néha pihenjetek is

És igen, ezek is mik vagymuk, azaz itt történhet meg, hol máshol: eos 300D preview, várható ár: 370 eFT (csak váz: 340e). Az dpreview.com szerint a váz $899, részletek itt.
mai árfolyam szerint 900USD=205 eFT
mindenki bekaphattya

mi, négerek
vicces, de véresen komolytalan (hehe) történet rólunk:
kollégám az usából hazafele, a reptérre igyekezve taxiba ül és elbeszélget a soförrel: ő programozó és üzleti útjáról tér haza. erre a taxis megjegyzi, hogy ő is hasonló hajóban evezett még egy éve, de konjunktúra, miegymás, most taxizik jobb híján... kollégám röhög rajta. kis idő múlva megbeszélik, hogy mennyit keres. ekkor már a taxis röhög...

mellesleg jó tudni, hogy a Portishead trip-hop...
HÜMMM.......................................

Egy tök jó kortárs zeneösszefoglaló oldal kapcsolatokkal, (néha szubjektív) leírásokkal, hangmintákkal: Ishkur's Guide to Electronic Music. Kedvencem a jpop leírása: listening to this stuff is a lot like passing an accident on the road. It's horrible and impolite, but you can't help it: jou just HAVE to take a look. Ha láttátok a Bábokat, akkor tudjátok miről beszél ;)

"a közöny vált szenvedéllyé. Korunk egyetlen nagy szenvedélye." írja Kundera nem kis éllel. Bizonyára igaza van. Camus közönye (vagy idegene) már ez a közöny, az általánossá váló és szabaddá tevő közöny, ami ellenpont, válasz Nietche emberfeletti emberére, ami ha meg is születhetett volna, nem tehette, mert a kicsik és jelentéktelenek a nagyok, de önbizalomhiányosok segítségével uniformizálták a világot: már nem lesz emberfölötti ember, csak közönyös tömeg, kinek egyetlen szenvedélye a közöny...
Kellett ez nekünk!?

applyolni fogunk amcsi vízumért... elképesztő mennyire idióta kérdőívük van, mindenféle idétlenséget bele kell írni... mivel ingyen van, nem tiltakoztam ellene, mert még jól jöhet, főleg ha olyan standard 10 éveset kapunk...

Végre eljutottam a "hivatalba". Meglepően kedvesek voltak és jó hírrel is szolgáltak... az egy-két napot felvevő sorbanállás megtakarítása mellett 4e-rel kevesebb is. Mellesleg ma igazi őszeleji nap van, amilyenről nem is gondoltam volna, hogy itt is tud lenni...
Jó kedvem van.

vége a Katatonia-korszaknak, még darkosabb és durvább irányba csúszott a playlist: My Dying Bride.
unatkozom, de oly módon, hogy semmihez sincs kedvem... áthidalásként Fukuyamát olvasom, mármint ami elérhető a neten a The Great Disruptionból. Kíváncsi vagyok magyarul elérhető-e?

Katatonia még mindig.
Last Fair Deal Gone Down.

kultúrális ajánló, amennyiben elfogadjuk, hogy van kultúra:
Why Copyright Laws Hurt Culture
Worluk: Battonyától Nemesmedvesig
PETŐCZ GYÖRGY: Válságértelmiség és kurzusértelmiség
TGM: A balközép cikkírás csődje
elromlott a nagyi telefonja, mert lehányta a macska
Kertész-interjú
az "olvasó" ír-ja
stair(?)
Smoke

Szóval álom: egy pályaudvaron sietek egy vonatra, ami perceken belül indul, de én nem találom a vágányt illetve nem vagyok még ott. Az átjárást felüljárókkal oldották meg: egy magas hídszerü valamihez kell felmászni egy kanyargó vasrács-lépcsőn, melyről lenézve lehet látni nemcsak az alattunk felfele mászókat, hanem a pályaudvart is. Sikeresen felérek, közben a kezemben van a telefonom, amit a leereszkedés megkezdése előtt leejtek és egészen a peronig zuhan, ahol szétmegy a betonon... mire leérek, már valaki összeszedte a darabokat és átadja nekem a roncstömeget, amiből csak a simkártya maradt épen... közben végig azon búslakodok, hogy elveszett minden telefonszámom (gy.k. a telefon memóriájában tartom a számokat, a plussz kényelmi funkciók miatt)... persze a vonat is elmegy...

Van egy álmom.
Illetve volt. Nektek is lesz, mert elmesélem. Nemsokára...

A tegnap megnéztük a plakátkiállítást. Hogy is mondjam... Meglehet, a savanyú szőlő szól belőlem, de pocsék. Van egy-két, művészek által elkövetett, ami tényleg szuper, van kb. ugyanannyi civilek által elkövetett ötletes, vicces-elgondolkoztatő és talán a szakmabeliekéi is érnek valamit. Azonban a többség, a Vautiert meglovagolő, művész által készítetthez hasonlőan "haszontalan". Előbbinek annyi azonban a mentségéül szolgál, hogy kissé arculköpte a szervezőket is, ellenben a dinnye, welcome, dacia és társaik csak a későkádári kurzusplebs alkotőürességének ékes bizonyítéka. A miheztartás végett, természetesen, előkerült pár tavalyi-tavalyelőtti, már akkor is kicsit idejétmúlt alkotás, amik aktuálpolitikát cikiző, a kényelmes lumpenértelmiségi hozzáállással, hagyják üresen a teret illetve a nekik biztosított felületet.
Nézegetés közben találkoztunk Sroval -mert Joey és W is plakátot nézett a tegnap-, aki egy kisfeketét ölelgetve állingált az első plakátok között, állítólag a többiekre várva... Érdekes fejlődésen ment keresztül az alatt a három év alatt, amióta ismerem, valahogyan egyre távolodva mindattól, amit kedveltem benne.
A közönségről, illetve a többi látogatóról is akartam írni, de meggondoltam magam, ugyanis nincs mit írjni róluk... Nem a műkedvelő közönségről van szó, ez egyértelmü... [és kedves hallgatóink, itt megszakítjuk adásunkat, hisz eNnek sok fontos dolga is van a mai nap a nézelődők fikázásán felül]

Az előbb megérkezett a kollégám a bringásszemüvegével... no nem, nem szokott kerékpárra ülni, csupán szépérzék híján ezt tartja menőnek :))) cikizni csak a háta mögött szoktuk, mert nem érti a tréfát. Olyan igazi csőlátásos "műszaki értelmiségi", amitől mindig kivert a hideg... Ezen túl azonban rendes gyerek... nem is tudom miért kapok visítófrászt az ilyenektől, mikor végülis jóindulatuak és rendesek. Általában.

Végre befelyeztem Fukuyamát, azaz A történelem vége, az utolsó ember c. művét, ami annyira jól és érdekesen láttatja a történelem és az emberi közösség fejlődését Platón, Hegel-Kojeve és Nietche filozófiáján keresztül. Kíváncsi vagyok az újabbakra is, hisz ezt a '90-es évek elején írta és azóta sokat változtak a dolgok, s nem úgy tűnik, hogy a nyugati liberális demokráciák megérkeztek volna a Történelem Végére... A Fukuyama által kissé félreállított külső tényezők nagyban kezdték befolyásolni ezeket az államokat: egyrészt kiderült, hogy a bevándorlók nagy részének esze ágában sincs a befogadó államhoz alkalmazkodni, inkább a saját minihazájukat hozták létre és erősen szolidarizálnak az "otthoni" történésekkel... És ez elegendő lehet ahhoz, hogy belülről megbomlassza az amúgy jólműködő társadalmat. De nem hiszem, hogy egyelőre nekikezdek, mert nem nagyon olvasmányos és ezért sok-sok időt emészt fel, ezt is vagy 3 hónapig olvastam. Naja 500 oldal, de akkor is sok ideig tartott.

Tegnap kipróbáltam a Wok gyorsfagyasztott zöldségkeveréket. A kínait. Hát elég nagy átverés, mert kb. 2,5x többe kerül a "normális"-nál és mit kapunk cserébe? Jóformán semmit: hagymát (felvágva), hüvelyben(!) zöldborsót, szójacsírát (ha ebből külön veszünk, még akkor is sokkal jobban járunk) és nagy darabokba szabdalt ilyen-olyan egyebeket...

na megyek haza, W-vel teszkó bevásárlás lesz... de előtte kultúrális ajánló: vasárnaponként az m1-en van a Szívek szállodája(Gilmore Girls [mennyivel jobb az eredeti cím, a magyar címmel brazil szappannak nézi az emberek többsége]), ez a nagyon szórakoztató és kdeves sitcom, amit a szinkron ellenére sem szabad kihagyni...

/mit és miért bojkottálunk/
Szlovákia sörözői és síparadicsomai - mert egyszerűen balkáni nép (mást nem lehet ott csinálni). Amíg ezek a nacionalista balkániak nem változtatnak a hozzáállásukon, addíg nem vagyok hajlandó egyetlen fityinget sem elkölteni náluk. Nézzük csak miről is van szó. Eddig háromszor voltam szlovákiában: 1. nagyon kicsi voltam, már nem emlékszem a határátlépésre; 2. egyetemista koromban egy bulira ugrottunk fel Pestről (ahová pár napra ugrottunk fel Szegedről, ahová 3 hétre cserediákoskodtunk), nyilvánvalóan kevés pénzzel, de egyetlen úticéllal és éjszakára, ekkor a vámosok hosszan szemétkedtek (hogy nem tudunk pénzt felmutatni-mikor hoztak a házigazdák, akkor nem volt jó a sajátjuk, konvertibilis valuta kellett, stb.), végül vagy 2 óra után sikerült átjutni; 3. átutzóban Prága fele (mert a magyar járat sajnálta a pénzt az osztrák autópályára -- mellesleg ez éppen jól jött nekünk, hisz nem volt vízumunk), ekkor nem volt elég az érvényes oda-vissza buszjegy és a szállásfoglalás, nekik szintén valuta kellette (nem, a cseh korona nem volt jó), nem hatotta meg őket sem a tény, hogy menetrendszeri járattal mentünk, ami meg sem állt szlovákiában, sem a hitelkártyám, amiről banki bizonylatom volt (200+ eft), csak a tízes, amit vagy negyven perc szemétkedés után nagy kegyesen kért és zsebrevágott. Ide tartozik az a kedves történet, amit a Dalibor nevű szlovák ismerősöm mesélt, hogy őt is szívatták már a határon belépéskor, azaz mikor hazautazott. Ezért nem vagyok hajlandó költeni, sőt bojkottálom őket a céges sízésekkor és kirándulásokkor is.

Mivel nem állítottak ki kénytelen vagyok a blogomon közzétenni az arcos pályamunkámat. Egyesek szerint egyértelmű, hogy miért nem tették meg. Talán nincs igazuk, talán van. Íme:

Katatoniát hallgatok.
Tonight's decision.

Rájöttem, hogy a rendszeres heti meetingjeinkről egy sitcomot lehetne készíteni... nem is kellene más hozzá, mint egy webcam, ami felveszi az idétlenkedéseket, majd vágás után forgatókönyv, majd igazi színészek játszhatnák újra... Ha cégen belüli változatot készítünk, akkor az utolsó két lépest meg is lehetne spórólni.

/mit és miért bojkottálunk/
danone - ha jól emlékszem, a győri bevásárlásuk után kezdődött, mikoris arrogéns módon a márkavásárlást helyezték mindenek fölé. Azóta is kapni mindenféle szlovákiában (vagy máshol) gyártott dolgokat "győri" felirattal... Valószínűleg már régen elfelejtettem volna az egészet, ha közbe-közbe nem tűnnek fel ilyen-olyan, az idiótaság végletes formáit idéző, szlogenekkel és álösszetevőkkel mint a bifidus esenzisz, vitalinea (ásványvíz is!!), hogy csak kettőt említsek a hosszú sorból. Valahogyan nem áll jól a franciáknak a multi-feeling (ahogyan sok más dolog sem)... egyszerűen nem képesek ráérezni: a varázsszavakkal való bűvölés elment a 70-es években, de mostmár ciki. nagyon ciki.

Az új rovat ideje még nem jött el, de nemsokára megcsinálom.
Előbb azt kellene kideríteni, hogy miért nem megy a mozillával mostanában a blogger és a phoenixxel miért igen....
/update/ kitöröltem a Mozilla cachét és most müxik. Úgy látom, van még mit javítani rajta :) Érdekes, hogy a reload nem működött...

Már sokszor beleütköztem az offline-blogolás problémájába: mikor nincs net a közelben, akkor jönnek a legjobb ötletek. Ha offline írom le őket, akkor nem az igazi, mindig "tegnap, délután fél három előtt tizenkét perccel, offline"-hoz hasonló fejléccel kell megdobni... de ettől elveszik a spontaneitás, ami imho az egyik fontos eleme a blogolásnak. Másik alternatíva a jegyzet készítés, amikoris felírom egy papírra, hogy miről is akarok írni. Ekkor azonban a hangulat vész el: nyilvánvalóan az ötlet megszületésekor és írásakor már más vagyok...
Lehet wapon blogolni?

Új rovatot fogok indítani a bal oldalon sorakozó dobozok között, a kit és miért bojkottálunk.
Elsősorban a cégek egyes termékeiről szól a dolog és azt rovom fel, hogy miért nem vásárlok soha a kérdéses termékből. A dobozban linkek lesznek egyes postokra, amikben bővebben elmagyarázom a bojkottot és az okokat.

Úgy látom a blogger editora újabban nem támogatja a Mozillát. Hát faszikáim kapjátok be! Nem fogom a tetves explorert használni csak azért mert nem vagytok képesek egy normális webdesigner és coder csapatot alkalmazni.
btw ha jól látom, a belinkelt kép sem jelenik meg normálisan explorer alatt, mert szétfeszíti a keretet. hát most mit mondjak. ha az a köcsög explorer a 99%-ot a kép eredeti méreteihez érti (vagy nem érti...), akkó fuckup.
na

egy idiota amcsi kalandjai...

Ma botranyt csaptam, kivancsi vagyok mi lesz belole... Mar elegem van az inkompetens feletteseimbol es az idiota megoldasaikbol. Egyelore mindenki sunyit es nekem all a zaszlo. Node holnap is van nap es ki tudja...

beraktam a "blog this" buttont a personal toolbar folderembe... most csak meg kell nyomkodnom es irhatok. ujjje!!!
azt hiszem nem fogok sokkal tobbet irni amugy sem...

valami lett a bloggerrel, fura a post resze...

EOS 300D!!! ez kell nekem:

ez nagyon állat.

hiányzik Acsé.
Elegem van ebből a vidékből, az emberekből és az éghajlatból. Izlandra, Finnországba, de legalábbis északra akarok menni, ahol a nyár szép és az emberek nyugodtak, ahol nem számít, hogy hová tartozol/tál vagy ki illetve mi nem vagy és ahol nincs posztkommunista kisemberekkel (közérthetően: balkáni plebsz) tele a nem-kutyaszaros város.
el, el, el, innét!!!

A tegnapi film hihetetlenül jó volt, meg kell nézni még....

Hosszabb unszolás után meghadtam ezt a címet Acsénak...
Hát akkor Welcome!

Most meg jól elmegyek Adaptációt nézni.

Tegnap minipartyt tartott W a mi és -főleg- a ház nagy örömére. Sikerült a néniket kellőképpen megbotránkoztatni, hát tehetünk mi róla, hogy ennyire bénán építették meg azokat a szar bérházakat, hogy ha nyitott ablak mellett beszélgetsz a konyhában, mindenki hallja? Végülis nem értem, hogy a tamponok illetve régmúlt korok vécézési szokásai miért nem szolgálltak altatóként a házban....
Aztán átmentünk a másik szobába, ott meg bármilyen hangosan ordibáltunk, úgyis elnyomta az utcáról felszűrődő kocsmazaj. Gyakrabban kéne ilyet.

Ma is dolgozom*, minekután beütött a ménkű és olyasmi történt, amit a legdurvább intrika-terveim szövögetése közepette sem reméltem: az egyik gecinagy kusztomer bepipult és elkezdte verni az asztalt. Tűzoltás közben sok minden kiderült, illetve kitudódott és recseg mindenki széke körülöttem. Az enyém nem, mert -szerencsére- én máson dolgoztam akkoriban. Most is a tűzoltás mellett a helyzet kedvemre való alakításával fáradozom, egyelőre nem tudni mennyi sikerrel. Sajna a Házinyulas is nyakig benne van és úgy tűnik eléggé elásta magát, talán azért néz most álláshirdetéseket a hátam mögött ;)
Sajnos ha nem leszünk elég faszák, akkor vszleg engem is kirúgnak /jó esetben csak nagyon seggbe/ (mint mindenkit az emeletről-de ez nem boldogítana), így nagyonis kétséges az akció értelme illetve sikere.
De azok leszünk.
____________
*: tényleg, na. Eddig azt csináltam. Többé-kevésbé. És dramenbézt hallgattam. Hallgatok. whatever.

Jópofa a google számológépe. ehun két példa: answer to life, the universe and everything és 12*12

És Kázmér egyik örökzöldje, ami a következő (nyilván a nyári dögunalomból kipattant baromság -- kacsa) hír előzetese is lehet: "Szerintem onnan lehet tudni, hogy vannak földönkívüli értelmes lények, hogy eddig nem próbálták velünk felvenni a kapcsolatot".
A hír: "Megtalálták az ember egyik gerinctelen rokonát. Az állatnak nincs agya, sem nemi szervei, és egyelõre még azt sem tudják, hogyan szaporodik." -- érdemes megjegyezni, hogy ez nem bulvárhír...
BRAVÓ /azt hiszem ez a lejtő legalja/

Olvasom, hogy az egyiptomi vámosok teljesen idióták, azaz én itt inkább egy vérbuta törvényt sejtek a háttérben. Olvassatok.
BTW Ehnaton (~Aton fia) Amonhothep-ként született és csak később vette fel ezt a nevet, az általa bevezetett egyistenhit és reformok nyomatékosítása végett. Sokra nem jutott, kellő társadalmi támogatottság és a "kegyvesztett" istenek papjainak heves ellenállása miatt. Halála után gyorsan visszatért a régi rend. Vszleg tőle ered az egyistenhit, amit később sokan átvettek...
Története megihlette a finn Mikka Valtarit is, akinek Sinuhe c. regénye az ő uralkodása alatt történik és az ő történetét önti regény formájába.

fáj a seggem. ennek egyszerűm oka van: szombaton és vasárnap lenyomtam egy viszonylag hosszú és nehéz távot, aminek egyenes következménye, hogy mindenem fáj és a fenekem feltörte a bringa ülése. km-ben nem tudom mennyi volt, de tekintve hogy nem vagyok formában igen-igen fárasztó: Lánchíd-Moszkva tér-Hűvösvölgy út-erdei út-vitorlázó reptér-repteret megkerülő út-erdei út a hegy oldalában-Szépvölgyi út-Üröm út-Frankel Leó-Margit krt-Mammut-Batthyány tér-Lánchíd. Még leírni is sok :)

Úgy döntöttem nem eszem tovább az alant található junkot és nem törődöm bele a plusszokba sem, ezért
- igyekszem mindennnap otthonról hozottat enni
- sok zöld teát fogok inni, főként evés után
/na megyek enni/

ha nem tévedek, a plakátom nem lesz kiállítva. kíváncsi vagyok a termésre, mert ha a tavalyi és tavalyelőtti színvonalon mozog, akkor bekaphatják és meglesz a véleményem róluk. De ne itéljünk elhamarkodottan, várjuk ki a végét.
Amint sikerül egy belinkelhető tárhelyet találni, felrakom a munkámat.

Szóval Michel Houllebeq: Elemi részecskék. Ezt a már sokak által ismert könyvet ajánlom azoknak figyelmébe, akiékét eddig elkerülte: feltétlenül el kell olvasni ezt az utópiába hajló társadalmi kórrajzot, annak ellenére hogy kies vidékünkre a 60-70-es évekról szóló rész annyira nem jellemző, de a kortárs annál is inkább. Néhol erőltetetten naturalista, néhol húsba vágó az éleslátása, meglepő és elgondolkodtató.
A Filmvilág szerint a macho párja a Safenek, ami hála az idióta filmforgalmazóknak csak magyarul gagyogva tekinthető meg, ezért nem fogom megnézni. Esetleg dvdn. Feliratosan.
Válvölgyi B. András nem kedvencem, de az elemzés nagyon jó. Tényleg. Ahogyan a könyv is az, nemhiába lett nagy siker.

A már régóta beígért irodalmi ajánló most meglesz, de előtte filmajánló: vasárnap, aug. 17-én, 16-tól Titus, Shakespeare Titus Andronicus c. drámájának posztmodern feldolgozása, megkapó színészi játékkal, díszletekkel, erős képekkel és hihetetlen aktualitással. Mindenkinek melegen ajánlom, azonban a délutáni kezdés ne csapjon be senkit: a gyereket mindenképpen hagyjuk otthon!

Rövid kirándulás Abszurdisztánba. Az eddigi megállt az idő-feelinget felváltotta valami más, nem is tudom pontosan mi. Mégis változnak a dolgok, nem feltétlenül a jó irányba, de változnak.
Cicák, paradicsomok, Acsé, 20 fok, zöld, kék, ízletes gombák, fura, de mégiscsak kedves emberek. Honvágyam lenne?

Úgy döntöttem, hogy minden anyázást ide fogok felnyomni és nem a kollégáimat szórakoztatom vele, mert teljesen fölösleges. Ehhez nagyobb publicitásra lenne szükségem. A nyelv egy nagy kérdés, ugye, mert ha angolul ír az ember, akkor többen olvashatják, de elvész csomó nyelvi finomság, ami a nem-anyanyelv jellegéből adódik. Lehet többnyelvü is, de az már eléggé nagy munka 2-3 nyelven írni ugyanazt... nehéz kérdések ezek.

ééééééééés irodalmi ajánlónk következik, előtte azonban egy feladvány: ki mondta ezt és a kipontozott rész milyen művet takar: "Ez a regény ugyanis nem azonos a témájával, a ... én a Kádár-rendszerről írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni szakaszára emlékeztetett."

a múlt heti Reggeli Romboló stábja újra elemében volt, a páternoszter-szerü metró maga volt a csúcs (büfékocsival)...

hétvégén megvolt az eXistenZ, hihetetlenül jó film, nagy ez a Cronenberg. A fogyelmes néző a Titanicon láthatta az új filmjét, a Pókot, ami szintén hihetetlenül jó, nem übereli az eXistenZ-t, dehát ezt nem is igazán lehet. Reméljük, hogy a köcsög forgalmazók legalább videón behozzák és addigra kimúlik minden szinkron"színész", hogy eredeti hanggal élvezhessük ezt az újabb műremeket...

a mai ebéd alatt kiderült, hogy a kirakatok nem azért vannak, amiért az ember gondolná: hogy az üzletben árult termékekre hívja fel a figyelmet, hanem hogy a nők tájékozódni tudjanak... így egész más megvilágításba kerülnek mondjuk a kirakatrendezők, hisz ha napközben rendeznek vagy túlságosan is nem-egyedien, akkor nők ezrei tévelyegnek a városban kétségbeesetten az "errefele még más" volt kirakatok miatt :)

Vicces az index, ma valamiért a fórum egyes ékezetes betűi helyet japán karaktereket láthatunk... pl az és helyett: 駸

hehe... a minikísérletem sikerrel járt: igazolta a sejtésemet: az emberek hülyék, nem kell nekik a valóság, a tisztánlátás a mély gondolatok, megelégszenek a felszínes dolgokkal, igazi mintapéldányok, fogyasztók akarnak lenni, semmi több. Elég nekik a szabadság illuziója (ami abban testesül meg, hogy választhatnak háromféle chipsz közül és három-négyféle gagyiadó közül), elhisznek bármit, amit a tvben mondanak vagy az újságok írnak (jó példa erre a bulvárlapok világa, ahol félinformációkkal és érdektelen butaságokkal lehet naponta megtölteni X oldalt) vagy a saját kisstílüségükbe vetett büszkeségük: ők így jók, ahogy vannak, nem szeretnének jobbak lenni (szebbek igen, de az is csak azért, mert a tv ezt mondja).
ÉBREDJETEK! vazze'
/reménytelen/

Vasárnap délután kb. fél órára kiállítottam magam a Ludwigban: beültem az installációba és onnan néztem. A látogatók meg jöttek-mentek, megnézték az installációt is és engem is és szerintem a fele nép nem tudta, hogy most én eredetileg is ott voltam vagy nem :))

Új vízgépeket kaptunk. Állítólag ezek költséghatékonyak, valódi ásványviz van bennük (ejha, mi volt eddig?), kevesebb helyet foglalnak (hmmm) és "up-to date"-ek. Hogy az utóbbi mit is jelent, azt nem árulták el. Csaknem az uv megvilágítású pohárhelyet jellemezték így?

Megvolt az Intacto még hetfőn. Az ember azt gondolná, hogy kétféle európai film létezik: az amerikai mainstreamre hajazó és majdnem mindenben azt követni próbáló tömegfilm: egyszerű, könnyed narratíva, látvány vagy érzelemdömping, egyszerű karakterek, ősmotívumok. Míg a másik oldalon áll a művészfilmnek nevezett vonulat (természetesen már nincs művészfilm, mint olyan -azaz átértékelődött a fogalom-, de erről nem most), amely nem pontszerű szereplőket, nem tömegterméket, sortozatban gyártható gagyit jelent, hanem valami egyedit mondanivalóban, képi megformálásban, karakterekben, azaz mindenben.
Ez a film nem tartozik egyik kategóriába sem (a Művész moziba is vszleg az európai mivolta miatt került), tömegfilmnek sok, művészfilmnek kevés: a karakterek sekélyesek, túl tipikusak és silány a jellemábrázolásuk; a fő téma nincs rendesen körüljárva, a trailer alapján az ember azt gondolná, hogy namostakkor szépen körbejárjuk és még kapunk egy kis rágódnivalót útravalóul: mi a szerencse és van-e ilyen egyáltalán, de nem, a film nem törekszik filozófiai mélységek fele és nem akar elgondolkodtatni vagy rávenni, hogy /akár rövid ideig, de/ másképp lásd a világot. Nem. Egyszerűen lineáris vonalvezetéssel elmond egy történetet: emberekről, akik már-már ecos körülmisztifikálással* hajszolják a szerencsét, különösebb ok nélkül, hogy aztán végül összemérjék magukat a legelsővel, a legszerencsésebbnek tartottal, akiről csak annyit tudunk, hogy hűvös és távolságtartó és túlélt egy haláltábort. Zárójelben: nem hiszem, hogy ez lenne a vezérmotívum, hisz Holokauszt-filmnek nevetséges lenne, inkább egy újabb dimenziója a misztikumnak: ő szó szerint a halálból jött vissza és oda is távozik, mikor a 'szerencsések' lövöldözésbe kezdenek, a film nagyjelenetének szánt elmesélem-a-történetem-csakneked után. Nyilvánvaló befejezés, függöny.
Ha csak a trailert láttátok, az bőven elég is, annál több nincs is a filmben. Inkább nézzétek meg az új Terminatort, abban nem lehet csalódni...
____________________
*: de még a misztifikálásra magára sem kapunk magyarázatot, egyszerűen az is a levegőben marad. Mert csak?

Ezek szerint is snassz a szlovákia... hihihi, ezt már pár éve megmondtam, végre a nagyközönséghez is eljutott.

Tegnap egy értékes órát töltöttem el azzal, hogy kedvenc műsoromat hallgattam a Tiloson és közben a billentyűzetemet piszkáltam. Sok-sok hajszálat és morzsadarabot sikerült kiszabadítani a gombok fogságából, de gyanúm szerint még maradt egy pár. Sajnos ha beszélgetős műsort hallgatok, akkor nem tudok mással is foglalkozni, de a bután üldögélés miközben a screensavert bámulom, ciki.

Reggel (vagyis inkább a délelőtt) munkába menet azon gondolkoztam igaz-e, hogy felgyorsult a világunk és rájöttem, hogy vszleg ez is egy túlmisztifikált butaság, nem gyorsult fel semmi, csak (mint már annyiszor a "történelem" folyamán) hajlamosak vagyunk túlértékelni a saját korunkat és ezért hiszik azt egyesek, hogy pörgünk és egyre több dolog történik és egyre inkább gyorsul az "élet". Namármost mi is gyorsul?
- élet: ez butaság. ugyanahhoz a hold-nap által meghatározott ciklikus folyamathoz kapcsolódik az életünk, nem lett 400 nap egy évben és nem lett 30 óra sem naponta.
- információáramlás: igen, sokkal több információ jut el hozzánk, de legtöbb úgy is emésztetlenül átsuhan rajtunk és nagy részük teljesen érdektelen és irreleváns (mellesleg nem is befolyásolja az életünk ütemét, ha több mindenről hallunk)
- munka: állítólag többet dolgozunk. hadd kérdőjelezzem ezt meg. elvileg (bizonyos szakmákban igen, másokban nem) eredményesebben dolgozunk. ez még nem jelent gyorsabbat is. ha az átlagmunkaidőt vesszük a világon, nem hiszem hogy több lenne, mint pl. a középkorban.
- tudomány: itt nincs királyi út. a 'felfedezések' ugyanolyan lassan/gyorsan jönnek, mint régebben, sőt azt is megkockáztatnám, hogy sokkal lassabban, mert már minden egyszerű dolgot kitaláltak, csak a bonyolultak maradtak, amihez több ember, több idő szükséges. Hogy többen dolgoznak ezen, az csak a népesség számának a növekedésével magyarázható, de ettől nem lesz gyorsabb a "fejlődés" (csak egyre több energiát kell beleölni).
- közlekedés: igen, sokkal gyorsabban eljutunk a-ból b-be. De emmiatt sokkal többször is el akarunk jutni, nem csökkent le számottevően az utazással töltött idő (szerintem nőtt is), csak az áthidalt távolságok nőttek meg. De ez a "gyorsuló élet" szempontjából mellékes.
szóval: gyorsuló világ?? ehh... /ugyanolyan baromság, mint a sötét középkor előtt álló európa, ami "civilizált volt". nyilván. én meg pápa./
látom sokan beleszédültek a saját hülyeségükbe...

Tegnap hosszas keresgélés után ráakadtam egy sznob faszi blogjára, amit a tippjei miatt talán érdemes néha olvasgatni (igen, ki kell tudni választani az érté(de)kes dolgokat a sok rizsa közül).
Itt jegyzem meg, hogy hihetetlen mennyiségű faszfej ír blogot, beleszemetelve az elektronikus éterbe. Faszikáim, pékre is szükség van ám!

Ami még megvolt, de nincs időm írni róluk: Orlando, Berlin fölött az ég, Az én szép kis mosodám.

Naqoyqatsi: kísérleti film, s mint ilyen nem rendelkezik kézzel fogható narratívával, kerek tötrénettel. Utóbbiból semilyennel sem. De mégsem unalmas, a gyönyörű képek kavalkádja, a találó és érdekes zene, mind-mind ébren tartják a figyelmet (ne dőljetek be a portnak, nem fehér-fekete film). Szívesen újranézném, de nem moziban. Túl sok ez egyszerre, inkább az egyes részeket külön-külön, hogy legyen idő megemészteni a látottakat. Hangulat kell hozzá, de kihagyni semmiképpen sem szabad.

Ha még nem tudná mindenki: Mozilla 1.4 is out.

azt magyarázza meg nekem valaki, hogy mi a retekért megy másodjára a hosszú ékezetes betűk megjelenítése és miért nem megy elsőre?

The Gathering. Ők valahogyan olyanok, mint egy régen őrizgetett kristály, mint valami kincs, amit néha elrakunk a szekrény mélyére és elfeledkezünk róla, de mikor újra ráakadunk, ugyanúgy bűvöletbe ejt, mind legelőször. Még most is emlékszem az első albumukra, amit ronggyámásolt szalagokról hallgattunk walkmanjeinken az országút mentén azon a késő tavaszon és azután is sokszor. Pedig még csak az első szárnycsapásaikat hallhattuk, a kissé metalicás, kissé darkos (inkább doomos, de ezt már kevesen értik) gitár-hegedű csodálatos kombináciőját, ami majd' mindannyiunkat magával ragadott és tökéletesen beleillett sokunk akkori életérzésébe. Azóta énekest cseréltek, egy csodálatos hangú lányra váltva a hörgős énekhangot, és saját stílust alakítottak, tovább csíszolva azt a különlegeset, ami már az elsőben is bennevolt. Komolyan nem tudom, hogy a most hallgatott If then else mikor készült, mindenesetre legalább a harmadik albumuk, ha a második volt az, amiben már ez a lány énekelt. Végülis nem a csapat érdekel, hanem a zene, amit csinálnak, ami azóta kevésbé vad és könnyebben emészthető, de még mindig hátborzongatóan szép. Saturnine. Ez a kedvencem az albumról, ha lehet kedvenc az egyformán szeretett számok között...

The Ring: a pergő thriller cselekménye egy misztikus videó körül forog, felépítésén és a történetén látszik, hogy remake (azt nem sikerült pontosan kideríteni, hogy az eredeti japán Ringu vagy az ezt remakelő '99-es amerikai filmnek a remakejeként tekinthető (vagy az eredeti japán képregénynek(?))...), azaz nem a buta ameriaki tini (és nem tini) horrorok sablonos vonalvezetését és jólbejáratott tárházát használja fel riogatásra. Mindenesetre (amint a Filmvilág is írta), remakelni kell ezt a filmet (aki látta tudja miért).
Megnézni mindenképpen érdemes, ha nem is feltétlenül este, főszerepben a Mulholland Drive szőke üdvöskéjét, Naomi Wattsot láthatjuk, aki újra bizonyít (ha egyáltalán szüksége van erre).
A film-a filmben /a kazettán lévő anyag/ pedig jólsikerült kísérleti filmként is megállja a helyét, nem buta flashbackek, homályos szappandobozok, kapkodó kézikamerázások összehányt egyvelege, hanem hidegen összevágott pengeéles képek és jólkomponált sejtető bevillanások teszik hátborzongatóvá az amúgy "csak" riadalomkeltő és clue-tárház szerepét játszó kisfilmet.
Végezetül külön dícséret a magyar cím kitalálójának, újra sikerült egy faszságot fordítani (arról nem is beszélve, hogy egy ideig két ugyanolyan című film is futott a moziban. Kör. Ezzel az erővel lehett volna akár holdfogyatkozás is, kb. annyi köze van ennek is a filmhez. IMHO az idiótaságok helyett egyszrűen csak az eredeti címmel kellene forgalomba hozni és akkor pár "szakember" választhatná a (nekik) komoly kihivásokkal teli pékinasi pályát.